Interwiew with Priest POLGÁRI Bence

Elmaradt programok

Mint minden évben, idén is június 24-én, Keresztelő Szent János születésének emléknapján kaphatták volna meg diplomájukat a végzett papnövendékek a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola diplomaosztó ünnepségén. A járvány miatt sok minden egyéb mellett ez is elmaradt, illetve a szeptemberi évnyitóra halasztódott. Beszélgetésünk elején Bence atya számba vette azokat a további eseményeket, amelyek a koronavírus okozta járványhelyzet miatt maradtak el idén:

„Jól kezdődött a második félév, tervekkel, leszervezett programokkal: bizakodva indultunk neki. A karantén azonban változást hozott: nem tudtuk megjelentetni a kispapok által szerkesztett újságunkat: az Élet és világosságot. A szavalóversenyt, a kispapok szervezte Szent Damján-tábort, de az önismereti tréningsorozatunkat és Uzsalyné dr. Pécsi Rita előadásait is elhalasztottuk.”

Képzés és működés

A szeminárium mindezen rendezvényeket egyfajta többletként biztosítja a teológus képzés mellé. „A hittudományi főiskola a tanulmányaikat, a szeminárium a lelki életüket alapozza meg a diákoknak. A tanév során kínált művészeti, kulturális közösségi programok mellett önismereti tréningek, konfliktuskezelés és projektmenedzselés műhelymunkái, és előadássorozatok színesítik a teológusképzést” – mutatja be a szeminárium működését az atya.

Beszélgetésünk előtt néhány fotókönyvet vesz elő: ezek a minden évben kinyomtatott fotókönyvek kicsit a tanév összefoglalói is. Többek között ennek összeállítását koordinálja prefektusként, és még számos gyakorlati tevékenységet.

A szeminárium rektora összefogja, vezeti az intézetet, a lelki vezető (spirituális) atya a szertartásokért felel, a lelki tartalmak közvetítését végzi, a harmadik elöljáró, a prefektus a mindennapok szervezéséért, a vezetés gyakorlati aspektusáért felelős. Bence atya ezekről a prefektusi feladatokról is beszámol.

Prefektus – ’formátor’

Ő gondoskodik arról, hogy a házban működjenek az eszközök, megfelelő állapotúak legyenek a használati tárgyak, hogy szakellátáshoz jussanak az arra rászorultak, például egy sportbaleset során; vagy pályázatokat ír, kirándulásokat szervez: „idén a római út nagyon emlékezetes volt, Ferenc pápával is találkozhattunk. De a szemináriumok közötti országos bajnokság szervezésében is sok tennivaló jutott nekem.”

A sokrétű munkában egyrészt vezető, másrészt egyfajta partnere is a papnövendékeknek. Mint mondja: „a prefektus elöljáró, de ez egy távolságtartó megnevezés, én közelebb érzem magam hozzájuk, hiszen együtt kirándulunk, együtt, egy udvarban telnek a hétköznapjaink. S ha korban már talán kicsit eltávolodtam a korosztálytól, mégis sokszor barátként, és mindenképp leendő paptestvérként tekintek rájuk, akiket formálnom kell. Az olaszban a prefektus terminus helyett a formatort használják. Ez jól kifejezi, mit gondolok a munkámról: a papságra készülő kispapok formálódását segítő személyek vagyunk, arra törekszünk, hogy ők a mi segítségünkkel formálódjanak. A növendékeket, ha megvan bennük a hajlandóság, terelgetni kell az úton hivatásuk kiteljesítése felé.”

Lelki emberek

A napirend egyik legfontosabb eleme a nappali teológus szak végzése, a főiskolán folytatott tanulmányok mellett a szertartásokon való részvétel. „A többletet a szemináriumban eltöltött idő, az imaélet és a szabályozott napirend adja, hiszen a legfontosabb cél: imádkozó papok nevelése, ebből fakad a kiegyensúlyozottság, hogy lelki emberekké válnak kispapjaink.”

Ennek jegyében az ébredés után reggeli szertartásokon: imaórán, utrenyén vesznek részt, este vecsernyén, vagy nagyobb ünnepek előtt virrasztáson. Közösek az étkezéseink. Ebbe a napirendbe fér bele a hangképzés, mely szintén lényeges eleme a görögkatolikus kispapképzésnek, hiszen a szertartások imaszövegeit jórészt énekelve szólaltatják meg; valamint a homiletikai gyakorlat. „Minden évfolyam növendékének minden évben fel kell készülni egy-egy prédikációra, melyre, bár csak a mi közösségünkben hangzik el, értékelést is kapnak a »prédikálók« az elöljáróktól és társaiktól egyaránt. A tanulmányoknak megfelelő szintű témák, melyeket a papnövendékek az elöljáróktól kapnak, változatosak: az egyszerűbbtől a mélyebb teológiai beszédig. Az utolsó évesek templomi szertartáson mondhatják el beszédüket. Hangsúlyozott tárgy tehát a retorika, s ennek a szónokversennyel nyomatékot is adunk. A nyertes prédikációt az Élet és világosságban szoktuk közölni. Arra törekszünk, hogy fokozatosan felkészüljenek a diákok a papi hivatás egyik fontos elemére.”

A szónokversenyt az első félévben még megtartották, de idén tavasszal az ezzel párhuzamosan futó szavalóverseny elmaradt.

Pasztoráció a gyakorlatban – avagy tanulás a falakon kívül is

„Van, amikor a főpásztorok látogatják meg a papnövendékeket. Csütörtökönként, a szociális délutánon pedig a pasztoráció sokféle területével ismerkedhetnek a gyakorlatban: kórházlelkésszel, börtönlelkésszel, cigánypasztorációs munkatársakkal dolgozhatnak együtt »terepen«. Mindezt azért, hogy a valóssággal találkozzanak, ne csak búra alatt éljenek, ne könyvszagú legyen az ismeretszerzés. Célunk, hogy felkészüljenek: mi vár rájuk a tanulmányok után, hogy tapasztalják meg, milyen bemenni egy szegényebb családhoz, egy haldoklóhoz, egy börtönviselt személyhez, egy fogyatékkal élőhöz, egy időskorúhoz; mit lehet mondani ezeknek az embereknek; s hogyan érzik magukat segítőként az adott szituációban – ez olykor megterhelő lehet lelkileg, ezért is van szükség a papi jelenlétre közben. A hazafelé vezető úton lehetőség van az átéltek megbeszélésére, lecsengetésére.”

A kispapok jelenléte az intézményekben, közösségekben éppúgy fontos: idén például a Szent Bazil Görögkatolikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Technikum, Szakképző Iskola, Készségfejlesztő Iskola és Kollégium nyíregyházi tagintézményében a karácsonyi műsor szervezésében segítettek a papnövendékek, akik ugyanitt a fogyatékkal élők számára indított osztályban rendszeresen megfordulnak. Ezt a fajta szociális érzékenységet segíti a Szent Damján-kör, melynek tagjai minden nap imádkoznak egy-egy fogyatékkal élő testvérükért, egy héten keresztül azért a személyért, akinek a nevét kihúzzák a hét elején.

„Szomorúan vették tudomásul kispapjaink, hogy 2020-ban elmarad a Szent Damján-tábor, pedig idén lenne a 23. alkalom a fogyatékkal élők egyhetes táboroztatására.”

A papnövendékek érzékenyítése, a pasztoráció gyakorlatával való találkozásuk során megfigyelhető a növendékek ösztönös vonzódása egyes területek felé: „a visszajelzések alapján vonható le a következtetés, hogy ki foglalkozik szívesebben hajléktalanokkal, betegekkel vagy idősekkel. Ez a későbbiekben egyfajta irányt mutathat, hisz minél inkább végeznek olyan tevékenységet, amelyhez érzékük, affinitásuk van, amit szívesen csinálnak, annál hatékonyabbak lesznek, annál inkább ki tudják teljesíteni hivatásukat.”

Közösségformáló összezártság

Amikor a járvány berobbant és változást hozott nálunk is, a szeminaristák maradtak még pár napot. „Igyekeztünk betartani a korlátozásokat, ezért főként én jártam ki: bevásároltam mindenkinek, a növendékek csak nagyon szükséges esetben hagyták el az épületet. Az online oktatás még nem indult be, a felszabaduló időt egymásra fordították a diákok: nyitottak egymás felé az évfolyamok, összejártak beszélgetni, az udvaron játszottunk floorballt, sportoltunk, társasoztunk. Volt, akinek már hiányzott a munka, a tevékenység. »Atya, nincs itt valahol egy hektár szőlő? Úgy megmetszeném!« mondta valamelyikük. Így hát kisebb javítási munkálatokba kezdtünk: lefestettük a belső játszóteret, a korlátokat. Ebben Ábel püspök atya is segítségünkre volt.

Végül három ember kivételével mindenki hazament. Családjának segíteni, az egyházközségben az internetes közvetítéseket bonyolítani, kántorizálni: ez a fajta szolgálat különösen jól jött most a parókusoknak. A spirituális atya lelki írásokat küldött a kispapoknak, én telefonon kerestem őket, hogylétük felől érdeklődtem, könyvtári könyvekből másoltunk nekik a tanulmányokhoz (megnőtt az írásos feladataik száma): igyekeztünk támogatni őket.

Saját bevallásuk szerint a végén már nagyon hiányzott nekik a közös program, a szép szertartások. Most talán majd mindenki jobban értékeli a közösség erejét: bízom benne, hogy nem felejti ezt el senki szeptemberig. Fontos, hogy legyen személyes világunk, de megvan annak a veszélye, ha saját szobánkba, számítógépünkbe beburkolózunk, elfelejtünk közösségi éltet élni. S egy papnak alapvetően a közösség szervezőjének, vezetőjének kell lennie: ezt már itt, a szemináriumban gyakorolniuk kell.”

Olyan a kispap, amilyen nyáron

Idén öt végzős papnövendék kap teológusdiplomát. Az átadó ünnepség azonban elmaradt: szeptemberre, az évnyitóra halasztották. Hogy mégis legyen lezárása ennek a tanévnek is, prefektus atya egy kerti grillezésre hívta össze júniusban, a korlátozások enyhítése után a papnövendékeket.  

„Ez volt az első találkozás a karantén óta és egyben az utolsó a tanévben. A 27 fős összlétszámból 21-22 szeminarista eljött a szabad téri találkozásunkra. Belső igényük is volt arra, hogy együtt töltsenek egy délutánt: lekerekítettük az évet, amit a vírus szétzilált.”

Az időszak tapasztalataiból levonható tanulságokat beépíthetik életükbe a kispapok: az önálló időbeosztást, a határidők betartását, vagy a közösség megbecsülését. A következő tanév előtt azonban még ott a nyári szünet. „Olyan a kispap, amilyen nyáron. Ott derül ki mennyire épült be, amit megtanult, mi marad meg belső igényeként mindabból, amit elsajátított. Hogy nyáron is a helyes úton járjanak, a papnövendékeket annak az egyházközségnek a parókusára bízzuk, ahonnan hozzánk érkeztek. Ez egyfajta kötelezettség is, hogy bekapcsolódjanak a közösség életébe. Azt is javasoljuk, hogy egy-egy metropóliai nyári rendezvénybe kapcsolódjanak be, legyen az a családtábor, a Görögtűz, valamelyik zarándoklat vagy a Damján-tábor. Máriapócsra a búcsúk előtt egy héttel kimennek, s ott is számítunk szolgálatukra. Ezeken a rendezvényeken segítőként gyakorlati dolgokkal találkoznak. Nyár végén a szeminárium karbantartási munkálatainak közös végzésére hívjuk őket.”

Jubiláló szeminárium

2020-ban a Görögkatolikus Papnevelő Intézet fennállásának 70 éves évfordulójára emlékeznek. Az udvarban található kápolna, melynek építési engedélye csak „a kispapok gyakorlótere” címmel érkezett meg a ’70-es évek elején, teljes belső megújuláson megy keresztül. Remények szerint a kápolna címünnepén, az Istenszülő oltalmának napján szentelik fel, amely ünnepen immár a két újonnan kinevezett elöljáró és a júliusban felvételit nyert 13 új papnövendék-jelölt is jelen lesz.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye