Püspökszentelés Csíksomlyón – Kerekes László segédpüspök: Isten rántott bele a táncba, Ő vezet

A főszentelő püspök Kovács Gergely gyulafehérvári érsek, a társszentelő pedig Jakubinyi György nyugalmazott gyulafehérvári érsek és Tamás József nyugalmazott segédpüspök volt.

Kovács Gergely érsek a szentmise elején köszöntötte a jelenlévőket, elmondta, hogy nagy öröm az egész egyházmegye számára az, hogy új segédpüspöke van, illetve arra kért mindannyiunkat, hordozzuk imáinkban az új segédpüspököt, hogy az Egyház és a hívek számára Isten eszköze lehessen.

Az evangélium felolvasását követte a szentelés szertartása: a jelölt bemutatása, illetve a pápai kinevező okirat, a bulla ismertetése. Miguel Maury Buendía apostoli nuncius latinul, Lukács Imre-Róbert általános helynök pedig magyarul olvasta fel Ferenc pápa kinevező okiratát.

A jelölt bemutatását követte a főszentelő szentbeszéde. Kovács Gergely érsek homíliáját a teljes terjedelmében az alábbiakban olvashatják.

„Simon, János fia, szeretsz te engem?” – teszi fel a kérdést Péter apostolnak Jézus, amikor feltámadása után egy alkalommal megjelent apostolainak. A válaszadás minden bizonnyal nehéz volt, hisz Péter lelkében még ott sajoghatott a háromszori megtagadás friss emléke: „nem ismerem azt az embert”. (Mt 26,71)

Ennek ellenére Péter bízik Jézusban. Nem bizonygat, nem magyarázkodik, hiszen Jézus ismeri őt – gyöngeségei­vel és bűneivel, de minden talentumával is.

„Uram, te tudod, hogy szeretlek” (Jn 21,17) – ezt a péteri vallomást választotta püspöki jelmondatául László atya. A Jézus iránti feltétlen szeretet erejével döntött, amikor a nagy felelősséggel és teherrel járó szolgálatot engedelme­sen elfogadta Krisztus földi helytartója, a Szentatya kezéből.

„Uram, Te ismersz engem, tudod, hogy szeretlek.”

Az első olvasmányban Jeremiás próféta meghívását hallottuk. Jeremiás nem akarja (nem ő választotta) a küldetést, hanem vállalnia kell azt. „Jaj, Uram Isten! Nézd, nem tudok én beszélni!” Jeremiás nem tud nem ember lenni. Összeroskad, fél.

De Isten ismeri őt, a válaszos zsoltárban énekeltük: „Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, fölszenteltelek, és prófétául rendeltelek a nemzetek javára.” (Jer 1,5)

Isten ismeri Jeremiást. Tudja, hogy kit választ.

A feladat, a küldetés kemény. Isten világosan közli vele: gyakorlatilag egy egész országgal kell szembeszállnia, kezdve a királytól és a főemberektől az egész népig. És nem szabad megijednie, nem szabad félnie, különben Isten nevetségessé teszi őt mindenki előtt. Csak Istentől szabad félnie.

A támadások sora elkerülhetetlen – „harcolni fognak ellened” –, de ha azt hirdeti, amit Isten mond neki, Isten sérthetetlenné teszi, hallottuk: „én a mai napon erős várossá teszlek; vasoszloppá és ércfallá” (Jer 1,18a). A gyenge ember az erős Istennel együtt mindennél és mindenkinél erősebb.

Krisztusban szeretett Testvéreim!

Az egyházjog röviden és frappánsan fogalmaz, amikor a segédpüspök szolgálatáról, feladatairól szól. Ezt mondja: a segéd­püspök a megyéspüspök gondjának megosztására hivatott (407. kán., §3).

A megyéspüspököt meg arra inti az Egyházi Törvénykönyv, hogy a jelentősebb, különösen lelkipásztori jellegű ügyek mérlegelésekor szíveskedjék segédpüspöke véleményét a többieknél előbb kikérni (407. kán., §2).

Megosztani a gondokat. Együtt vinni a keresztet. Közösen szolgálni.

Egyik interjújában nemrég László atya ezt úgy fogalmazta meg, hogy a püspöki szolgálat nem szólistaszerep, hanem a szeretetről és egységről szól. A szeretetről és az egységről.

Úgy érzem, hogy ennél nemesebbet, ennél többet nem is kívánhatok, mint szeretetben és egységben, a gondokat megosztva szolgálni Istent és az ő népét.

Tavaly októberben Ferenc pápa egy kedves máltai egykori évfolyamtársamat szentelte püspökké a Szent Péter bazilikában további három társával. Szentbeszédében a Szentatya arra emlékeztette őket, hogy nem maguk számára lettek kiválasztva, hanem az Isten számára.

Az episcopatus, a püspökség szolgálatot jelöl, nem pedig méltóságot.

Ferenc pápa lelkükre kötötte, hogy a Jó Pásztor példáját követve mindig közelségre törekedjenek. Hangsúlyozta a közelség hármas vonatkozását. Mindenekelőtt közel állni az Istenhez az imádságban. Aztán legyenek közel a papjaikhoz. Végül pedig

legyenek közel a néphez, nem felejtve el, hogy ők maguk is a nyájból lettek kiválasztva.

Krisztusban szeretett Testvéreim!

Jeremiás alkalmatlannak érzi magát, és tiltakozik a küldetés ellen. Viszont Isten ismeri őt, és prófétájául választotta. Szent Péter apostol tudja, hogy Jézus ismeri őt, és pontosan ezért meri az Úr háromszori kérdésére, minden gyengesége ellenére, ismételten válaszolni: „Uram, Te tudod, hogy szeretlek.”

A Jézus iránti szeretet, a hozzá való ragaszkodás és hűség, az iránta való bizalom a pásztori szolgálatra való felhatalmazásnak az alapja: „Legeltesd juhaimat!”

Azt kívánom, kívánjuk László atyának, akit most püspökké szentelünk, hogy

mindig szeretettel vigyázzon az egész nyájra.

Viselje gondját az Atya nevében, akitől minden közösség származik mennyben és földön (Ef 3,14), Jézus Krisztus, az Ő Fiának nevében, aki által tanítóvá, pappá és pásztorrá vált, és a Szentlélek nevében, aki életet ad az Egyháznak, és erejével legyőzi gyengeségünket.

Járjon közbe érte védőszentje, Szent László király, és vegye anyai pártfogásába az aranyrózsás csíksomlyói segítő Szűz Mária. Ámen.

*

A homíliát követően Kerekes László ígéretet tett arra, hogy az Egyház szándéka és előírásai szerint fogja végezni főpásztori szolgálatát, ezt követte a szentek segítségül hívása: a Mindenszentek litániája csendült fel a kegytemplom falain belül.

A litániát követte a szentelés két fontos mozzanata, a kézrátétel (a főszentelőt, majd a társszentelőket a jelenlévő püspökök követték), illetve a felszentelő ima. Jelképes mozzanata a szertartásnak az evangéliumos könyv, a püspöki gyűrű, a mitra és a pásztorbot átadása: a püspöki szolgálat, hatalom jelképei ezek. A szentelést követően az új püspök átvette a szentmise folytatását.

Kerekes László segédpüspök a szentmise végén köszönetet mondott a jelenlévőknek, a püspöki kar jelenlévő tagjainak, a testvéregyházak jelelévő képviselőinek, a civil hatóságoknak, s mindenkinek, aki a szentmise előkészítésén és lebonyolításában részt vett.

Ezt követően pedig hálaadó beszédében így szólt: Keresztény hivatásunk/meghívásunk nagyságát sokszor oly kevésbé tudjuk értékelni! Sokszor nehezen látjuk meg annak magasságát és mélységét. Így vagyunk a papi hivatásunk kapcsán is: nagyon sok szent és misztikus csodálatosan beszél a papi hivatás méltóságáról.

Hasonlóan vagyunk olykor a püspöki szolgálattal is. Kispap koromban mindig döbbenettel hallgattam, amikor a püspöki szentmisén a kánonban a főpásztor így imádkozta: „engem, méltatlan szolgádat.”

Az egész elhivatottságunk csak az önzetlen szeretetről szól.

Egy nagy válasz arra az őrült nagy szeretetre, amivel Isten szereti az embert, és Jézus Krisztusban feléldozta magát értünk.

Az esztelneki ferences templomban a szentély bal oldalán látható a kereszt, szinte szembetűnő a templomba belépőnek, hogy ne feledd, Isten mennyire szeret minket. A kereszt mellett Szent Ferenc szobra látható, amint kezében tartja a kis keresztet, rátekint, szinte hallja a krisztusi kérdést: „Szeretsz te engem?”, majd életével válaszol erre a kérdésre.

Amikor jelmondatomként választottam Szent Péter apostol válaszát Jézus kérdésére, hogy „Szeretsz te engem? – Uram, Te tudod, hogy szeretlek” (Jn 21,15–17), ez a nagy felismerés vezetett, hogy az életünk ilyen szeretetválasz kell hogy legyen.

Szent Péter apostol ismerte gyöngeségeit, bűneit, de azt is tudta, mennyire rajong Mesteréért. Ezért Jézusban bízik: neki nem kell bizonyítania, hogy mennyire szereti Jézust, hiszen Jézus tudja, ismeri őt.

Életünk megannyi fordulópontján Jézus is megkérdezi tőlünk, megkérdezi tőlem, hogy „Szeretsz te engem?” Minden döntésünk, bármit teszünk, mind-mind annak igazolása, hogy szeretjük Jézust, szeretjük az ő misztikus testét, az Egyházat, Isten népét a vezetőivel és híveivel együtt. Kereszténységünk egy nagy szeretetdöntés Jézus Krisztus mellett. Ez az önzetlen szeretet a mindennapi életben megmutatkozik az imádságos életünkben, az életre mondott igenünkben, a családalapításban, a gyermekeink keresztény katolikus nevelésében, a szegényekről való gondoskodásban, a gyöngék és betegek támogatásásban.

Az idők jelei mindig megmutatják, hol és mikor kell válaszolnunk a jézusi kérdésre.

A megboldogult augsburgi érsek, Josef Stimpfle-t (1926–1996, a II. vatikáni zsinat 2–4. ülésének fontos egyházatyja), a nagy püspököt sok támadás érte, de mindig megőrizte nyugalmát és jó kedélyét. Egyszer megkérdezték tőle, hogy mi nyugalmának a titka, mire ő ezt válaszolta: „Én úgy nézem az életet, mint a páros táncot. Amikor két ember együtt táncol, akkor mindig az egyik vezeti a táncot, a másik pedig követi őt, egyébként letaposnák egymás lábát. Rájöttem arra, hogy

Isten az, aki vezeti a táncot, ő rántott bele engem is a táncba, én csak hagyom magam vezetni tőle.”

Az önzetlen, odaadó szeretet kell vezérelje életünket. Jézus Krisztus megmutatta nekünk, mit jelent odaadóan, mindent felülmúlóan szeretni.

Ha ráhangolódunk erre a nagy szeretetre, az adja meg keresztény életünk nagy válaszát: „Igen, Uram, Te tudod, hogy szeretlek” – zárta beszédét Kerekes László.

A szentmise végén a Romániai Püspöki Konferencia részéről Lucian Mureșan görögkatolikus bíboros-nagyérsek üzenetét tolmácsolták, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) részéről pedig Veres András elnök, győri megyéspüspök üzenetét olvasták fel. A román vallásügyi államtitkárság részéről Victor Opaschi államtitkár az állami hatáságok üdvözlő szavait tolmácsolta, és a gyümölcsöző együttműködést kért az új segédpüspöktől is.

A szentmise végén az új segédpüspök a csíksomlyói Szűzanya kegyszobra előtt imádkozott. A szentmise után az új segédpüspök találkozott a sajtó képviselőivel, akik feltehették neki kérdéseiket.

Forrás: RomKat.ro, Magyar Kurír, fotó: MTI, Veres Nándor/Székelyhon.ro

Nyíregyházi Egyházmegye