Éljünk Krisztus örökségéből örömmel és hálaadással! – lelki táplálék minden időben

A szőlőművesekről szóló történet biztos útmutatás nekünk: Isten ma is műveli szőlőskertjét, az Egyházát – benne a mi életünket. Kis Szent Teréz mondja: „Egyenesen hajózok és a mottóm a vitorlámra van írva: Szeretetben élni. Csak Benne maradni: ez az én feladatom. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad és én őbenne az bő termést hoz (Jn 15,5).” A Jóisten rólunk is a jót feltételezi. Győzzük le magunkban a rosszat, és teremjünk jó gyümölcsöt. Aki teljes szívéből belefog ebbe a munkába, Istent találja maga mellett.

Az Ószövetségből jól ismerjük Izaiás prófétánál a leírást: a próféta Izraelt mint Isten szőlőskertjét látja, melyet maga az Úr plántált és munkált nagy odafigyeléssel és gondoskodással. Várta, hogy jó szőlőt teremjen, de vadszőlőt termett.  Nem hozott jó gyümölcsöt, mert törvényesség helyett önkényesség, igazság helyett pedig sokszor égbekiáltó gazság termett bene. Mindent megtett annak érdekében az Úr, hogy a föld jó termést hozzon, de az elvadult.  Ezek után kijelenti Isten, hogy megvonja bizalmát Izraeltől.

 E példázattal feltárja a zsidó főpapok szívének szándékát és egyben önvizsgálatra készteti őket. Az evangéliumban Jézus szőlőmunkásokról beszél és fontosnak tartja Istent, mint gazdát megemlíteni. Ezzel még jobban érzékelteti a tulajdon és a rendelkezés jogát. Vagyis Izraelben mindenkinek tudnia kellett, hogy semmi sem az övé, mindent Istentől kapott. Az Újszövetség ezt a sáfárság (megbízott) fogalmával írja le. (ld. 1 Kor 4,1) Nekünk is fontos tudatosítani a tényt, hogy semmi sem a mienk. Mindent sáfárságra kaptunk és egyszer mindennel el kell majd számolnunk. Úgy időnkkel, tehetségünkkel, adottságainkkal, mint munkánkkal vagy kapcsolatainkkal. A gazdák nem mi vagyunk, hanem az egész világ Ura és Teremtője. Miért viselkedtek így a művesek?

A világ hamis értékrendje a birtoklásra épül. „Az vagy, amid van.” – gondolják sokan. Ezért képesek átgázolni egymáson az emberek, hogy nekik több jusson. A jobb és kényelmesebb élet csábítása, hogy adjunk fel minden meggyőződést, hitet csak azért, hogy elérjük céljainkat. Mennyire gonosz cél! Vajon felismerjük-e? A példabeszédben Jézus elmondja, hogy a „Gazda” hosszú időre eltávozott. Ez utal Jézus végső eljövetelére is. Isten népének mindig készen kell lennie, mert nem tudja, mikor jön el a Világ Ura, mikor fogja számon kérni rajta, hogyan élte életét. A hosszú idő utal arra, hogy mennyire kegyelmes Isten a világhoz, milyen sok időt ad arra, hogy megtérjen bűneiből, gonoszságaiból. Isten kegyelme megnyilvánul abban is, hogy több alkalommal is próbálkozik, hogy észre térítse népét. Egyfajta fokozással jelenik meg a gazda részéről a szolgák számában és végül saját Fiának elküldésében. A válasz pedig rá egyfajta fokozódás a munkások gonoszságának felsorolásában jelenik meg. Így működik a bűn az emberi életében is: egyre jobban birtokba veszi a szívet és egyre nagyobb gonoszságokat tesz egyre-kisebb lelkiismeret furdalással. Talán egy kicsi bűnnel indul a szívben, később egyre nagyobbal és egyre jelentősebbekkel. Ezért jó, hogy figyelmeztet bennünket Jézusunk: a bűnt minél gyorsabban el kell hagyni életünkben, mielőtt még teljesen eluralkodna felettünk.

Edison fia a kis Tamás fiatal korában a mezőn szétszedett két tűzijáték lövedéket. Rászórta a port a szalmára és meggyújtotta. Az felrobbant, de nemcsak különös, szép lánggal kezdett égni, hanem leégett az összes szénakazal. A falu lakói nem tudták a tüzet eloltani. Mindenki a csavargó, részeges Robinra gyanakodott. Ebédnél Edisonék családja is erről beszélt. Ekkor a kisfiú megkérdezte, milyen büntetés vár Robinra? – Legalább öt év, mondta apja. Alig múlt el az ebéd a kis Tamás elment a börtönbe a bíróhoz és minden bátorságát összeszedve bevallotta: „Nem Robin tette…, én voltam. Engem is öt évre bezárnak?” „Nem fiam, de a kárt meg kell édesapádnak téríteni!” – „Csak meg ne tudja apám! Mert az óra mögött ott van a vessző!” – A bíró mosolygott magában!  „Légy férfi kis Edison és vállald tetted következményeit!”  Tamás felsóhajtott: „Igen bíró úr, férfi leszek” – és elindult haza. Még bűneink sem ronthatják meg Isten művét, ha megbánjuk és elébe lépünk. Az Ő szeretete a mi biztonságunk.

A Zsidókhoz írt levélben olvassuk „Isten sokszor és sokféleképpen szólt a próféták útján az atyákhoz, e végső korszakban a Fia által szólt hozzánk.”  Mintha egy kicsit meggondolatlan lenne a gazda azok után, amit a munkások tettek a szolgákkal. Vigasztaló nekünk, hogy valami miatt nagyon fontos a gazda számára a szőlő. A Szentírás egyértelműen beszél arról, Istennek fontos az ember és mindent kész megtenni, minden áldozatot kész meghozni érte. Hogy a szeretet gyümölcsét arathassa szívünkben, a mi Gazdánk lemond minden biztonságról.  Nyitott szívvel megy a szőlőmunkásokhoz.  A legmegdöbbentőbb a munkások motivációja: „öljük meg és mienk lesz az öröksége” – Egyesek szerint ez egy reális vágy lehetett a munkások szívében. Azt gondolhatták, hogy azért jön a fiú, mert a gazda már meghalt. És ha megölik a fiút, akkor már nem marad örökös, és akkor övék lesz a birtokjog.  A világ Szőlősgazdája sohasem hal meg! A birtok sohasem lesz másé! A szőlő pedig termést hoz, és Isten mindig talál hű szolgákat, akik vele örülnek a termés szépségén és nagyságán.

A kőhasonlattal pedig azt üzenni Jézus ellenfeleinek, hogy nem neki kell tartania ellenségeitől, hanem nekik tőle.  A Fiút megölhetik, de ez a cselekedet a saját ítéletüket jelenti. Mindazok, akik befogadták szívükbe az Isten Fiát, átadták neki életük irányítását, örök életet kapnak. Akik viszont elutasították őt, kivetették életükből, nem adták meg neki a birtokjogot, a használati jogot, mind elvesznek.

Szent Pál apostol mondja a Galatáknak: „Ha Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai is, s az ígéret szerint örökösök. „Jaj nekünk, ha még mindig csak a régi örökséget siratjuk és nem az Örökösnek örülünk. Ám nincs mit sírniuk azoknak, akik az Örökös örökségéből, az Atyából és Fiúból és Szentlélekből élnek. Éljünk Krisztus örökségéből örömmel és hálaadással!

Szöveg: Munkácsi János, fotó: P. Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye