Kirmess in Csenger

Még mint házigazda fogadta vendégeit Ignácz András atya Csengerben augusztus 2-án, a jubileumi templombúcsún. András atya tizenkét évig szolgált az ottani görögkatolikus közösségben, mely idén a templomépítés huszadik évfordulójára emlékezhetett egy nagyszabású ünnepség keretében.

A templom címünnepéhez, az Úrszínváltozáshoz kapcsolódva búcsúi Szent Liturgiát celebrált Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök, aki a szertartás elején megáldotta a templom újonnan elkészült ikonosztázát.

Az oltár körül szolgálatot végzett a házigazda és a kerület papsága mellett Szabó Tamás pasztorális helynök, dr. Papp Tibor főhelynök, aki a vendégként érkező korábbi csengeri parókusokkal együtt szintén szolgálattevő volt a szatmári településen.

Jézus a Tábor-hegyen színében átváltozott, de előtte a hegyre hívja a tanítványait. Krisztus a legkitartóbb, leghűségesebb három tanítványát megszólította, hogy menjenek fel vele fáradságos úton a hegyre: ehhez a megszólítottsághoz hasonlította prédikációjában Ábel püspök atya a Csengerben szolgálatot tevők útját.

A tanítványok sem tudhatták kezdetben, hogy a nehéz út után boldogság tölti el majd őket, ott akarnak maradni a hegyen. Az egyházközség szervezőlelkésze, Terdik Mihály atya is először csak a nehéz feladatot láthatta több mint húsz évvel ezelőtt: össze kell hozni a közösséget; majd ugyanígy a templom-, vagy parókiaépítést végző parókusok: végezték azt a feladatot, melyre az Úr szólította őket. Szimicsku Ferenc atya sem gondolta, hogy az országban egyedülálló módon az egyetlen Makovecz Imre által tervezett görögkatolikus templom fog majdan itt állni.

Papp Tibor és később Ignácz András atya folytatta elődei munkáját. A tanítványok fent a hegyen azt mondták Jézusnak, Uram jó nekünk itt lenni, építsünk sátrat: Ignácz atya nemcsak mondta ezt, hanem parókiát épített – folytatta a főpásztor az egyházközség történetének, a feladatra meghívott parókusok tevékenységeinek áttekintését.

Az ünnep, az Úrszínváltozás azon mozzanatára hívta fel a figyelmet a püspök, hogy Jézus az, aki megszólít: a tanítványok csak javasolnak, hálát adnak, kérnek, de mi szolgálunk Neki. Fel kell tennünk a kérdést: vajon mit kér tőlem Jézus, mit tegyek? Ha felismerem, mire hív az Isten, belevághatok bármibe, mert Krisztus segítő támogatása van mögöttem. Megtapasztalhatom a Tábor-hegy szépségét, boldogságát, de ha kell, bátran megyek tovább – erősítette a hívekben az ünnep aktuális üzenetét Ábel püspök atya beszéde zárásaként.

Az ünnepség részét képezte a gyümölcsök megáldása és a jubiláló templomról készített kisfilm megtekintése, valamint a köszöntések. A főpásztor megköszönve a kerületben és egyházközségében végzett munkáját Ignácz András atyát papi mellkereszt viselésére érdemesítette; a kerület papsága nevében pedig Gajdos László csegöldi helyettes lelkész búcsúzott a csengeri közösség mellett a szatmári térségben oly sokfelé szolgáló András atyától.

„Sok helyen szolgáltam a környéken: Pátyodról láttam el Csengert is, amíg nem épült fel a parókia, miután ide átköltöztünk sorra jöttek az oldallagos ellátások. Szolgáltam tehát Pátyodon, Urán, Csegöldön, Császlón, Szamosangyaloson, Csengersimán, Csengerújfalun Szamosangyalos és Csengerben. Így juthatott eszébe egyszer egyik paptársamnak, hogy a viccesen Szatmárköz Pápájának aposztrofáljon” – mesélte az elmúlt évtizedről András atya.

A csaknem egész vasárnapot kitöltő esemény kötetlenebb része a Makovecz Imre Általános Iskolában folytatódott, ahol a város vezetése és a korábbi szolgálattevő atyák is szóltak az egybegyűltekhez. Az elszármazott atyák, a környező területekről érkező hívek és a közéleti személyiségek együtt élték át a 370 főt számláló, maréknyi közösséggel ezt a fordulópontot, mely sokakat megmozgatott a városban.

Az ünnepségről, valamint csengeri szolgálatáról kérdeztük a most búcsúzó atyát: régóta dédelgetett álom vált valóra azzal, hogy az ikonosztáz faragása és az alapképek elkészültek – mondta honlapunknak Ignácz András atya. Gergely Józsi bácsi faragta, aki a Nyíregyházi Egyházmegye templomainak sokat dolgozott, ez a 26. ikonosztáz-faragása, az ikonokat Janka Gábor festette, és a további, tervben szereplő bővítések a szentély boltozatával együtt a Szent Koronát idézik fel majd a szemlélőben.

A tér megkívánta, hogy a diakónusi ajtók közvetlen szomszédságában álló alapképek még egy-egy ikonnal bővüljenek. Így a templomot őrző külső angyalszárnyak mellet a templombelső Szent Mihály és Szent Gábor arkangyal védelmébe is került.

Arra a kérdésünkre, hogy mit visz magával az itt töltött évekből, azt válaszolta: megtiszteltetésként élte meg, hogy a pócsi Szűzanya körútja során az első állomás Csenger lehetett, s ennek az alkalomnak a fordulóján néhány évvel később a Missziós Kereszt is ide érkezett. 

„Azokat a csodákat viszem magammal, amikor az egyházközségben több ember keze és munkája nyomán valamit közösen létrehoztunk: az egy év alatt elvégzett parókia-építést, a közösségi ház felújítását, a templom külső-belső szépítését, a máriás úti ikon készítésének, a parkosításnak a kialakítását, a százfős szociális szolgálat elindítását. Ha a pásztor tudja, mit kell tenni, a nyáj követi őt: ezt éltem meg itt. Bármire képesek voltunk együtt, s a Gondviselés látványosan gondoskodott a közösségről. Persze nem mindegy, milyenek az alapok, a gyökerek: ezért vagyok hálás elődeimnek, s egyúttal remélem, azok a családok, akik húzóerőként voltak eddig jelen, az engem követő szolgálattevők mellett is ott lesznek majd.”

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye