Pilgrimage for young people to Máriapócs_ONLINE

Az ifjúsági zarándoklat harmadik napján Nagykállóra zarándokolhattunk a virtuális tér segítségével. A budapesti Szinaxis Kollégiumban összegyűlt fiatalok lelkesen énekelték a vecsernyét, és hallgatták Lipcsák Tamás atya elgondolkodtató prédikációját, melyben azt a mindannyiunk számára fontos tanítást járta körül: Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják az Istent.

Csak rajtunk múlik, hogy miben vagyunk képesek meglátni a csodát, felfedezni az Isten szeretetét – kezdte beszédét a nagykállói parókus. Szív nélkül nincs élet, ezért ezt a szervünket izmok, vastag csontok védik, nehogy sérüljön. Az ember szívét lelki értelemben azonban nem védi a természet, nekünk kell azt megóvni. A világ sokszor kihasználja a jószívű embert, ezért védeni kell a szívünket, hogy tiszta szívűek tudjunk maradni. Csak azokat engedjük be, amik segítenek bennünket – mondta Tamás atya.

„Amikor Jézus a szívről beszél, az ember gondolatait, vágyait, Istennel való kapcsolatát érti alatta, a szív az a hely, ahol az emberi teljesség lakik. Jézus azt is mondta tanítványainak: „a szív bőségéből szól a száj”. Tehát ha azt vesszük észre, hogy sokszor méltatlan, amit mondunk, a problémát a szívben kell keresni. Hasonló a hasonlónak örül, tiszta meglátja a tisztát. Gondolkodjunk el, mi az, ami formálja a gondolkodásunkat és vajon valóban tisztává teszi-e? – mondta beszéde végén az idei zarándoklat csütörtöki napján Lipcsák Tamás atya.

A vecsernyét, ahogy az a gyalogos zarándoklaton is lenni szokott, egy kiadós vacsora követte. Takács Gusztáv atya a Szinaxis kollégium közösségi termében elő is varázsolja a giroszt és a rántott húst, hiszen tegnap kiderült, ez a két étel hozza igazi zarándok hangulatba a fiatalokat.

De milyen is ez az idei zarándoklat? Bár sokan egy helyben maradnak, sikerül-e útra kelni mégis és talán egy sokkal nehezebb terepet bebarangolni?

„Ez lett volna az ötödik zarándoklatom, de végülis így is az lett, mert elindultunk, csak most lélekben zarándokolunk– meséli Gaál Richárd a Központi Szeminárium papnövendéke. Minden évben találkozási pontot jelent ez a néhány nap, amikor közösen imádkozhatunk, amitől lelkileg felfrissülünk és töltődünk. Idén ez remélhetőleg akkor is megtörténik, ha a lábunk nem fárad el, de a lelkünk töltődik.”

Egy másik papnövendék hozzáfűzi, neki nagyon sokat jelent, hogy sokan együtt imádkozhatnak. „Ez talán szertartásaink énekes, énekes közösségi mivoltából is ered, hiszen csak együtt tudunk ilyen szépen több szólamot megszólaltatva imádkozni. Közös imádság közben az ember sokkal kevésbé kalandozik el, azért is várjuk mindig nagyon ezt az augusztusi hetet, mert ilyenkor három-négyszázan együtt szólhatunk Istenhez.”

Természetesen ezek a rendszerint forró, augusztusi napok nem csak a hitélet gyakorlásáról, hanem az ismerkedésről is szólnak. Hamar kiderül, hogy a csoportban is van olyan pár, akik a zarándoklaton találkoztak. „Jó érzés az élő bejelentkezéseken ismerős arcokat látni, remélhetőleg szombaton, a záró napon minél többek tudnak találkozni majd Máriapócson” – mondják a fiatalok.

Azt is elárulták a fiatalok, hogy idén online lelkigyakorlaton is részt vehettek, az is sokat tudott adni, szinte élmény számba mentek a zoomos kiscsoportos beszélgetések, vagy az olyan alkalmak, amikor nyolcvanan is jelen voltak egyszerre az online „teremben”.

Az este további részében a vecsernyén elhangzó tanításról zajlott a beszélgetés Gusztáv atya vezetésével. Vajon milyen lesz Istent meglátni majd az utolsó napon? Milyen kérdés lesz az, amire az Úr félelmetes ítélőszéke előtt olyan fontos majd jó felelelet adnunk.

Fiúk, lányok Isten több arcát hozzák be a beszélgetésbe. „Hol pedagógust érzünk benne, hol egy jó atyát, hol testvért vagy egy távoli rokont, akivel nagyon várjuk a találkozást.”

Lassan besötétedik, az ételből még csemegéznek, közben fel-felemlegetik, hogy a zarándoklatok alatt mindig olyan csodálatos módon sok étel van, mintha újra és újra megtörténne ott a csodálatos kenyérszaporítás. „Egy-egy faluban annyi mindennel várnak minket, annyi mindent adnak nekünk, hogy el sem lehet vinni.” – mondják

Felidéződik még sok szép és olykor vicces emlék a múltból. Talán az idei év jó alkalmat ad ezek összegzésére, és, hogy jövőre még nagyobb örömmel gyalogoljanak a fiatalok. Néha rózsaszirmokon lépdelnek, mint mesélik, a falubeliek egyszer a Bököny táblától a templomig virágszirommal végigszórták az utat előttük. Ezt már csak elképzelve is libabőrösök vagyunk, és talán máris találtunk egy csodát ebben a napban.

Nyíregyházán a Szent Miklós Székesegyház közösségi termében Kocsis Dániel atya várta a fiatalokat. Tucatnyi fiatal köztük Mészáros Bori és Sarkadi Luca kapcsolódott be a rendhagyó zarándoklatba. Az idei, megváltozott „útról” így vélekednek: 

„Készültünk. Egész nyáron vártuk a hetet, amikor szó szerint, hosszú utak végigjárásával odavihetjük az Úr házába a lelkünket, az összes gondolatunkat és hálánkat, boldogságunkat, kéréseinket, fohászainkat. Úgy éreztük, hogy egy ilyen nehéz karanténos idő után a zarándoklat, mint egy megváltás érkezik majd. Tervezgettünk. Van jó néhány barátunk, akiket a zariknak köszönhetően ismertünk meg. Vannak, akikkel csak itt találkozunk. És most nem...  

Azt gondolhattuk, hogy így nem is lesz meg a találkozás öröme. Kimarad a közös ima szépsége a nyarunkból. A legszebb hete a nyárnak szertefoszlik. 

És most mégis itt állunk, néhány másik zarándokkal, akikkel most online zarándokolunk. Együtt részt vettünk már a héten 3. alkalommal a közvetített vecsernyén és most beszélgetünk, csocsózunk, csapatépítő játékokat játszunk. Ebből látszik igazán az, hogy ez nem egy túra, hanem egy lelki út. Mindenki vágyik rá, vágyik a lelki töltődésre és arra, hogy ezzel a csapattal, hasonló gondolkozású társasággal töltsön el minőségi időt. 

Ha most így is, de Máriapócson fogunk találkozni, egyéni zarándoklatokkal. Online közvetítésekkel, de lélekben együtt.” 

Ki így, ki úgy, de megérkezett közben pénteken Máriapócsra. Erről, illetve a Nagyboldogasszony ünnepére eső lelki napról is hamarosan beszámolunk.

Szöveg és fotó: Hekler Melinda/Hajdúdorogi Főegyházmegye, Mészáros Bori és Sarkadi Luca / Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye