Retreat for leader of the educational institution in the Eparchy of Nyíregyháza

A jövő biztonságát, a jövő generációját, társadalmát építő réteg képviselőinek, élharcosoknak nevezte köszöntőjében Szabó Tamás pasztorális helynök atya a Nyíregyházi Egyházmegye oktatási-nevelési intézményeinek vezetőit, a gazdasági vezetőket, lelki igazgatókat, akik másfél napos lelki-szakmai töltődésre, gazdagodásra érkeztek Máriapócsra augusztus 25-én.

Grunda János oktatási referens a lelkigyakorlat főszervezője a találkozásnak kettős irányvonalat jelölt ki köszöntőjében, melyet a szőlőtermesztésben használatos módszer hasonlatával tett plasztikussá: a régi, több évtizedes tőkék levágása után a fiatal vesszőket beoltják a tápanyagokat bőven szállító, kiépült gyökérzettel rendelkező, szőlőtőkébe, így a fiatal hajtás hamarabb nő, jó minőségű termést hoz; a szőlő gyökérzete konfliktuskerülő. Krisztus szavai nyomán („Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők”) az első fontos dolog: a friss szőlővesszőket, azaz az új oktatási intézményeket, a meglévőkkel együtt Krisztus gyökerébe helyezni, s e láthatatlan gyökérzethez minél inkább kapcsolódni; a másik: a Krisztusba, az egyházba, a magyarságba, a családba gyökereztetett értékeinkhez ragaszkodva úgy mélyíteni azokat, hogy másokat ne bántsunk – magyarázta a kettős törekvést az atya.

Az első előadást Rubovszky Rita, a Patrona Hungariae Iskolaközpont igazgatója személyesen nem tudta megtartani, ezért a Boldogasszony Iskolanővérek által fenntartott másik oktatási intézmény, a Svetits Intézet igazgatónője Bártfay Katalin M. Zsuzsanna nővér közvetítette igazgatótársának gondolatait. Az előadás ugyanakkor a Patronát iránytó elvek és Rubovszky Rita gondolatai mellett a hasonló szemlélettel működő svetitsi gyakorlattal és Zsuzsanna nővér tapasztalataival is kiegészült, így a jelenlévők egyszerre két intézmény működésébe és vezetői gyakorlatába is bepillantást nyerhettek.

Az előadás kérdésfelvetését, Milyen is legyen ma egy katolikus iskola? az egyik jézusi csoda, a csodálatos kenyérszaporítás evangéliumi szakaszának elemzésével válaszolta meg: párhuzamba állítva a történet minden mozzanatát és a legfőbb tanító, Jézus cselekvéseit a katolikus oktató-nevelő tevékenységgel. Ahogyan a csoda a fáradtság előzményéből, úgy

„a mai katolikus iskola is fáradt környezetből nő ki: elfáradtunk a szocializmus évtizedeiben, a ránk omló szennyben, a bulvármédiában, a kollégák kiégettségében, a szakma tiszteletlenségében. Legszívesebben pihennénk”

– hangzottak az igazgatónő szavai.

De Jézus körülnéz, kitapintja a szükségleteket, s felismeri, hogy ezek az emberek olyanok, mint a pásztor nélküli juhok: kiüresedettek, éhesek.

„Ez a mozzanat a jó katolikus iskolavezetés origója. A legfontosabb, amit tehetünk (év elején és aztán az év minden napján is): ránézünk az emberekre, a ránk bízottakra, befogadjuk valóságukat, felmérjük, kitapintjuk valódi szükségleteiket.”

Ha megszokásból tudjuk, hogy mi kell a másiknak, mi kell az embertömegnek a pusztában, vagy épp mi kell egy katolikus iskolában: „rend, fegyelem, keresztény értékrend, tudás – ebből egy iskola lesz kereszttel a falon.” Az erőteljes szavak tovább folyatódtak:

„nincs olyan, hogy katolikus iskola, olyan van, hogy Szent Bazil, Sója, Svetits, Szent Miklós, Korányi vagy Patrona, és sorolhatnám. Mindegyik intézményben mások a szükségletek: az egyikben enni kell adni, meg kell menteni a falut és az óvodás kisgyermekeket a bűnözéstől, reményt kell adni a reménytelenségben, máshol elitet nevelni, értelmiséget, aki átviszi az országot a tű fokán.”

Rubovszky Rita és Zsuzsanna nővér is meggyőződésből és több évtizedes gyakorlat alapján javasolta, hogy ki-ki elmélyült figyelmet fordítson arra, kik a diákok, milyenek a családjaik, milyen környezetben élnek ezek az emberek és mire van szükségük. Ehhez szükséges lehet olykor felméréseket végezni, s abból dolgozni, ami van: a jézusi csoda sem a semmiből, hanem az „éppen elég” meglévőből szaporodott bőséggé.

A saját gyakorlatukat tárva a hallgatóság elé kiderült, hogy mind a Svetitsben, mint a Patronában a tanárok szakmai-módszertani frissessége mellett fontos a gyermekeknek adott szabad „mozgástér”, az önállóság megtapasztaltatása, a projektmódszer alkalmazása – hogy csak néhány részletet emeljünk ki.

Az előadást követően az intézményvezetők között kialakult párbeszéd (Bártfay Katalin M. Zsuzsanna nővér és kollégája, Ivanics M. Andrea nővér vezetésével) lehetővé tette a tapasztalatcserét, a hasonló nehézségek és örömök felszínre kerülését.

Délután az egyházmegye Oktatási Hivatala nyújtott gyakorlati-technikai segítséget különféle előadásokkal, majd Szent Liturgia következett a bazilikában, ahol minden intézmény lelki vezetője ott szolgált az oltár körül, a szertartást végző dr. Papp Tibor főhelynök és a homíliát tartó Szabó Tamás pasztorális helynök mellett. „Ti vagytok a világ világossága” – Szent Máté apostol Evangéliumának a szertartáson elhangzó szavaiból kiindulva kezdte beszédét Szabó Tamás atya.

A pedagógus világító gyanánt él, cselekszik. A felvilágosítás, felvilágosodás, megvilágosítás fogalmakat járta először körbe, a biológia, az értelem, a tudomány fényét, melyek mellé Krisztus a lélek világosságát kapcsolja hozzá, amikor ezt mondja az apostoloknak: „a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat”.

„Világossággá kell válnunk!” – buzdította a lelkigyakorlatozó pedagógus-vezetőket az atya. Ugyanakkor a fény meleget is ad:

„a pedagógus, nemcsak a tudást adja át, hanem melegít is, mert pontosan tudja, hogy szükség van a dicséret melegségére, a szeretet melegségére, a támogatás melegségére."

„Jó, hogy itt vagyunk Krisztusnál, mert ő az igazi világosság, az örök és állandó táplálék, aki Krisztushoz, a fény alaphelyéhez, forrásához mer menni, odafordulni, esélye lesz arra, hogy mindig világítson. Ahogyan húsvétkor is énekeljük: Jertek, merítsetek fényt, a soha le nem alkonyodó Világosságból. A nagy és örök Pedagógus, aki nekünk átadja a fény ajándékát, a világosság lehetőségét, így küld a következő tanévre. Merjünk bátran világítani és melegíteni, megmutatni az Isten világának gazdagságát, a teljességet: melyet az értelem, a hit és a szeretet együttesen ad.”

A Szent Liturgia záróáldását Szocska A. Ábel megyéspüspök adta, a jelenlévő intézményvezetőket kedves szolgatársakként köszöntve, hiszen munkájuk a vezetésben valódi szolgálat, melyben csak a munkatársakkal összefogva, egymást segítve érhetnek el Isten előtt kedves eredményeket.

A lelkigyakorlaton néhányan új vezetőként első ízben vettek részt. Közülük Jenei Miklóst, a kisvárdai Szent György Görögkatolikus Általános Iskola igazgatóját kérdeztük, aki Ábel püspök ezen szavai nyomán (is) a jövőben mélyíteni fogja a szülők, tanárok, diákok közötti kapcsolatot, együttműködést; Grunda atya útmutatását is magával vitte az új tanévre, valamint Zsuzsanna nővér előadásából azt a gondolatot, hogy „nem attól lesz katolikus az intézmény, hogy kereszt van a falon. Sokkal fontosabb a személyes példamutatás és a hitelesség hozzá” – mondta az igazgató.

"Mivel minden intézmény egy lelki nappal indítja a tanévet, az intézményvezetőknek – összefogva az egyházmegye köznevelési intézményeit – az egyházmegye biztosítja a lelki és szellemi felkészülés lehetőségét" – magyarázta honlapunknak Grunda János atya. Tavaly Miskolcon találkoztak, idén Máriapócson, s ezen alkalmak során az intézményvezetők között elindulhat egyfajta interakció, mely megerősíti az identitást és támogatást jelenthet a mindennapi döntéshelyzetekben is. Ezt a célt szolgálják a tanév során szintén vezetőket megszólító szakmai kirándulások is. Ezek a rendezvények segítik az átvett intézményeket is abban, hogy belenevelődjenek a fenntartó által képviselt szellemiségbe-lelkiségbe.

Ezen az estén a Dudás Miklós Görögkatolikus Kéttannyelvű Általános Iskola látta vendégül a pedagógusokat, ahol újra lehetőségük nyílt a vezetőknek az intézmények nyári történéseinek bemutatása mellett szakmai-baráti kapcsolataikat erősíteni egymás között. A következő nap délelőttjén Oroszné Obbágy Rita cigánypasztorációs koordinátor szólt röviden a jelenlévőkhöz, majd az intézményvezetők kétórás tréningen vettek részt Fedor György vezetésével.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye