Elhangzott a budapesti Szent István-bazilikában 2010. április 17-én.

Mélyen Tisztelt Köztársasági Elnök Úr, Igen Tisztelt Miniszterelnök Úr, A Legfelsőbb Bíróság és az Alkotmánybíróság Igen Tisztelt Elnökei, Igen Tisztelt Helyettes Házelnök Úr, A Parlamenti Pártok Igen Tisztelt Vezetői, Politikai, Társadalmi és Kulturális Életünk Kiemelkedő Képviselői, Kedves Mádl Dalma Asszony, Főtisztelendő és Excellenciás Apostoli Nuncius Úr, A Diplomáciai Testület Igen Tisztelt Képviselői, Krisztusban Kedves Testvérek!

1) „Dicsőséged ott hever holtan dombjaidon; Hogyan estek el a hősök?” (2Sám 1,19). Dávid király siratóénekének ez a mondata sajdult fel a szívemben, amikor a televízió híradásában megláttam a szörnyű repülőgép-szerencsétlenség képeit, amikor meghallottam, hogy a Lengyel Köztársaság elnöke, Lech Kaczyński és hitvese, valamint teljes kísérete, a baráti lengyel nép számos politikai, katonai, gazdasági, egyházi vezetője, valamint a hajdani katyńi vérengzés áldozatainak több rokona és családtagja borzalmas tragédia áldozata lett. A szomorúság és a megrendülés érzése mellett azonban szelíden, de egyértelműen felvillant az a felismerés, hogy valamilyen hősi vonása is van ennek a katasztrófának: az embertelenség áldozatainak emléke előtt akarták leróni kegyeletüket. Eközben érte őket a halál. Ezzel a puszta ténnyel az emberi méltóság tanúságtevőivé váltak.

2) Különös fájdalmat éreztünk mi, magyarok. Lech Kaczyński elnök úr szeretettel ápolta a lengyel-magyar barátságot. Személyesen is sokat tett ennek a barátságnak a tudatosítása és elmélyítése érdekében. 2006. március 24-én Magyarországon Sólyom László elnök úrral együtt felavatták a lengyel-magyar barátság első köztéri emlékművét. Ugyanezekben a napokban Kaczyński elnök úr Esztergomban is járt. Fontosnak tartotta, hogy meglátogassa a magyar katolicizmus történelmi központját, Szent István szülővárosát, és lerója tiszteletét Isten Szolgája, Mindszenty József sírja előtt.

Nem mintha nem volna számos olyan emlékmű hazánkban, amely a lengyel-magyar történelmi összetartozásnak egy-egy nagy pillanatára emlékeztet. Mindenki ismeri Bem József tábornok budapesti szobrát, amely nemcsak a lengyel nép szolidaritását hirdeti az 1848-49-es szabadságharc idején, hanem jelképpé vált 1956-ban is: a szabadságnak a magyar lelkekben élő vágya a lengyelországi események iránt tanúsított szimpátia formájában tört felszínre.

De felejthetetlen eseményt örökít meg Sobieski János lengyel király esztergomi emlékműve is, mely a Bécset a török ostrom alól felmentő nagy lengyel királynak azért mond köszönetet, mert nem állt meg a Lajtánál, hanem megtette a döntő lépést egész Magyarország felszabadítása felé, amikor még 1683 őszén a párkányi csatában teljes győzelmet aratott a török felett, és felszabadította Esztergom városát az idegen uralom alól.

Ilyen közös múlt előtt tisztelegve született meg 2007. március 12-én a Magyar Országgyűlés, majd négy nappal később a Lengyel Szejm döntése, mely március 23-át a magyar-lengyel barátság napjának nyilvánította.

Ritka, talán példátlan, hogy két nép szinte évezredes távlatban tudja őrizni egy különleges barátság és testvériség tudatát, miközben nyelvük éppúgy eltérő, mint történelmi sorsuk alakulása, sikereik és kudarcaik időpontja. Annyi azonban bizonyos, hogy ezer évvel ezelőtt e népek vezetőinek döntése és az akkori Nyugat-Európa meghatározó személyiségeinek elhatározása azt eredményezte, hogy ez a két nép egyidejűleg, egyetlen nagy akció keretében vette fel a kereszténységet, és csatlakozott az akkori idők keresztény népeinek nagy családjához, ahhoz a közösséghez, amelyet ma Európának nevezünk.

3) A keresztény ember számára a halál – bármilyen tragikus legyen is – nem az utolsó szó. „Mert ha az emberek szemében szenvedtek is, a reményük tele volt halhatatlansággal” – olvassuk a Bölcsesség könyvében (Bölcs 3,4). Az Egyház kalendáriuma szerint a húsvéti időben járunk. Kaczyński elnök és kíséretének tragikus halála – hasonlóan II. János Pál pápa 2005-ben bekövetkezett halálához – közvetlenül az Isteni Irgalmasság vasárnapja előtt történt. Krisztus feltámadása mindannyiunk számára egyénileg is a feltámadás és az örök élet reménységét hozta el. Megváltó áldozata egyben az Isteni Irgalmasság legnagyszerűbb megnyilvánulása. Azé az Isteni Irgalmasságé, amely a tragédiának látszó helyzetekből is képes lelki felemelkedést, katarzist, kiengesztelődést teremteni. Azé az Irgalmasságé, amely az emberi történelem minden terhétől képes megszabadítani, amely minden sebet képes begyógyítani, amely képes arra, hogy az emberek szívében megvalósítsa a megbékélés és a kiengesztelődés csodáját.

Istennek nemcsak az egyénekre, de a népekre is gondja van. A Jelenések könyvében, miként másutt is a Bibliában, arról olvasunk, hogy az emberi közösségeknek vagy akár az egyes népeknek angyalai vannak. Vagyis Isten szemében drága a teremtett világ. Az Alkotó szemében kedves az emberi kultúra sokfélesége és gazdagsága is. Ezért bízvást mondhatjuk, hogy a népekre is gondot visel. Imádkozzunk hát a tragikusan elhunyt Lech Kaczyński elnök úrért, hitveséért, mindazokért, akik kíséretében voltak és életüket vesztették, imádkozzunk az egész lengyel népért, imádkozzunk azért, hogy a lengyel és a magyar nép barátsága mindannyiunknak, egész térségünknek javára, felemelkedésére váljék. Imádkozzunk Európa valódi emberi értékekben való gyarapodásáért.

Boldogságos Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya, Lengyelország Királynéja, könyörögj érettünk!

Ámen

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum