Jézus hatalma – lelki táplálék minden időben

Sokféle módon mutatja meg az Úr ezt a hatalmat:

• érintéssel gyógyítja meg a leprást és Péter anyósát;
• „távgyógyítással” segít a kafarnaumi százados beteg szolgáján;
• elég egy szó és megszelídülnek a természet viharos erői;
• az ördögtől megszállottakat jelenlétével, szinte gondolatával gyógyítja meg.

Ezeket a szerencsétlen embereket eddig csak erőszakkal próbálták megfékezni – Szent Márk és Szent Lukács leírásából ismerhetjük ezt meg –, mindenki félt tőlük. Jézus pedig nem kerüli ki őket, nem fordul el tőlük, nem is akar erőszakot alkalmazni.

Azt mutatja be az élet példáján, amit Szent Pál apostol később így fogalmaz meg: „a jóval győzd le a rosszat!” (Róm 12,21)

Ha egy gyermek számára veszélyt jelentő játékkal kezd el játszani és a szülei csak rászólnak, hogy ne azzal játsszál, akkor a gyerek valószínűleg csak azért is folytatni fogja. Ha megpróbálják helyette egy másik játékra rávezetni, akkor szinte észrevétlenül elmúlik a veszélyes helyzet. Jézus jóságának hatalma így van itt jelen: elkezd beszélgetni és megtörténik a szinte nem is remélt gyógyulás.

Ez a hatalom csak akkor lehet igazán vonzó, ha felismerjük annak igazságát, amit Jézus a farizeusokkal való vitájában fejt ki: a farizeusok azzal vádolják, hogy Belzebullal, az ördögök fejedelmével űzi ki az ördögöket. Ő pedig így válaszol:

ha én Isten Lelkével űzök ördögöt, akkor elérkezett hozzátok Isten országa. (Mt 12,24.28)

Ahogyan tavasszal az egyre melegebbet ontó napsugár megolvasztja a havat, úgy olvad el a gonosz hatalma, maga a gonosz hatalom Jézus jelenlétében.

Nincs tovább ereje, nincs tovább pusztítása, nincs tovább rombolása, mert ahogyan a negyven napi pusztai böjtölés után a háromszori kísértés hiábavaló volt, ugyanígy szégyenül meg itt is a gonosz lélek: könyörög, hogy legalább a tisztátalannak számító sertésekben maradhasson.

Mi lett a megszállottakkal? Meggyógyultak: „felöltözve, ép ésszel” (Mk 5,15) élték tovább életüket, ami ugyanaz volt, hiszen nem költöztek el máshová, nem lettek mások a szomszédaik; de egészen más lett, mert ez az élet már tiszta, már gyógyult, már megváltott, már megszentelt életté vált.

Mire tanít minket ez?

Arra, hogy most is itt van velünk, mellettünk az ilyen hatalommal bíró Isten Fia!

Arra, hogy most is vendégei vagyunk, mert táplálni akar, mert gyógyítani akar, mert megtisztítani akar, mert megszentelni akar mindenkit, aki ezt elfogadja Tőle.

Sokszor érezzük magunkat a két nyomorult emberhez hasonlónak.

Ezért is nagyon szívből jövő fohász a vecsernyében imádkozott zsoltárvers:

„Vidd ki a tömlöcből lelkemet, hogy dicsérjem a Te nevedet!” (Zsolt142,8)

Az Úrtól tanult imádságban is nagyon gyakran esdekelünk: „szabadíts meg a gonosztól!”

„Amikor összecsapnak feletted a hullámok,

amikor minden fenyegetően támad,

amikor nem tudod, hogy miért van rá ok,

csak érzed, hogy a lelked elfárad,

akkor hívd Őt, a Gyógyítót,

aki Téged kívül-belül ismer,

s Aki ha az alapzat meginog,

simít rajtad rendíthetetlen hittel.

Újjáépít, felfrissít, erőt ad,

olyan, mint egy mindenható Főpap.

Hát ne félj segítséget kérni,

hogy tudjál Általa, Érte élni!”

(Schrenk Éva: Kérj segítséget!)

Gadara lakói azt kérték, hogy Jézus távozzék el tőlük; mi kérjük, hogy maradjon velünk és gyógyítson minket! Ő pedig velünk marad minden nap gyógyító hatalmával és szeretetével.

Szöveg: Ivancsó Sándor

Nyíregyházi Egyházmegye