„Ti vagytok a világ világossága” – Pedagógusok tanévkezdő zarándoklata 2020

Ez az év mindenkinek más. Jön egy aprócska vírus és felforgat mindent. Mi is sokat gondolkoztunk azon, hogy megtartsuk-e a Pedagógusok tanévkezdő zarándoklatát ebben az évben, de úgy gondoljuk, hogy a 2020/2021-es tanévben még nagyobb szükség van arra, hogy Szűz Mária segítse utunkat és a Jóisten vigyázza lépteinket. Ilyen boldog tudattal indultunk el 2020. szeptember 5-én reggel 8 órakor A boldogságok útján hatvanöten, pedagógusok, egymásért imádkozva. Az utunkat nyolc atya segítette, kísérte.

Szabó Tamás atya indító gondolataiban kiemelte, hogy a lehető legjobb választás volt az, hogy A boldogságok útján rendezzük meg ezt a zarándoklatot, hiszen az út maga a boldogság. A boldogságot keresni kell, dolgozni érte fontos nemcsak magunk miatt, hanem a hivatásunk és a ránk bízottak miatt is. “„A boldog pedagógus, a jó pedagógus, aki képes nemcsak tanítani,  hanem átadni mindazt a gazdagságot, ami benne van.”

Az első állomáson Pindzsu István atya a szegénységről beszélt, de nem a mindennapokban jelenlevő szegénységről, hanem arról, hogy a pedagógusok azért szegények, mert ha jól teszik dolgukat, akkor mindent odaajándékoznak a rájuk bízottakra. „Boldog az a pedagógus, aki tud szegény lenni a diákjai számára.”

Utunkat folytatva a második állomáson Kovács Csaba atya a szomorúságról és a vigasztalásról beszélt, és osztotta meg saját életének tapasztalatait. Ha megtapasztaljuk azt, hogy a Jóisten hogyan vigasztal meg a bánatunkban, fájdalmainkban, akkor ezt a megtapasztalást tudjuk felhasználni és hasznosítani a gyermekekkel való munkákban is. Szükség van a szomorúságra, mert abból megértés születik, jobban oda tudunk fordulni a másik emberhez. „A pedagógus legnagyobb küldetése nem más, hogy tudjon vidámítani, örömet szerezni.”

A 3. boldogságnál Mosolygó Tamás atya elmélkedésében arra tanított bennünket, hogy mennyire fontos tulajdonságok a szelídség, a türelem, az alázatosság. Mindezt példaképként Márián keresztül mutatta be nekünk Tamás atya.

Szép erdei ösvényen haladtunk tovább, majd Kocsis Dani atya várt bennünket a 4. állomásnál. „Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégítettnek.” Nincs semmi tökéletes az életben, csak Isten. Ezt ismerjük fel az igazságokban. Feladatként kaptuk a következő útszakaszra Dani atyától azon gondolkodzni, hogy hol éhezem én az életem nagy igazságait. A munkában, családomban, hivatásomban? Hogyan csillapítom ezt az éhséget? Istennel vagy nélküle? Csendben folytattuk a zarándokutunkat.

Az 5. boldogságnál Bodnár Attila atya vezette gondolatainkat. Pedagógusként életünk egyik nagy kérdése, hogy igazságosak legyünk vagy irgalmasok önmagunkhoz, kollégákhoz, gyermekekhez? Ennek az eldöntéséhez nagy bölcsesség kell. Mi a mi reményünk alapja? Az, hogy Isten ott van bennünk. Ha felfedezzük magunkban Isten irgalmát, akkor tudunk majd irgalmasok lenni a másik emberrel. „A pedagógus feladata, hogy az üdvösségre vezető útra terelje a gyermekeket.” Fel kell ismerni, hogy valóban mi (is) vagyunk a világ világossága. Mi (is) legyünk lámpások! Az út porát felverve mentünk tovább.

Az utunk során többször fel-feltűnt a kegytemplom, ami erőt adott a továbbhaladáshoz.

Trella Tibor atya a 6. boldogságról tartott elmélkedést. „Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják az Istent.” Hogyan láthatjuk mi Istent? Az Istent meglátni, az embert meglátni a tisztaszívűség tulajdonsága. „A tisztaszívűségre törekedni döntés kérdése.” Az elmélkedés után meghallgattuk Weöres Sándor: Ki minek tart, az vagyok annak című versét.

A fárasztó út során felüdülés volt Marika és férjének, Györgynek a felajánlása: 2 láda friss, ropogós almát hoztak a zarándokoknak. Könnyebb szívvel és nehezebb táskákkal haladtunk a cél felé.

Szabó Tamás atya úgy tartotta meg elmélkedését, mintha maga Jézus jött volna el közénk. Leült a boldogság tövébe. „Boldogok a békességesek, mert ők Isten fiainak hivatnak.” A békesség egy belső tulajdonság, nincs „ellenszava” a magyar nyelvben. Miért hiányzik belőlünk a békesség? Békétlenséget szül bennünk az, hogy függünk mások véleményétől, külső információktól, nem tudunk hálát adni, fontosabb a saját igazságom mint a másik személy. Hosszútávú munka, tudatos életmód, hogy a békesség működjön bennünk. „Az igazság helyett a békességben higgyünk inkább.” – fejezte be elmélkedését Tamás atya.

A 8. boldogsághoz, a célhoz érkeztünk.

Dr. Papp Tibor atyát a kegytemplomban hallgathattuk. Elmélkedésében kiemelte: a cél, hogy eljussunk akár addig, hogy üldözést szenvedjünk. Szükségszerűen benne vannak az életünkben a nehézségek. Ott és akkor is lehetünk boldogok, ahol nehéz az èlet. A mi boldogságunk Jézussal teljes csak. Példaképek legyünk Krisztussal, az élő Istennel való kapcsolatunkkal. Így a diákjainknak is példaképpé válunk. Merjük megvallani hitünket és majdan miénk lesz a Mennyek országa.

Ennek a csodás napnak a zárásaként a kegykép előtt imádsàggal zártuk.

Bízunk benne, hogy akik eljöttek, érezve a Szentlélek hívását, boldogan és lelkileg feltöltődve kezdték el ezt a nem mindennapi tanévet. Ehhez kaptunk egy kis ajándékcsomagot is a Jótevő Alapítványtól: egy hordozható kávéspoharat, hogy mindig legyen meleg kávénk, és egy a Nyíregyházi Egyházmegye logójával ellátott limitált kiadású szájmaszkot, amelyet büszkén viselhetünk. Hálás szívvel köszönjük a papoknak, hogy  időt szántak lelki épülésünkre és a Nyíregyházi Egyházmegyének, hogy ezt a zarándoklatot lehetővé teszi évről évre nekünk, pedagógusoknak!

Szöveg: Szikora Csilla, fotó és videó: Gerner Attila

Nyíregyházi Egyházmegye