Legyen templom az életünk – diakónussá szentelték Fehér Csongort

Ezen a napon a szertartási előírásnak megfelelően több szentírási szakasz hangzott el a liturgiában, két apostoli és két evangéliumi rész. Ennek oka, hogy a Pünkösd utáni 9. vasárnap mellett Szent István első diakónus emléknapja is augusztus másodika. „Isten kegyelméből ezen a napon diakónust szentelünk Máriapócson” – mondta Fülöp atya.

A felolvasott szakaszok egyikében Szent Pál azt mondja a keresztényekről: „Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok”(I.Kor 3,9). A jól ismert evangéliumi történet (Mt 14,22-34) pedig a vízen járást idézte. Metropolita atya mindezeket a szentelendőre vonatkoztatva elmondta a prédikációban, hogy nem szokványos életúttal jutott el a mai napig Fehér Csongor.

Jézus is használja ezeket a képeket: szántóföldbe hullott magokról és sziklára épített házról beszélve. Előbbi jól példázza, hogy egészen kicsi mag, apró dolog is elegendő a bő terméshez, nagy dolgok létrejöttéhez. Szent Pál azt is mondja: Isten épülete vagytok. „Az épület nem egy évre szól… Nagyon jó alapra van szüksége…Nem alapozhatunk másra, csakis Krisztusra. Minden más csak homok, szélfútta por. Kidomborítja ez a kép azt is, hogy építkeznünk kell. Csak úgy magától nem épül fel a ház. Hiába imádkozunk ott mellette, attól még a falak nem fognak emelkedni. Az embernek nagyon sokat kell dolgoznia azon, hogy fölépüljön az a ház, amelynek az alapját Krisztussal megraktuk. Szent Pál arra is felhívja a figyelmünket, hogy nem mindegy, milyen anyagokat használunk!…” Értékes anyagokból kell építkeznünk, életünk házát építjük: az Isten temploma az ember.

„Olyan házat kell építenünk, ami kedves az Istennek! Legyen templom az életünk! Nem építhetünk viskót, hanem Istenhez méltó hajlékot kell teremteni”

- szólt minden jelenlévőhöz Fülöp atya felhívása. Majd személyesebbé téve mondanivalóját, folytatta: A sok felolvasott szakaszból különös jelentősége van annak a képnek, amikor Jézus előre küldi tanítványait, ő pedig később megy utánuk, a vízen járva. Egyetlen apostolnak jutott csak eszébe, hogy kilépjen a csónakból és közelítsen Jézus felé, aki azt mondta Péternek: „Jöjj!” Erre az apostol olyan dologra lett képes, amit ember önmagától, Krisztus nélkül nem tudna megtenni. Péter olyan útra lépett, amire ő maga nem lett volna képes. Fülöp atya szerint „…beszédes ma ez a kép, mert van közöttünk valaki, egy fiatalember, aki építi az életét, a szántóföldet gondozza, hogy sok termést hozzon, életének a templomát építgeti, ám egyszer csak azt hallja, hogy „jöjj, lépj ki a bárkából”. S elindul ez a fiatalember Jézus felé. Olyan dologra vállalkozik, amelyre ő önmagától nem volna képes. Csongor testvérünk szép egzisztenciát épített már ki, családot alapított, élhetné az életét, …de valahogy úgy érezte, többre hívja az Úr. És elindult az egyházi szolgálatban.”

Különleges, hogy Fehér Csongor a diakónusi szolgálatot a meglévő feladata mellett fogja ellátni. „Két hivatásom van, számomra a kettő együtt jelenti a teljességet. Azt, hogy Krisztust képviselem, szolgálom Őt, s az Egyházat” - vallja Csongor atya. „Huszonnégy éve vagyok hivatásos katona. Ebben a szolgálatban is sokat tehettem az emberekért, pl. a vörösiszap-katasztrófa, árvizek, egyéb bajok kapcsán. Közben megtanultam egy viselkedésformát, ha úgy tetszik, életformát: közösségben gondolkodni. Sosem hagyjuk cserben egymást. A diakónusi tevékenységemben ez a tapasztalat bizonyára segít majd. Ugyanakkor gyermekkorom óta kísér a hit, a vallás, ami erősödött a házasságkötésemmel. Egyik példaképem Dr.Verdes Miklós atya, kedves apósom, akitől az alázattal végzett szolgálatot tanulhattam-tanulom. 

Az egyházi szolgálat felé vezető úton meghatározó volt számomra az, amikor a katonai tanulmányaim során a filozófia tárgykörén belül Szent Ágoston vallomásaiból kellett felkészülnöm. Számomra a katonai és a keresztény értékrend együtt jeleníti meg a küldetésem lényegét, ami nem más, mint Krisztus követése egy hatalmas dinamikával változó digitális és fogyasztói társadalomban, melyben a kereszténység nemcsak egy kultúra, hanem maga az élet.”

A 42 éves fiatalember Budapesten született, többgyermekes katonacsaládban nőtt fel. Középiskolai tanulmányait Velencén kezdte meg, ezt követően 1997-ben érettségizett Szabadszálláson. A katonai középiskolai és tiszthelyettesi képzéseket követően hivatásos katonaként szolgált több településen, jelenleg Budapesten. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem elvégzése után folytatta tanulmányait a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán, ahol elvégezte 2010-ben a Katekéta- lelkipásztori munkatárs szakot, azt követően 2014-ben a Keresztény társadalmi elvek a gazdaságban szakirányú továbbképzési szakot. 2020-ban elvégezte a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen az Államháztartási gazdálkodás és ellenőrzés szakirányú továbbképzési szakot. Jelenleg a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán végzős teológus hallgató. Diakónusi szolgálatát Székesfehérváron fogja megkezdeni.

Az Úr áldása legyen életén, munkáján, családján!

Szöveg és fotó: Orosz Rita/Máriapócs Nemzeti Kegyhely

Nyíregyházi Egyházmegye