II National Retreat for Gypsy Ministry

Nagykállóban, a Korányi Frigyes görögkatolikus iskola aulájában a regisztrációs pult mellé sorra érkeznek a vendégek augusztus 7-én délután, sokuknál gitár, harmonika vagy valamilyen hangszer; baráti kézfogások kíséretében találják meg a helyüket a térben. Azt is hihetnénk, valamilyen zenei fesztiválra érkezetünk. Pedig ez egy lelkigyakorlat: a II. Országos Cigánypasztorációs Lelkigyakorlat, mely a Szombathelyi Egyházmegye után idén a Nyíregyházi Egyházmegyében talált otthonra.

A zene és az énekszó ugyanakkor itt az elmélyülés eszközeként szerves részét képezi a programnak. A Székely János szombathelyi megyéspüspök által celebrált nyitómisén ezek a hangszerek a szívből érkező énekszóval együtt betöltik a helyszínt: a Korányi Frigyes Görögkatolikus Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium auláját. A Taizé vagy Sillye Jenő dalokba az ember önkéntelenül bekapcsolódik, akkor is, ha nem ismeri mindet maradéktalanul: együtt dúdoljuk a cigány és nem cigány testvérekkel, akik teli torokból tercelve és lendülettel dicsőítik az énekekkel az Urat.

Ilyen a kezdő hangulat a Nyíregyházi Egyházmegye, valamint cigánypasztorációs koordinátora, Oroszné Obbágy Rita szervezésében – a Boldog Ceferino Intézet munkatársával, Bángi-Magyar Annával és a lelkigyakorlat megálmodójával, Csuporné Salamon Zsófiával, a Boldog Ceferino Roma Misszió közösségszervező munkatársával együttműködve – megvalósult idei, immár második cigánypasztorációs lelkigyakorlat első napján. Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök házigazdaként fogadta a vendégeket.

A nyitó szentmisét vezető Székely püspök atya a prédikációjával mélyítette az egybegyűltekben az idei év fókuszába kerülő szentségeket.

„Ahhoz hogy a cigányság befogadja Krisztust, kellenek cigány apostolok, benneteket Jézus ilyennek hív, a cigány nép apostolainak, mert a cigány nép legfőbb esélye Krisztus” – kezdte beszédét. Azt a tapasztalatát osztotta meg a jelenlévőkkel, amikor először került cigány közösségbe Érsekvadkerten: az anyakönyveket végignézve a közösség körében a születés és halál között nem történt semmi. „Sajnos a legtöbb cigány közösség így él: nincs szentségi élete. Ebben szeretnénk segíteni előrelépni” – határozta meg a háromnapos együttlét elsődleges célját, hiszen „a szentségek Jézus óriási ajándékai” – mint mondta – „találkozások Jézussal”.

Több történetet is elmesélt, melyek egy-egy tanúságtételként szolgáltak e kijelentés alátámasztására. Egy fiatalasszony Isten-kereséséről, aki rátalált a szentségek ajándékára, behívta Jézust a házasságába is és kiteljesedett az élete; Boldog Ceferinóról, aki idősebb korára talált rá Jézusra, majd mindennap elment szentmisére. Van, amire nincsenek szavak: Isten annyira szereti az embert, hogy egyszülött fiát adta érte. A szentségben, ebben a valóságos jelben őt magát kapjuk meg, a legnagyobb szentséget – tanította a lelkigyakorlat résztvevőit.

„Az egyház is szentség, nemcsak egy közösség, nemcsak egy emberi csoport: Krisztus lakik benne.  Pál úgy mondja: az egyház Krisztus teste, mert az ő lelke él bennünk.” Elmesélve egyik legemlékezetesebb, legkegyelemtelibb gyónását megerősítette: „a gyónás nem emberi találmány, Jézus van benne jelen, nem a pap bocsájtja meg a bűnöket, hanem Jézus, nem a pap keresztel, hanem Jézus: a szentségekben Jézus cselekszik. Jézus átölel, nemcsak valamit ad: önmagát adja oda, egészen.”

Kocsis Fülöp érsek-metropolita atya szavai rárímeltek Székely püspök atya gondolataira. Fülöp atya egészen messziről, a világ teremtésétől indult, hogy aztán feltehesse azt a létkérdést, ami csupán az ember sajátja: hogyan kerültem ide, miért vagyok itt?

A válasz a Jeremiásnak mondott isteni szavakkal érkezik:

„Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek” Jer 1,5

„Azért vagyunk itt, mert az Isten hívott ebbe a világba: mindnyájunkat akart az Isten. Terve van velem. ” Nem a véletlen műve, hogy hová, milyen körülmények közé helyezett, ezért a megfelelő eljárás nem a jobb körülmények követelése, vagy a számonkérés, hanem megkérdezni az Urat: mit vársz tőlem, mit tudunk kihozni együtt ebből a helyzetből?

Hiszen az Úristen nem hagy egyedül: végigkísér, kézen fog és vezet minket – ha elengedem a kezét, eltévedek, ha nem engedem el, megtalálom az utamat és megajándékoz önmagával.

„Ezért fontos, hogy az Eucharisztiában részesüljek, mert ő nekem adja magát az Eucharisztiában: megélhetem valóságosan szeretetét. Minél inkább az egyházban élek, annál inkább erősödöm a hitben. Az Eucharisztiában belém költözik az Isten, s fogom tudni teljesíteni parancsát: az ellenségemet szeretni, mert bennem él Krisztus és belülről ő szeret.”

– zárta elmélkedését az érsek-metropolita.

A napot – folyamatos lehetőséggel a gyónás szentségének gyakorlására – keresztúttal és elcsendesedéssel zárták.

A cigánypasztorációs lelkigyakorlat hiánypótló kezdeményezés, hiszen képzések, kisebb közösségek közti találkozók (ld. a Nyíregyházi Egyházmegye közösségeinek zenés áhítatai) eddig is voltak, de azok számára, akik a lelki életükben – egy találó képpel küllőként a kerék tengelye felé – Krisztus felé haladnak, nem volt eddig lehetőség hasonló lelkigyakorlatba bekapcsolódni. Tavaly Csuporné Salamon Zsófia, Esztergom-Budapest Főegyházmegye Boldog Ceferino Roma Misszió közösségszervezője több mint nyolcvan embernek Szombathelyen szervezte meg elsőként az alkalmat. Mint honlapunknak elmondta „egy szentmisén éreztem meg, hogy erre hív a Jóisten”. Az emberek közti feszültség, valamint az, hogy a cigánytestvéreket minél sürgetőbben a Jóistenhez vezessük motivációként hatott az akkori főszervezőre.

Idén a Nyíregyházi Egyházmegye meghívására Nagykállóban immár 130 résztvevő gyűlt össze – kiegyenlített arányban a cigánytestvérek és a cigánypasztorációval valamely kapcsolatban lévő személyek. Mutatta be a rendezvényt a szervező, Oroszné Obbágy Rita cigánypasztorációs koordinátor, aki különösen nagy hangsúlyt fektet a nem cigány testvérek érzékenyítésére a cigány közösségek életével, problémáival kapcsolatban.

Szerinte „a katolikus cigánypasztoráció feladata nem az, hogy nehéz kérdéseket megfogalmazzunk, és megoldjuk azokat, hanem sokkal inkább az, hogy eljusson a cigánysághoz is a Krisztusi örömhír” – a szentségi életre való nevelés kihat az élet más területeire is.

Ezt erősítette meg Székely János püspök atya, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Cigánypasztorációs Bizottságának vezetője is kérdésünkre: mit üzen a többségi társadalomnak az, hogy összehívjuk cigánypasztorációs munkatársakat, cigánytestvéreket egy-egy ilyen alkalomra, lelkigyakorlatra.

Válaszában így fogalmazott:

„A cigányság helyzete, jövője egész Magyarország szempontjából sorskérdés, egyrészt a növekvő létszámarányok, másrészt a sok nehézség miatt, amivel ezeknek a családoknak szembe kell nézni, úgy mint szegénység, képzettség hiánya, munkanélküliség. Ha nem tudjuk megoldani a helyzetet, alig képzelhető el egy szép, közös élet a közös hazában. Az egyház a maga oldaláról szeretne tenni lépéseket. Véleményem szerint három oszlopa van a romák felzárkóztatásának: oktatás, munkahelyteremtés és a szív. Mi, az egyház a szívben tudtunk sokat segíteni: ha valaki a hitet, Istent befogadja, sok minden máshogyan alakul életében; máshogyan áll munkához, családhoz, szenvedélybetegségéből meggyógyul. Aki elindul a hit útján, annak az egész élete megszépül.”

A résztvevők között olyan is van, aki nem cigányként azért jött el, mert tovább nem lehet megkerülni a kérdést: kezdenünk kell valamit az együttéléssel, lépéseket kell tenni a cigányok felé.

Az előadók mindannyian törődnek a társadalom perifériájára szorult rétegeivel, vagy épp maguk is roma származásúak. A három nap alatt a három görögkatolikus főpásztor, Kocsis Fülöp érsek-metropolita, Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök és Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök mellett hallgathatják a résztvevők Székely János szombathelyi megyéspüspököt, Koós Ede atyát, Dúl Géza atyát, dr. Balogh Győző atyát.

Kocsis Fülöp érsek-metropolita szerint annál is fontosabb foglalkozni „a cigány testvérekkel, mert fogékonyak a transzcendensre. Ráadásul a világ nagy erőket vonultat fel, hogy magához láncolja az embereket, egyszerű fogyasztóvá silányítva őket.”

A lelkigyakorlat gondolatiságában a szentségek kerülnek előtérbe, s ezzel a témával a jelenlévők a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra is készülnek egyúttal, hiszen a jövő évre halasztott NEK egyik programja lesz a cigány nyelvű mise, hogy a magyar egyház ilyetén gazdagságát is megmutathassuk a világnak – mutatta be a II. Országos Cigánypasztorációs Lelkigyakorlat vezérgondolatát Székely János püspök atya. Olyan cigányemberekkel szeretnénk eljutni a NEK roma programjaira, akik szentségi házasságban élnek, rendszeresen gyónnak, áldoznak, valóban átélik és megélik az Eucharisztia titkát - a mostani lelkigyakorlat egyfajta felkészülés is tehát.

A lelki feltöltődést is biztosító alkalom az együttlétre, találkozásra, a lelkesedésre és örömre, ugyanakkor elmélyülésre és befelé fordulásra is lehetőséget ad cigány és nem cigány testvéreinknek egyaránt.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye