Megállásra késztet az Úristen, hogy figyeljünk Jézus szavára – Nagyboldogasszony-napi ünnep Máriapócson

A búcsúk óhatatlanul vonzzák a hívők mellett azokat az árusokat, akik ilyen-olyan portékájukat kínálják a tömegnek a templomhoz vezető utcácskák mentén. Minél „nagyobb” a búcsú, annál inkább eluralkodik a templom környékén a vásár. Máriapócson augusztus 15-én vagy a Nagyboldogasszony-naphoz legközelebb álló vasárnapon tartott nagybúcsún is tapasztaltunk már ilyet. Persze nagybúcsún nem oldják fel jobban a bűneinket, mint kisbúcsúkor – ahogy azt a nevéből szívesen következtetnénk; egyrészt az ünnep jelentőségére utal a nagy jelző, másrészt az ünnep vonzása nemzeti kegyhelyünkön óriási tömegeket is jelent. Ekkor érkezik meg szokásosan a több száz fő fiatalt megmozgató, egyhetes zarándoklat is. Idén minden másképp volt: nem kicsit, hanem nagyon.

A zarándoklat nem – vagy sokaknak nem – jelentett fizikai megterhelést: a boldogságok útján mottóval lélekben zarándokoltak a fiatalok. Debrecen kiindulóponttal, nagyobb találkozási pontokon, online közvetítések segítségével így is bekapcsolódtak sokan a majd húszéves ifjúsági zarándoklatba.

És a (több) tízezres tömeg helyett is csupán egy „családias” hívőközösség jött össze augusztus 16-án, ahogy a házigazda kegyhelyigazgató, Orosz István atya fogalmazott. Ám „akik eljöttek, tényleg ünnepelni akartak, s az Istenszülőt akarták követni”.  Nem vásárfiát venni, hanem megállni egy pillanatra a hajszolt, félelmeinkkel teli világban. Akik a bűnbánat szentségében, az Eucharisztia titkában részesültek és az imádságokba buzgón bekapcsolódtak, ideig-tartó büntetésük is bizonyára elengedtetett.

Augusztus 16-án a három görögkatolikus főpásztor, Kocsis Fülöp érsek-metropolita, dr. Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök és Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök Boldogságos Szűz Mária elszenderedését és mennybevételét, azaz Nagyboldogasszony napját közös érseki Szent Liturgián ünnepelte Máriapócson.

Az oltár körül mindhárom egyházmegyéből érkeztek lelkipásztorok: helynökök, esperesek, parókusok; néhányan közülük reggel héttől a hívek szolgálatában álltak, gyóntatást végeztek az oldások és kötések Krisztustól kapott feladatának gyakorlatával.

A római katolikus szentmise után katekézist is hallgathattak a jelenlévők Kiss Zsolt nyírbátori parókus atyától.

Az ünnepi Szent Liturgián Fülöp érsek-metropolita atya tartotta a homíliát, melyben az ifjúsági zarándoklat mottójának, a hallott Evangélium szavainak és az augusztus 15-i Mária-ünnepnek az összefüggéseit világította meg.

Zarándoklatra hív az Úr minket, hogy a boldogság útján előrejussunk: a boldogság azon fokáról, ahol vagyunk, egy magasabb szintre lépjünk. „Azért teremtett meg minket, hogy megossza velünk az ő tökéletes boldogságát.” – kezdte beszédét a főpásztor. „A szeretet adja meg a boldogságot. Azért teremtett meg, hogy növekedjünk a szeretetben, s ezáltal a boldogságban."

A gyermekeknek is növekvő mértékben kell adnunk szeretetünket, és ugyanígy a házasságban, családban: a szeretet eredményeképpen a boldogság növekedik. „Egy nagycsaládban a szeretetkötelék összetetté válik, úgy épül a boldogság, mint egy katedrális, a szeretet katedrálisát építik fel.”

Önvizsgálatként tette fel a kérdést mindannyiunk helyett: „tudok-e növekedni a szeretetben a megpróbáltatások idején is?”

A felolvasott evangéliumi szakaszt: Márta és Mária hogyan fogadja Jézust és a tizenkét apostolt, ennél a pontnál kapcsolta gondolatmenetében Fülöp érsek atya.

Márta sürgés-forgásában igazságtalannak tartja, hogy a munkában egyedül kell fáradnia, Jézusnak tesz szemrehányást, hogy Mária nem segít neki.

„Egyszer csak megállt, – idézte és nyomatékosította az evangéliumi szavakat a hierarcha – hogy odaforduljon Jézushoz.”

Jézus válaszában ott van a szemrehányás is: Márta, jobban tennéd, ha megállnál és rám figyelnél.

„Ebben az esztendőben sokan megéltünk valami hasonlót: március derekán egyszer csak úgy tűnt megáll az élet. Körül kellet nézni, hogy mi a szükséges: folytatni kell-e a sürgést, amit eddig csináltam, vagy valami másra figyelni.” – utalt a pandémia okozta kényszerű megállásra.

Ha Jézusra fordítjuk tekintetünket, hozzá visz közelebb a megállás. Régóta emlegetjük, hogy rohanó világban élünk, amiben mi magunk is hajszoltak vagyunk. „A hajszolt világban nem veszem észre, mire tanít Jézus, mi kell ahhoz, hogy előrejussak a szeretetben, boldogságban. Megállásra késztet az Úristen, hogy figyeljünk Jézus szavára.” Sok hiányossággal kell szembesülnünk életünkben, de ezek a hiányosságok, a nehézségek nem akadályozzák meg, hogy növekedjen bennem a szeretet, a boldogság.

„Annál inkább megértjük, mit mond nekünk Jézus, minél inkább jelen van az életünkben a megállásra való készségem. Minél jobban szeretem Őt, annál jobban szeretem embertársaimat, annál boldogabbá válik az életem és azoké, akiket rám bízott a Jóisten.”

„Szűz Mária nem csak egyszer ült le Jézus lábához, az egész életét odaadta neki.” Máriában, a magyarok által Boldogasszonynak mondott Istenanyában beteljesült a boldogság, s mintegy megpecsételve odaadását Szent Fia dicsőségben mennybe vitte lelkét.

Máriának ezt az odaadását követve növekedhet szívünkben a szeretet Isten iránt, s annál boldogabbá tudjuk tenni mások életét – tanította a híveket Kocsis Fülöp atya.

A Szent Liturgia záró áldása után a főpásztorok szentelt vízzel hintették meg a jelenlévőket, áldásukat adva rájuk.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye