Spiritual balm at all times

Evangélium szavainak ezt a címet tudnám adni: Mit kíván tőlünk, az értünk kereszten meghalt Jézus? Így zárjuk szívünkbe, és így gondolkozzunk el isteni szavain. Jézus, szavaival örömhírt közöl velünk: Mi emberek, lehetünk Jézusunk követői. „Ha valaki” – így kezdte szavait. Jézus nem parancsol, inkább lehetőséget ad nekünk, hogy követői legyünk. Mindenkinek egyformán felkínálja: férfinek, nőnek, egyszerűnek, vagy gazdagnak, nekünk is. Mit jelent ez a kifejezés: követni? Általában azt, hogy valakit életünkben példaképül veszünk, megfigyeljük, viselkedését, életvitelét utánozzuk, mert azt szépnek, jónak találjuk. Mit jelent Jézust követni? Ezt Maga Jézus határozta meg szavaival: tagadja meg magát, és vegye föl keresztjét. Tehát: oda csatlakozni Jézushoz. Engedelmeskedni Neki. Jézus kívánsága röviden ezt jelenti: sok mindenben elfeledkezni magunkról. Sok mindenben nem a magunk vágyait, elképzeléseit valósítani meg. Sok mindenben valamilyen önmegtagadást, fáradságot is elvállalni Jézus kedvéért.  Jézus, ugyan nem szól róla, de, szenvedései előtt szólt követésének mennyei jutalmáról is. Ezt ígérte: „Aki szolgálni akar nekem, kövessen: ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is.” (Jn 12, 26.) Jézus, tehát kér, ígér, és jutalmazza azokat, akik Őt követik.

Jézus megmondta, hogy mit jelent Őt követni: megtagadni magunkat, felvenni a keresztet. Lássuk ezeket részletesen, és világosan.

MEGTAGADNI magunkat, ez az első. Megtagadni, tehát nem tenni tovább azokat, amit magunk, a magunk elgondolása szerint akarunk tenni. NEMet mondani mindarra, amire Jézus is nemet mond. Kivetni életünkből azokat, amikről tudjuk, hogy Jézusnak nem tetszenek. Jelenti azt is: elfogadni mindazt az Ő kezéből, amit velünk akar. Elfogadni, ha olykor nehéznek tartjuk is. Röviden: lemondani olykor a saját emberi akaratunkról, és engedelmeskedni az Ő isteni akaratának.

KERESZTET FELVENNI: ez a következő. Nem fakeresztet hordozni vállunkon: ez csak merő külsőség lenne. Nem is nyakláncunkon keresztet viselni: szép hitvallás, de ez sem az. Keresztviselés: önkéntes lemondást, önmegtagadást, lelki küzdelmet is jelent a bennünk levő rossz visszaszorítására. Keresztet felvenni: azt jelenti, hogy Jézusért magamra vállalom azokat a küzdelmeket, akár testileg, akár lelkileg, amelyek által meghal bennem a régi rossz természet, a régi rossz ember. A Krisztus-követésnek ez a része nem könnyű, de a vallásos embernek megéri. Az Érte való lemondás lelkileg gazdagabbá tesz. Az érte vállalt szenvedés közelebb visz Hozzá.

Krisztus követése keresztény életünkben: saját magunk megtagadása, a kereszt vállainkra vétele nem szép elmélet, hanem komoly gyakorlatot jelent. Szent Lukács leírásában Jézus ezt mondja: minden nap fel kell venni a keresztet. A Krisztus-követés tehát nem idény-feladat, amit olykor-olykor végrehajtunk. Hasonlattal kifejezve: a Krisztus-követés napi 24 órai készenlét, szolgálat a keresztény ember életében. Erre a szent feladatra vegyünk elő néhány lehetőséget a mindennapi életből. Ne gondoljunk nagy, eget-rengető dolgokra, de nagy lesz a jelentőségük. Magunkat megtagadni: Nem mondok ki társaságban egy elítélő szót. Visszatartom magamban a durva, sértő kifejezéseket minden körülmények között. A magunkat megtagadásnak nagy lehetőségei vannak olyan tetteinknél, amit szeretünk halogatni. Ha valami azt súgja: „máskor”, „majd”, legyünk erősek, és mondjuk ezt: „most”, „ma”. A kereszt viselésére is nagyon sok alkalmat találunk. Az egyik nagy kereszt mindenkinek önmaga. Az életkorunkból fakadó gyöngeségeink nehézségeinek, erőtlenségeinek tehetetlenségeinek türelmes, szótlan tudomásul vétele ide tartozik. Hivatalbeli főnökeinknek, elöljáróinknak sokszor kiállhatatlan, megmagyarázhatatlan viselkedései is keresztet jelentenek. Végül: a jó Isten akarata is sok fájdalmat okoz életünkben. Amiket most röviden említettem, azok mindennapi önmegtagadást, keresztet jelentenek.

Az értünk kereszten meghaló Jézus, a kereszt által nekünk örök életet hozó Jézus azt kéri, hogy keresztünket felvéve kövessük Őt.  Az Ő szavára áldozatunknak, és keresztjeink hordozásának mindig van értelme, és lesz jutalma. Ámen.     

Szöveg: Lakatos László, fotó: P. Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye