The Fruit: Man's Direct Experience of God's Providing Love

A szerkönyvben eredetileg a szőlő megszentelése szerepel. Nem nehéz kitalálni, miért a szőlő, hiszen ez az a gyümölcs, amelyből bor lesz, majd pedig az Eucharisztia. A bor ünnepi ital, emlékezzünk csak a kánai menyegzőre, egyből látjuk, mekkora a jelentősége, hogy jó bor kerüljön az asztalra. A bor megédesíti az ünnepet, kifejezi, hogy az ember most nem a hétköznapok sokféle, fáradtsággal járó munkáit végzi, hanem felülemelkedik, egy másfajta létmódba kerül, ami felüdít, pihentet és amely megerősít a közösséghez tartozásban.

Manapság mindenféle gyümölcsöt megszentelünk ezen a napon, ebben is fontos keresztény tanítás fogalmazódik meg. A gyümölcs olyan étel, amely azonnal készen van, fogyasztható, ezért leginkább képes kifejezni, hogy a teremtett világ az emberért van. Ez egy nagyon közvetlen tapasztalata az embernek Isten gondviselő szeretetéről, amiért hálát adunk.

Másrészt abban, hogy ételt szentelünk, kifejeződik a keresztény meggyőződés a testünkkel kapcsolatban. A testünket tápláljuk, épségét őrizzük, egészségéért is fáradunk. A test lenézése nem keresztény gondolat, számunkra a test, ahogy Szent Pál apostol tanítja a "Szentlélek temploma", amely a feltámadás várományosa. Az ember a maga testi mivoltában az, aki. Természetesen nem esünk a másik végletbe, nem akarunk eltelni a testi örömökben és csupán ezekkel megelégedni, hiszen többre vagyunk hivatva: az Isten országára, amelyre elsősorban törekszünk. Érezzük, hogy itt helyes egyensúlyra van szükségünk, amelynek megtalálásában vezérfonalunk maga a Szeretet.

A keleti egyház a szimbólumok sokaságával az örökkévalóságra irányítja a figyelmünket, képesek vagyunk a bor édességében, a gyümölcs zamatosságában meglátni Isten gondviselő szeretetét, és azt, hogy ezek „előízei” valami jobbnak, mindez pedig arra sarkall bennünket, hogy lelki, szellemi mivoltukban is keressük és találjuk meg Istenünket.

Szöveg: Molnár Zoltán, fotó: dr. Papp Angéla

Nyíregyházi Egyházmegye