Kirmess in Demecser

Szilárd püspök atya prédikációjában így fogalmazott: 

„A templomot ünnepeljük, amit 30 évvel ezelőtt szenteltem fel. A templomot ünnepeljük, ami azóta hozzátartozik ennek a közösségnek az életéhez, az imádságához, az áldozatához.”

„A templomszentelés napján és a templombúcsún mindig körmenetet is tartunk, és négy evangéliumot olvasunk fel. A négy evangéliumi történet közös gondolatokat tartalmaz: kicsoda az Isten, mi nekünk a templom, és hogy kell nekünk az életünk áldozatait viselni. Innen tanuljuk meg, hogy az Isten a minden jót megadó jóságos Atya, a bűnöket megbocsátó irgalmas Isten, és aki mindenkinek a kellő igazságot, kellő jutalmat megadja.”

Majd külön beszélt a négy körmeneti evangéliumról, kiemelve: „Az Isten az, aki mindig ad, önmagát adja mindenben: a szeretetét, az életét, az öröklétét akarja velünk megosztani, az Isten azt akarja, hogy mi is felemelkedjünk arra a szintre, amelyen Ő élt. Ezért adott meg nekünk mindent. Mi mindent adott? Csodálatos világot, egy szép környezetet, telve növényekkel, fákkal, virágokkal; adott az embernek építő művészetet, építettünk gyönyörű házakat, palotákat, várakat, hatalmas templomokat, meg ilyen barátságos kis hajlékokat, mint ez. Az Isten ajándéka ez is, mert Ő mindenben és minden által, szóval emberek által, egymás által is megajándékoz bennünket. Ezt ünnepeljük most ebben a templomban.”

„… Isten ajándéka ez a templom… Hány papnak a fáradozása az építésben, a további gondozásban; hány embernek az áldozata, az adománya, pénze kellett ahhoz, hogy ma így ünnepelhessük ezt a harminc éves jubileumot.”

„Itt vagyunk a templomban:

A templom az újjászületésnek a helye:

hány embert kereszteltek meg itt a harminc év alatt, hányan végezték itt a szentgyónást, hogy megszabaduljanak a bűnöktől, aki belép ebbe a hajlékba, az Isten házába, annak önkéntelenül eszébe jut a saját életének minden bűne, s felkél benne a vágy: bárcsak tudnék jobb lenni, bárcsak tudnék szabadulni a bűnöktől!

Egy templomot azért építenek, hogy az mindig a megtisztulásnak a háza legyen. Az irgalmas és emberszerető Isten állandóan itt van közöttünk. Nem véletlen, hogy görög liturgiánknak a leggyakrabban hangzott imádsága ez: ’Uram, irgalmazz!’ Ahogy Jézus mondta: az Atya megbocsát nekünk. Itt vagyunk a templomban, az Isten irgalmasságának a házában.”

Majd gondolatait a megbocsátásról mondta el, hiszen az Isten a szívünket akarja megérinteni. Isten mindig a kiszolgáltatott emberek pártján áll, ha mindig mindenkinek megadjuk azt, ami jogos, ami igazságos. Pál apostolt hozta példának, aki hányatott életet élt, voltak vitái, de élete végén nyugodtan búcsúzhatott: „A  jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. Készen vár az igazság győzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, de nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki örömmel várja eljövetelét.” Isten mindenkinek megadja a jutalmat.

Majd így folytatta: „Isten jutalmában akkor bízhatunk, ha mi is törekszünk arra, hogy mindenkinek megadjuk a kellő szeretetet, a tiszteletet, a megbecsülést, ha kell, a jutalmat, a kitüntetést. Nos, én ennek a hűségnek a jelét látom ebben a templomban is. Mennyi áldozat épült be ide, és sokszor úgy tűnik, hogy ennek az áldozatnak nem látjuk a gyümölcsét, de hát az igazi gyümölcsöt nem itt kell megélni, nem ennek a templomnak a falai között, az igazi gyümölcse az életünknek majd abban az örök templomban lesz, amit az Isten állított mindnyájunknak.”

Majd Jézus Krisztusról, mint Isten legnagyobb ajándékáról tanított: Jézus testének és vérének a szentsége legyen az életünk legnagyobb ajándéka. Jézus hirdette meg az Isten bűnbocsátó irgalmát, Ő nem az igazakhoz jött, hanem a bűnösökhöz.

„Az Isten gondoskodott arról, hogy a mi bűnbánatunk ne legyen csupán emberi imádság, hogy ne csak a magunk keserűsége, bűnbánata, a magunk imádsága nyugtasson meg bennünket, de ott legyen Jézusnak a hatalma, és az Egyháznak, a püspököknek, a papoknak a felhatalmazása, hogy emberi szóval mondják ki az Isten ítéletét: én téged feloldozlak az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Ez az az ajándék, a bűnbocsánat ajándéka, amit Jézus hozott az emberiségnek.”

Végül beszélt az utolsó ítéletről melynek lényeg az Isten szeretetének kicsattanó öröme: „Jertek Atyám áldottai, vegyétek birtokba a nektek készített országot .” az Isten úgy szolgáltat igazságot, hogy a maga örök boldogságát osztja meg velünk.

„Jézus mindennek a foglalata, Ő az Isten egyszülött Fia, az első ember, az Emberfia, Ő a templom és Ő az áldozat. Ő a minden mindenben, Ő számunkra ez a templom.

Ez annyit ér nekünk, mint maga Jézus Krisztus. Így szenteltük fel, így gondozzuk, így töltjük meg imádsággal. Dicsőség legyen Istennek, aki irgalmában megajándékozott minket ezzel a templommal. Ámen”

A körmenet után püspöki áldásban részesültünk, melyet agapé követett a templomkertben és a parókia udvarán.

Köszönjük Szilárd püspök atyának a fáradozását, a bátorítását! Köszönjük a felajánlásokat, adományokat, az ünnepi ebédet, s mindent, amiért ezen a vasárnapon hálát adhattunk!

Szöveg: Szabó Gábor, fotó: Demecseri Görögkatolikus Egyházközség

Nyíregyházi Egyházmegye