Vegyük észre a hozzánk közeledő Krisztust – lelki táplálék minden időben

Irodalmunk számos nagy alakja hasonlította az életet, világunkat, történelmünk egy – egy fontos időszakát a háborgó, végtelen, zajló tengerhez. És valóban: nagyon sokszor úgy érezhetjük, hogy saját életünk is egy hatalmas tenger, melyen olykor nyugodtan evezünk, olykor a viharok által felkorbácsolt hullámokban majdnem elveszünk.

Napjainkban, amikor ablakot nyitunk világunkra, láthatjuk, hogy a népek tengere most is valóban forrong. Sajnos nem úgy, ahogyan Petőfi megírta… Annyi bűn, annyi gyász, erőszak, különlegesen hazug és álságos ideológiák hullámai akarják az élet csónakjában utazókat elborítani.

Petőfi forradalmi gondolata, érzése korunkban Krisztusnak, a vízen való hozzánk közeledését kell, hogy jelentse. Bármennyire is legyen viharos életünk, bármennyire is őrültek a mai világ ideológiái: nekünk minden nap, minden imádságban, minden gyónásban, de legfőképpen minden szentáldozásban fel kell ismernünk a vihart egyedül lecsendesíteni képes Istent. Mert Ő ma is a vízen jár. Ma is eljön, hogy mondja: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!”

Egyházunk, hitünk, vallásos életünk az a csónak, melyben együtt utazunk. Egy közösséget alkotva, együtt félve, aggódva kell bátornak maradni minden villámcsapásnál, minden hullámlökésnél. Mert itt egymást erősítve tudhatjuk, hogy Jézus Krisztus a mesterünk, aki utánunk jön, aki megment bennünket, aki képes lecsillapítani minden vihart.

A következő héten, amikor érezzük a hullámokat, egy fohászban, egy jócselekedetben tekintünk a távolba, hogy meglássuk a hozzánk érkező Megváltót és őszintén mondhassuk mi is: „Valóban Isten Fia vagy!”

Szöveg: Kocsis Dániel, fotó: P. Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye