Pilgrimage of Catholic Gipsys to Máriapócs

Idén igaz erre a programra is (ahogy szinte minden beszámoló kezdődhetne): nem a megszokott, több ezres létszámban érkeztek a zarándokok. A hétvége azonban így is bőven adott alkalmat töltekezésre, építő találkozásokra, közös imádságra, jóízű beszélgetésekre.

Nagyon szűk körben, a járványügyi előírásokra figyelve tartottak szombaton lelkinapot a Családvárban. A létszámkorlátozás miatt kizárólag meghívottak vehettek részt a Dr. Balogh Győző atya által vezetett elmélkedéseken. A cigányközösségek zarándoklatának ezt a részét a Miskolci Egyházmegye Görögkatolikus Cigánymissziós Koordinációs Irodája szervezte, élén Makkai László atyával, aki az esti liturgiában a prédikációt is mondta. Érdekesen applikálta a vírussal kapcsolatos fogalmakat a lelki életre. Alapvető védekezésünk a maszk viselése és a kézmosás. Nos, a maszk arra is jó, hogy kevesebbet beszéljünk, azaz: tartsunk csendet, s a csendben figyeljünk önmagunkra és Isten szavára! Amikor pedig kezet mosunk, teljes megtisztulásunk érdekében kapcsoljuk azt össze egy-egy fohász elmondásával! Ez a jó gyakorlat megváltoztathatja az imaéletünket…

A vecsernyébe Szocska Ábel atya, a Nyíregyházi Egyházmegye megyéspüspöke is bekapcsolódott, s innentől kezdve a zarándoklat végéig Máriapócson maradt, megszólítható volt bárki számára. Szertartások kivételével természetesen ő is – példamutatóan – maszkot viselt.

A vasárnapot reggeli istentisztelettel, utrenyével kezdték, majd 9 órától magyar nyelvű, 11 órától magyar és cigány nyelven énekelt Szent Liturgiát végeztek. Előbbin Orosz István kegyhelyigazgató atya a barátságról beszélt. „Az nem kérdés, hogy Jézus Krisztus ott van-e mellettünk barátként! Az a kérdés, mi mennyire akarunk az Ő barátai lenni, mennyire törekszünk arra, hogy méltóvá tegyük magunkat az Ő barátságára…” A zarándoklat ünnepi, püspöki liturgiáján, hála Istennek, roma származású papok és papnövendékek is szolgáltak. Többek között a prédikációt mondó Dr. Lakatos Péter atya. Erősen hangsúlyozta, hogy tudatosítania kell magában mindenkinek: jelen van az életünkben Isten! Amikor a cigányok így köszöntik egymást: „Taves Baxtalo!” (Legyél szerencsés!), vagy „Taven Baxtale!” (Legyetek szerencsések!”), akkor nem hétköznapi szerencsére, nem Fortunára, nem ahogy esik, úgy puffan-ra gondolnak. Ezzel az Isten legmélyebb áldását és szeretetét kérik a másikra! Akinek ezt kívánják, az nem szerencsés, hanem áldott! (A teljes liturgia, benne a prédikációval ITT található.)

A Szent Liturgia végén a cigánypasztorációban szeretettel végzett, kiemelkedő tevékenységükért többen részesültek a metropólia elismerésében. Oklevelet kapott a Hajdúdorogi Főegyházmegye területén diakónusként szolgáló Budai János atya, a Miskolci Egyházmegye területén szolgálatot teljesítő Dr. Balogh Győző atya, aki egyházmegyéjében a cigánypasztorációs referens, valamint a Nyíregyházi Egyházmegyében, Hodászon élő Lakatos Sándor, aki a településen évtizedek óta munkálkodik a cigányság összefogásán. Egyidejűleg Ábel püspök atya kereszttel ajándékozta meg Kanyó Árpád hodászi parókust, és felhatalmazta az atyát annak viselésére.

Máriapócs Nemzeti Kegyhely nevében ezen a fórumon is megköszönjük a Tisztelendő Atyák szolgálatát, különösen az órákon át tartó gyóntatást! A zarándokok többségének a fegyelmezett maszk-viselést! Mindenható Istenünknek a gyönyörű időjárást, a ragyogó őszi napsütést!

Szöveg és fotó: Orosz Rita/Máriapócs Nemzeti Kegyhely

Nyíregyházi Egyházmegye