First Communion in Örökösföld

Az eredetileg tavaszra tervezett elsőáldozás a járványügyi helyzet miatt a nyár végére csúszott, így majdnem egy egész évig készülhettek erre, az egész életüket meghatározó eseményre.

Miután a szépen feldíszített templom padsorai között ünnepélyesen, egy szál gyertyával a kezükben vonuló gyerekek elfoglalták a helyüket, kezdetét vette a Szent Liturgia.

Az ünnepen Molnár Zoltán parókus mellett Jármi Zoltán atya is szolgált, aki Sajószentpéterről érkezett közénk.

Parókus atya a prédikációban az Eucharisztia fontosságáról, s annak hármas jelentőségéről beszélt. Elmondta, hogy az Eucharisztia egyrészt bizalom. Sok mindent megkaphatunk, de vannak dolgok, amiket csak az Isten adhat meg számunkra. Másrészről az üdvösségünk kulcsa, mert világosság az életünkben. Ha szem előtt tartjuk, mint a hajósok a világítótornyot, üdvözülünk. Harmadrészt pedig az Eucharisztia cselekvésre hív: legyen közeledés minden tettünk, s ne ragadjunk bele a méltatlanságunkba.

A Liturgia egyik legszebb mozzanata a keresztségi fogadalom megújítása. Annak idején a gyerekeket a szüleik és keresztszüleik hozták el a templomba, hogy a keresztség által Isten gyermekei legyenek. Akkor ők vallották meg hitüket helyettük. Most eljött ez a szent nap, amikor már saját maguk jöttek ide, hogy találkozzanak Jézus Krisztussal a szentáldozásban is. Ez a találkozás őszinte hitet kíván mindenkitől, ezért újítják meg a keresztségi fogadalmukat, immár saját szavaikkal és elhatározásukkal.

Amikor elérkezett a szentáldozás ideje, legelőször a tizennégy gyermek járult a szentséghez, majd csak utána a közösség tagjai. Az liturgia végén pedig a szülők adták áldásukat gyermekeikre, majd az oklevelek és az ajándékok átvétele után az udvaron lazíthattak az agapé kíséretében.

Az elsőáldozás mindig egy nagy fordulópont, s nemcsak az egyén életében. Amikor legelőször részesülünk Krisztus testében és vérében, s át-, illetve megéljük a Vele való találkozás legnagyobb misztériumát, a saját közösségünk tagjaival is közelebb kerülünk egymáshoz.

Ahhoz, hogy ez így maradjon, mindannyiunk nagy feladata, hogy az elsőáldozás ne az utolsó legyen. Kívánjuk, hogy ezek a gyerekek, ahogyan a felkészülés alatt is, ezután is vegyék komolyan az elhatározásukat Jézus Krisztus mellett!

Szöveg: Szender Adrienn, fotó: dr. Papp Angéla

Nyíregyházi Egyházmegye