Az igaz hit és a jó cselekedetek világosságának fényével járjunk élen – miskolci zarándkok Máriapócson

Idén tavasztól a máriapócsi búcsúk rendjében is minden megváltozott; a Miskolci Egyházmegye megszokott búcsújára sem hirdettek közös, nagy zarándoklatot. A felnőtt fiatalok csoportján kívül a kisebb-nagyobb családok zarándokoltak el saját szervezésben a kegyhelyre.

A szombat kora este gyalogosan érkező zarándokcsoportot Atanáz püspök idén is a falu határában várta, a templomba vezető utolsó néhány kilométert együtt tette meg velük. Az ünnepi készület a szombati este a közösen végzett lítiás nagyvecsernyével, és az azt követő virrasztással vette kezdetét. A Miskolci Egyházmegye püspöke az Illés próféta ünnepe előtti vasárnapon végzett liturgiát elsősorban egyházmegyénkért ajánlotta föl.

A mögöttünk álló különleges, megpróbáltatásokkal teli hónapokban sokkal inkább megéreztük halandó voltunkat. Egy beteg világban azt képzeltük, hogy örökké egészségesek maradhatunk, mondta Ferenc pápa négy hónappal ezelőtt. Föl kell ismernünk, hogy itt a földön nem vagyunk halhatatlanok. „Az elmúlt hónapokban világosan tudtul adta nekünk a Gondviselő, hogy itt a földön vándorok és zarándokok vagyunk, akiknek nem evilági a végcélja.” – egészítette ki a Szentatya gondolatait egyházmegyénk főpásztora, majd Szent Péter apostol intelmével folytatta a homíliát: „Szeretteim, kérlek benneteket, hogy mint idegenek és zarándokok, tartózkodjatok a testi kívánságoktól, mert ezek a lélek ellen törnek. (1 Pt 2, 11)

„Sokféle szenvedély, kísértés környékezett meg bennünket az elmúlt hónapok során is. Sőt, a megváltozott új helyzetben a régi függőségek mellett kialakultak újabb, internetes függőségek, emberhez nem méltó kapcsolatok, amelyekről sürgősen és tüstént le kell mondanunk - ezt az üzenetet közvetíti az apostol is. A zarándok a végcélt, a végállomást kell, hogy nézze: az elmúlt hónapokban ez nyilvánvaló lett.

Egy zarándoklat során szembesülünk azzal, hogy hova is tartunk. Kérjük a kegyelmet, hogy most már valóban Isten szándéka szerint tudjuk folytatni utunk hátra lévő részét. – tette hozzá Atanáz püspök.

Szent Illés ünnepnapja előtt az első hat egyetemes zsinat atyáiról emlékezik meg egyházunk. Ezen zsinatokról emlékezett meg a főpásztor a homília második részében. A második egyetemes zsinatról: az akkor megfogalmazott hitvallás hangzik el azóta is minden Szent Liturgiánkon. Az ötödik egyetemes zsinatra Konstantinápolyban a Szent Bölcsesség (Hagia Szophia) székesegyházban került sor, melyet éppen most nyilvánítottak mecsetté, az abban lévő keresztény jelképeket végérvényesen eltakarják.

„Imádkozzunk, hogy ilyen a történelemben még egyszer ne fordulhasson elő és szégyenkezzünk, hogy ez a világ csak egy kis szomorúsággal és enyhe jelzőkkel reagál ezekre a rettenetes történésekre. Kérjük a Gondviselőt, hogy a mi templomaink soha ne kerüljenek erre a sorsra és őrizzük meg hitünket úgy, ahogy azt a zsinati atyák reánk hagyták.” – kérte Atanáz püspök.

„A zsinat atyái arra figyelmeztetnek bennünket, hogy tisztában kell legyünk hitünkkel. Kérjük az Atyát, a Fiút és a Szentlelket: ne felejtsük el soha, hogy a Szentháromság egy Isten megváltott népe vagyunk. azt se, hogy két természetben váltott meg bennünket az Istenember; az Úr Jézus Krisztus isteni és emberi természetében egyaránt működtette két akaratát, ami üdvösségünkhöz szükséges volt.” - folytattatta gondolatmenetet a miskolci püspök, és hozzá tette: „Egyáltalán nem mindegy, hogy mit és hogyan hiszünk. Folyamatosan táplálni, gondozni kell a hitünket, hogy azzal a hittel tudjunk azonosulni, amelyet annak idején az egyház atyái a legmélyebb megértéssel megfogalmaztak és reánk hagytak. A zarándoklat erre is biztat bennünket; pótoljuk hitünknek hiányosságait, és minden időben az igaz, teljes hitet adjuk tovább a következő nemzedéknek. Minden nap erősítsük és pontosítsuk ezt az igaz hitet életünkben.”

Végül Máté evangéliumának előbb felolvasott sorát idézte Atanáz püspök: Ti vagytok a világ világossága (Mt 5,14) Óriási feladatunk van saját családi környezetünkben, lakóhelyünkön, munkahelyünkön, hogy azt a világosságot árasszuk, amelyre ennek a világnak különösen is nagy szüksége van. Legyen ez a zarándoklat mindannyiunk világosságának megerősítője, hogy így a környezetünkben élők számára is hasznos lehessen, és a hazaérkező hívek valóban a jó cselekedetek világosságának fényével járhassanak az élen! Ahogyan imaóráink végén imádkozzuk itt a Kegytemplomban is: Istenünk vegyen körül bennünket szent angyalaival, hogy az ő védelmük mellett megőriztetve és általuk taníttatva a hit egységére és a megközelíthetetlen világosság megértésére jussunk, hogy az a világosság, ami itt, Máriapócson mindig útba igazít bennünket, odahaza is útba igazító legyen mindenki számára.

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye