Hittantábor a Kisvárdai Esperesi Kerületben

Hétfőn már odafelé is programunk volt, megnéztük a gávavencsellői görögkatolikus templomot. Majd bekanyarodva a csodálatos zempléni hegyek-völgyek közé, megérkeztünk Váraljára, a Tekerjes Fogadóba. Az első délutánt a nagy meleg miatt, no meg, hogy tavaly nem működött az 5x12 m-es medence, most kihasználtuk, s mintegy 3 órán át fürödtünk. Aztán jött az estebéd, utána „angyalkázáshoz” kihúztuk a megfelelő számot, hogy ki kinek lesz az angyalkája, segítője. Majd négy kiscsoportot alkottak a gyerekek, s közös ismerkedéssel kezdtünk. Ezután éjszakai túra következett, mely most csak a várig tartott. De jó is, hogy nem tovább, mivel visszaérkezésünk után megjött a zivatar. Aztán átbeszéltük közösen a napot, kinek mi volt a legszebb élménye.

Másnap délelőtt a Szent Liturgiát a Boldogkőváraljai templomban tartottuk. Nagyon jó érzés volt ennyi gyerekkel együtt imádkozni. Délután az első magyar nyelvű Bibliát tekintettük meg Vizsolyban, majd jó néhány gyermek velünk együtt „nyomdásznak” öltözött, s kinyomtatták a Biblia első oldalát, melyet ajándékba hazahozhattak. Este feltalálták magukat, s mire mi, atyák megbeszéltük a további programot, már „limbóztak” a gyerekek odakint. Este a szokásos túra, melyen a szentjánosbogarak mutatták a helyes útirányt Arka felé.  

Szerdán reggeli után ismét Arkára érkeztünk, egy csodálatos szép zsákfaluba, ahol mindössze negyvenen élnek. Egyik gyerek viccesen meg is jegyezte: „megdupláztuk a falu létszámát”. Az odafelé vezető úton a szikláknál megpihentünk, a patakban játszottak a gyerekek, majd a településtábla előtt körbe ültünk, s beszélgetés, ismerkedés volt. A település lenyűgöző, festőien szép, - csak ajánlani tudom mindenkinek, mivel nincs messze, egy-egy családi kirándulást megér. Koradélután hazaérkezve a táborhelyre, a járványügyi szabályokat megtartva, maszkot öltöttünk, hogy az elmaradhatatlan „boltlátogatás” ki ne maradjon.

Majd egy jó fürdés következett. Vacsora után a nyughatatlan, de fáradt kis csapat rendületlenül kikívánkozott az éjszakába, így gyalogtúra volt Boldogkőújfalu irányába. Éjféltájban katonai járműhöz hasonló hang zúgott fel, amely nem volt más, mint a szúnyoggyérítő autó. Gondoltuk, jöhetett volna már első este is!

Csütörtökön délelőtt Szent Liturgia, majd egy kis séta, aztán egy nagy fürdőzést követően búcsúebéd. Utána megbeszéltük a tábort, majd egyértelmű volt, hogy még legalább egy napot mindenki szívesen maradna. Minden reggel, este, étkezés előtt, után imádság volt, minden este beszámoló, a menüről beszélnek a gyerekek és az otthoni mérleg.

Hazafelé megtekintettük az abaújszántói és balsai templomokat, közben Tokajban fagyiztunk, majd a szabolcsi földvárnál megpihentünk, hogy erőt gyűjtsünk a hazautazáshoz.

Köszönjük Nagy Tibor, Monostory Marcell és Szirmai Máté atyáknak a segítségét, a gyerekeknek, hogy egy igen jó csapattal lehettünk együtt, a táborhely tulajdonosának Németh Gábor úrnak és csapatának; a szakácsoknak a rendkívül finom és igen bőséges ételeket, a felszolgálóknak, s nem utolsó sorban a jó Istennek, hogy ilyen csodás vidéket teremtett, ahol a kisvárdai esperesi kerület hittanosai néhány szenzációs napot tölthettek el.

Szöveg: Szabó Gábor, fotó: Demecseri Görögkatolikus Egyházközség

Nyíregyházi Egyházmegye