Spiritual balm at all times

Akkor odalépett hozzá Péter és megkérdezte: „Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer?” „Mondom neked – felelte Jézus –, nem hétszer, hanem hetvenhétszer. A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki el akarta számoltatni szolgáit. Amikor elkezdte a számadást, eléje állítottak egyet, aki tízezer talentummal tartozott neki. Mivel nem volt miből megfizetnie, megparancsolta, hogy adják el feleségestül, gyerekestül, minden vagyonával együtt, s úgy fizessen. A szolga leborult előtte, és úgy kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent megfizetek neked! Az úr megkönyörült a szolgán, szabadon engedte, s adósságát is elengedte. Amikor kiment, a szolga találkozott egy másik szolgával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, elkezdte fojtogatni és követelte: Add meg, amivel tartozol! A másik szolga leborulva kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent visszafizetek neked! De ő nem engedett, hanem fogta, börtönbe vetette, míg meg nem fizette tartozását. Amikor a többi szolga látta a történteket, igen elszomorodott. Elmentek és jelentették uruknak mind, ami történt. Az úr maga elé hívatta, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Kérésedre minden adósságodat elengedtem. Nem kellett volna néked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én megkönyörültem rajtad? – Ezzel az úr haragjában átadta a poroszlóknak, míg meg nem fizette mind, amivel tartozott. Így tesz mennyei Atyátok is veletek, ha mindegyiktek meg nem bocsát szívből felebarátjának.” Mt 18,23-35  

Egy szívhez szóló történetet, tanítást hallottunk Urunk Jézus Krisztustól. A megbocsátásban mindig élen jár a mi Istenünk. Ő nem szám szerint méri, mint Péter apostol. „ Hányszor kell megbocsátanom?”  Amíg ezt a kérdést tesszük fel, mindig meg fogja zavarni az emberi kapcsolatainkat a békétlenség hálója. Hányszor kell megbocsátani? -  Miért pont hétszer? – A korabeli rabbi-teológia szerint háromszor kellett megbocsátani valakinek, ha vétkezett, de akkor vége, tovább nem! Péter apostol megérzett valamit Jézus jelenlétében, hogy ez talán mégis csak szigorú törvény. A hármat kétszeresére emelte és még hozzá tett egyet. Na jó, hét, de ez már a felső határ. Erre jelenti ki Jézus azt a teljes képtelenséget, ami túl megy minden határon, hogy még hetvenszer hétszer is.

Ezt a képtelenséget akkor tudjuk megérteni, ha számba vesszük, hogy mit kaptunk és kapunk szakadatlanul Istentől. Mindent. Ezért örök adósai vagyunk Istennek. Ebből adódik, hogy tartozunk embertársainknak is. Mit kapott a szolga Urától? Tízezer talentum elengedését. – Sokkal több, mint egy élet szorgalmas munkabére. - Képtelenség, hogy ekkora adósságot egyszerűen törölni lehessen valakinek. Különösen képtelenség ez a mai adósságot halmozó világunkban. Gazdasági, jogi, taktikai szempontból képtelenség! Ilyen nincs! Igen ember és ember közötti viszonyulásban nincs. Sem ekkora adósság, sem ilyen könyörület az adóson. De van Isten és ember között! A pénz világában nincs, mert ott leszámolás történik!

Istennél van! Aki bejön a templomba és kéri bűnei elengedését, ezt kapja ajándékba. Mert mi vagyunk a hűtlen, eladósodott szolgák, akik nem tudunk fizetni, mert nekünk nincs! – Jézus érdemeiért azonban Isten eltörli az adósságot, megbocsátja bűneinket. A golgotai kereszt hirdeti: a váltságdíj ki van fizetve. Nincs többé adósság, Jézus átvállalta, az Isten Fia, fel vagyunk mentve, nincs elégtétel. Sőt asztalához hív, megterít számunkra: „Vegyétek, egyétek ez az én testem, mely értettetek megtöretik! „ És mi megkegyelmezetten, fölmentve az adósság alól jöhetünk el a templomból és mehetünk a világba az emberek közé. És itt jövünk mi, emberek!

Vajon mi lett volna, ha boldogan adja tudtára társának e szolga: De jó, nem tartozok semmivel, elengedte Uram az adósságot!  De nem ez történik! Vajon mit értett meg ez a szolga abból a kegyelemből, ami vele történt és hogy ez mire kötelezte volna őt? Talán semmit. Vajon mi jobban megértjük-e ezt?  Mert megkegyelmezetten naponta találkozunk otthon gyarló házastársunkkal, az utcán a ellenszenves szomszédunkkal. A munkahelyen olyan kollégával, aki barátságtalan, vagy aki éppen annyiszor megmérgezte az életünket, és ostobaságaival annyi bosszúságot okozott. – Mert mindenkinek van ilyen adós szolgatársa. A családban hányszor keseredünk el egy-egy sértő szó miatt? A házastársunk nem ismeri el fáradságunk gyümölcsét és esze ágában sincs megváltozni. Eszébe sem jut, hogy olyan adós, mint mi! Vagy egy hivatali kolléga miatt nincs előléptetés és fizetésemelés? Ráadásul intrikákat terjeszt rólunk- Vagy más nyelvű és fajú néphez tartozik, akik annyi bajt okoztak.  És a templomból kilépve mindig szembejön egy a szolgatársak közül, akinek ilyen százdénáros tartozása előttünk van. „Na, ez a nyomorult, aki becsapott, tönkretett, szerencsétlenné tett! és mi is felszisszenünk! Na, ezt már nem!

Pedig ezeknek az embereknek az adóssága velünk szemben még csak nem is századrésze annak a tartozásnak, amit Isten nekünk eltöröl! Képesek vagyunk e belátni, hogy ez az adósság is, amit mi követelünk másoktól, annak az adósságnak egy része, amit Isten már elengedett nekünk?  Minden ember, akinek tartozása van velünk szemben, olyan ember, akivel szemben mi tartozunk! – Ezt nagyon nehéz elismerni, és még nehezebb megvalósítani.!  Mi közöm nékem a másikhoz? Csak annyi, hogy Isten előtt voltam és tőle jövök! -- Hogyan tudjak ennek meg annak megbocsátani újra és újra? Úgy, hogy megpróbáljuk úgy látni az illetőt, hogy Ő is az Isten könyörülő szeretetének tárgya! Megpróbálni úgy nézni arra, aki bánt, ahogyan Isten nézett ránk a történetben! Isten előtt mindannyian adóstársak vagyunk!  A feszültségek közepette is merjünk megbocsátani neki. Legalább próbáljuk meg. Mert a megbocsátás olyan érthetetlen cselekedet, amelyben tükröződik valami Isten érthetetlen és lehetetlen golgotai cselekedetéből! Az is érthetetlen és lehetetlen volt, ami a kereszten történt.

Aki nem képes megbocsátani, az tönkremegy bele! Ezzel önmagunknak is tartozunk. Sokan ezért mennek tönkre testileg, lelkileg, erkölcsileg, mert nem tudnak megbocsátani. Ilyen volt a példabeli szolgatárs, belepusztult abba, hogy nem tudott megkönyörülni szolgatársán. Neki volt baj, hogy nem tudott nagylelkű lenni az adósával szemben!  Mindannyian bűnbocsánatból élünk és tönkremegyünk, ha nem tudunk megbocsátani.

Ha megjelenünk Istenünk előtt a templomban, rájövünk, hogy adósságunk újratermelődik. Jézus áldozata által fölment bennünket. Istennel szemben örökké tartozunk. Amikor kilépünk a templomból, akkor kezdődik a kapott bűnbocsánat realizálása vagy elvesztése. Amikor kilépünk azok közé, akik a megbocsátásunkra, könyörületünkre, szeretetünk cselekedeteire egyáltalán nem várnak. Mert ma is Isten az, aki vár arra, hogy az emberekkel úgy bánjunk, ahogyan Ő bánt velünk. Isten várja, hogy jól megtanuljunk imádkozni: Bocsásd meg a mi vétkeinket, amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétőknek!

Szöveg: Munkácsi János, fotó: P. Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye