Lelki táplálék minden időben

Egy ember a halálos ágyán szeretett volna, egy életre szóló tanítást adni a fiának. Így szólt hozzá: -Fiam! Nézd, ezt az órát én az apámtól kaptam, ő az ő apjától, ő pedig az övétől, és ez így ment már a családunkban nagyon hosszú ideje. Vidd el a plázában megnyílt óra üzletbe és kérdezd meg, mennyit adnak érte. A fiú fogta az órát vitte magával, s titokban reménykedett, hogy most ő milyen nagy kincset kap az apjától. Leteszi a pultra, az eladó nézegeti, és azt mondja, adok érte 5000 Forintot. Hazamegy a fiú, szomorúan mondja apjának, mennyit adnak az óráért. -Semmi gond, mondja az apa, menj el a másik üzletbe s kérdezd meg ott. Megy a fiú, de ismét elszomorodik, mert ott azt mondják neki, csak 10.000 Forintot tudnak az óráért adni. Ismét szomorúan ment haza, és csüggedve mesélte apjának mit mondtak neki. – Figyelj, fiam! Van egy antikvárium is a városban, vidd el oda is. El is indul a fiú, bemegy, odaadja az órát, az antikvárius megnézi és azt mondja: Így adok érte 5 millió forintot, ha működik és minden rendben van benne, akkor akár a dupláját is megadom. Örömmel szalad haza a fiú, és újságolja apjának, mit mondtak neki. Így szól az apja: Fiam! Te értékes vagy, vannak, akik nem látják az értékeidet és nem becsülik, vannak, akik észreveszik és aszerint bánnak veled. Ezt ne feledd!

Kinek tartják az emberek az emberfiát? – kérdezte Jézus. Ma vajon kinek tartják őt? Kérdezhetjük mi. Van, aki senkinek sem tartja, semmit nem jelent neki, csak egy név a történelemből. Vannak, akik szerint bölcs tanító, mint Buddha és tanításait, mondásait érdemes meghallgatni, megszívlelni. Vannak, akiknek az életét megérintette és megérezték azt, hogy Ő az a „kő, melyet az építők elvetettek és szegletkővé lett”(Mt. 21,42). Az a szikla, melyre érdemes egy emberi életet alapozni. Nem fog megroggyanni életünk, ha rá építünk, mert tudjuk, hogy nem 5 milliót, hanem egy örök életet nyerünk vele, a Mennyei Atya országába. Ahogy Jézus mondja: „Én vagyok a feltámadás és az élet” és „azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen”.

Szöveg: Sajben Zsolt, fotó: P. Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye