Legyünk jó növendékek: Krisztusnak jó tanítványai! – templomtető megáldása, templombúcsú és családi délután Nyírteleken

A Nyírteleki Görögkatolikus Egyházközösség kápolnája idén a Nyíregyházi Egyházmegye támogatásával, valamint a hívek nagylelkű adományaiból új tetőszerkezetet kapott.

Az eredetileg görögkatolikus iskolának épült, használt, majd államosított épületen nagyszabású felújítási munkálatokat utoljára a 90-es évek elején végeztek. A huszonhárom éve felszentelt kápolnának és közösségi teremnek a tetőszerkezete azonban már évekkel ezelőtt bajba került: a telente befújt porhó és beázás szükségessé tette a felújítást. Több hét munkájának köszönhetően hétszáz négyzetméternyi palatető helyett új cserepeslemez óvja a közösség legfontosabb épületét az időjárás viszontagságaitól.

Államalapító Szent István király tiszteletére keresztelt kápolna búcsúi ünnepén ezt az új tetőt áldotta meg az ünnepi Szent Liturgiát vezető Szocska A. Ábel megyéspüspök.

Prédikációjának bevezető gondolatát az újrafedés örömteli változásához igazította. Az épület, akárcsak hitünk, keresztény életünk olykor karbantartásra, munkára, érte hozott áldozatra szorul: „nem elég megkeresztelkednünk. Keresztény hitünket, ahogyan ennek az épületnek az esetében, ápolnunk kell, gondját kell viselnünk, mert különben tönkremegy, beszivárog a víz, omladozik a vakolata” – mondta a főpásztor.

Szent István keresztény államot alapított, de ahogyan a felmérések igazolják, a magukat keresztényeknek mondók sem mindannyian elkötelezettek. Az Apostolok Cselekedeteiben értesülünk arról, miként kezdték el kereszténynek hívni Jézus Krisztus tanítványait. A kereszténység és tanítványság mélyen összefügg, erre a Galatákhoz írt levél mutat rá. Ha tehát keresztényeknek mondjuk magunkat, vajon Krisztus tanítványai vagyunk? – tette fel a kérdést Ábel püspök atya, hiszen a kettő sajnos nem mindig ugyanaz.

Ahogyan Szent János evangelista élete végéig tanítványnak nevezi magát (tanított mégis megmaradt végig tanítványnak), úgy nekünk is ez a feladatunk: Krisztus tanítványának maradni életünk végéig. A tanítványlét-hasonlatban a halált ballagásnak, a számonkérés pillanatát az érettséginek nevezte a főpásztor.

Krisztus az alapján osztályoz, ahogyan viselkedünk; nem elég felmutatnunk az igazolványt (hangoztatva, hogy kik vagyunk, hová tartozunk), folyamatosan tanulnunk kell: keresztényként nem elég megkeresztelkednünk, tanulnunk kell a hitigazságokat, az egymás iránt tanúsított türelmet, a helyes imádkozást, a becsületességet, a mértékletességet, a szelídséget, hogy hogyan kell szeretni, hogy álljunk majdan Krisztus elé.

Hogyan lehet egy életen át jó tanítványnak lenni és maradni? Maga Krisztus ad erre választ: virrasszatok! Ahogy a tanár az órán a diákokra szól: ne aludjanak, úgy hangzik ez a felszólítás. A virrasztás szó görög eredetijében azonban benne van az őrködés, az éberség, a figyelem jelentése is.

„Testben és lélekben virrasztanunk kell: ébernek lennünk, őrködünk hitünk és életünk felett, újra és újra odafigyelni önmagunkra – vajon, ha Krisztus számonkér, meg tudok-e felelni előtte? Nem gyengült-e meg a hitem? Nem ragaszkodok görcsösen dolgokhoz? Nem téves-e a lelkiismeretem?” – sorolta a lelkitükör-kérdéseket önvizsgálatra indítva a hallgatóságot.

A megújult tető minderre emlékezteti az arra járót, a saját hit-épületünk megvizsgálására hív: „te ápolod a hited? Minden rendben az életedben? Nem ázik be valahol?”. Ábel püspök atya záró szavaival buzdította az ünneplő egybegyűlteket: „Legyünk jó növendékek: Krisztusnak jó tanítványai!”

A szertartás végén a házigazda, Gánicz Endre parókus, a Tiszai Esperesi Kerület esperese köszöntötte az oltár körül szolgáló atyákat: Sereghy János balsai parókust, Szemán László kótaji parókus-esperest, Jaczkó György gávavencsellői parókust, Gorcsa Péter nagyhalászi helyettes lelkészt, Kiss Tibor plébános, címzetes kanonok atyát. Diakónusi szolgálatot végzett Gánicz Tamás irodaigazgató.

Az imádságos délelőtt miroválással zárult, és minden hívő egy-egy ikonnal térhetett haza, de csak a különféle programokat kínáló családi-közösségi délutáni együttlét után.

Dr. Gerbár Lívia klinikai és felnőtt mentálhigiénés szakpszichológus a családról tartott előadást a felnőtteknek, a gyermekek népi játékokat próbálhattak ki, kézműves foglalkozásokkal, levendulazsák, kulcstartó készítésével, karaokéval tölthették az időt.

Az egyházközség így a fizikai megújulást követően lelkileg is növekedhetett.  

A közösségi együttlétet a Közösség-Fejlesztés a Tiszai Esperesi Kerületben című pályázattal támogatták.

Kapcsolódó:

Görögkatolikus templombúcsú Nyírteleken

„Jézus átdöfött oldalán van bejáratunk az Isten atyai szeretetébe” – Templombúcsú Nyírtelken

Az ünnepre elemi, Istentől rendelt szükségünk van – püspöki látogatás Nyírteleken

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye