A Szentháromság nevében – Milán Šašik atyának, a Munkácsi Egyházmegye püspökének végrendelete

A Szentháromság nevében.

Ezekben a napokban, amikor sok embert a koronavírus miatti aggodalom tölt el, megértettem, hogy nekem, a püspöknek, nincs végrendeletem. Kötelességemnek érzem ezért leírni utolsó akaratomat.

Tudatában vagyok annak, hogy minden egyes nappal földi életem végéhez közeledek, de:

HISZEK AZ ÖRÖK ÉLETBEN.

Mindenek előtt kérem az irgalmas Úristent, irgalmazzon lelkemnek, és sajnálom mindazt, amivel megbántottam őt: gondolataimat, szavaimat, tetteimet, vagy amikor elmulasztottam jót tenni. Tőletek, kedves Testvéreim a papi szolgálatban, és mindannyiótoktól, kedves Testvérek, bocsánatot kérek mindenért: vagy azért, hogy nem voltam jó példa számotokra, vagy ha hiányzott belőlem a szeretet. Noha igyekeztem jó pásztorotok lenni, tudom, hogy elég gyakran megnyilvánult heves természetem, és nem tartottam ellenőrzés alatt dühömet, negatív érzéseimet. Gyakran ítélkeztem mások fölött, vagy hiábavalóan rosszat beszéltem róluk. Kérlek benneteket, bocsássatok meg nekem, és imádkozzatok értem.  

Józan ítélőképességem birtokában és tetteim tudatában nyilatkozom, hogy mindaz, ami birtokomban van, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye tulajdona legyen. Fényképeim, amelyek nem használhatóak a levéltárban, megsemmisíthetőek. Könyveimet az egyházmegyei könyvtárnak hagyom. A lumsori parókia épülete, amelyet saját költségemen építettem fel, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye tulajdona legyen, hogy utódaimnak is legyen hol pihenni. Istentiszteleti tárgyaimat, liturgikus öltözeteimet a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye tulajdonaként utódaimra hagyom. Reverendáimat, grékáimat, adjátok azoknak, akiknek szükségük van rá. Saját ruháimat szintén.

Tudatában vagyok annak, hogy

„semmit nem hoztam erre a világra, és semmit nem viszek el belőle”,

de mégis kérlek benneteket, koporsómba öltöztessetek abba az istentiszteleti ruhába, amelyben püspökké szenteltek. Ha mitra szükséges, akkor valamilyen viseletes, amelyért nem kár. Ne adjatok gyűrűt a kezemre, panágiát sem, csak a fakeretbe foglalt, fémből készült máriapócsi Istenanyának az ikonját, kezembe tegyetek rózsafüzért. Kérem, temessetek el a székesegyház alatti kriptába, a fölé a hely fölé, ahová eltemették elődömet, a mi boldog Romzsa Tódorunkat.

Kérlek mindnyájatokat, imádkozzatok értem, hogy az Úr befogadjon engem a maga országába.

Ungvár, Krisztus születése után 2020. év, március 14. napja

Milán, munkácsi megyéspüspök

Fordította: Demkó Ferenc helynök atya

Nyíregyházi Egyházmegye