Bishpo Ábel blessed a new bell in Nyíregyháza

„Ültetett az Úristen egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált.” Ter 2,8 – hangzik a teremtés könyvének azon része, melyben a Paradicsomról olvashatunk. Édenkert patakkal, fákkal, ahol az ember megpihenhet és ahol találkozhat az Atyával.

Az embernek el kellett hagynia bűne miatt ezt a kertet, ám azóta visszavágyik oda, s újra és újra próbálja megteremteni az édeni idillt. Talán messziről indultunk, hogy megérkezzünk Nyíregyháza Kertvárosába, a Legyező utca 3. szám alá, ám érdemes volt megtenni ezt a kis bibliai kitérőt: a Nyíregyháza-kertvárosi Görögkatolikus Egyházközség temploma, közösségi tere, templomkertje kis Édenkert a maga nemében.

Az itt élő görögkatolikus közösség varázsolja azzá évek hosszú és áldozatos munkája során. Itt a kövek is beszélnek: ICXC felirattal hirdetik Jézus Krisztus győzelmét, a padokon Szent Ágoston buzdít a Szentírás olvasására, a csobogó a kánai menyegző korsójára emlékeztet, a fügefa jelenléte az ószövetségi jelentése (a jólét és a béke jelképe) mellett több evangéliumi történetet is eszünkbe juttat.

2020. szeptember 20-án itt, a templomkertben ünnepelte a közösség a Szent Kereszt felmagasztalásának búcsúi ünnepét, mely egyúttal alkalom volt a kert új elemeinek a felszentelésére is.

Az egyházközség tagjainak nagylelkű felajánlásaiból – az egyházmegye támogatásával kiegészítve – haranglábat, kaput, harangot, valamint a bejövőt/elhaladót megszólító, a kimenőt békével búcsúztató kétoldalú ikont állítottak a kert bejáratához.

Az evangéliumot tartó, tanító Krisztus ikonján világos és egyszerű parancs fogalmazódik meg, az Újszövetség legfőbb tanítása: „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást!” Jn13,34

A haranglábhoz erősített ikon hátoldalán a kelet és nyugat békéjét hirdető András és Péter apostolok ikonja – kezükben halászhálóval – látható. (Vajon megfogant-e lelkünkben a szertartás után távozóban a krisztusi feladat, hogy emberhalászokká kell lennünk?)

Az úti ikonokat, akárcsak a templom belső falképeit Egri Erzsébet festette. A haranglábat és a kaput az egyházközség mesterembere, Sarkadi Sándor faragta és készítette, a harang pedig egyenesen Erdélyből, Lázár Imre székelyudvarhelyi öntödéjéből érkezett Nyíregyházára. 

A faragott kapu felirata a Teremtés könyvét idézi: „Itt van az Isten háza, itt van a menny kapuja”, a harang pedig hangjával szólítja meg a „vándort”: „Hívom az élőket, elsiratom a holtakat, megtöröm a villámok erejét” – erre az ősi latin mondásra hivatkozva kezdte prédikációját a szertartást végző főpásztor.

Hiszen a harang hangja a sokféle, minket körülvevő egyéb hang között üzenetet közvetít. Az egykori latin harangfelirat háromféle üzenetét fejtette ki részletesen beszédében Ábel püspök atya.

Hívom az élőket: megszólalásával ébredésre, megállásra, ebédre vagy végső nyugalomra hív, végigkíséri az életünk. „Imádságos életünkben az Istennel való találkozásra hív: a templomba; arra, hogy dicsőítsük az Istent.”

Elsiratom a holtakat: „amikor az ember a halál és az elmúlás fájdalmával szembesül, s elfogynak a könnyei, a harang sír tovább, elkíséri a lelket utolsó útjára. Az ő sírása nemcsak fájdalomból fakadó sírás, hanem vigasztalás is egyben az ittmaradottaknak.” Ahogyan az élettelen anyag a kondításra megszólal, úgy telik meg élettel az élettelen test Isten érintésére majdan, a feltámadás napján – magyarázta a főpásztor. „A harang fájdalom közepette üzeni az életet, a feltámadást.”

Megtöröm a villámok erejét: személyes hangvételű történetével hívta fel a figyelmet arra, hogy „a felszentelt harangnak megvan ehhez a hatalma.”  

Azt kívánta a városrész lakóinak, hogy az itt felállított harang hangjával mindhárom funkcióját betölthesse: „hívja az élőket, vigasztalja a gyászolókat és űzzön el minden bajt!”

Beszédét azzal a kérdéssel zárta, mely a harang hangjának személyes vonatkozásait feszegeti: „Engem vajon mire hív?”

A harangszentelés szertartása a búcsúi Szent Liturgia első mozzanata volt: Ábel püspök atya fennhangon elmondott imák után megkente a fémtestet olajjal, s meghintette szenteltvízzel minden égtáj felől az alatta elhelyezkedő ikonokkal együtt.

A szertartáson a házigazda, Obbágy László esperes-parókus mellett jelen volt Gyurkovics Miklós és Kovács Róbert huszártelepi szervezőlelkész, valamint Gánicz Tamás diakónus.

A záróáldás után a közösség családi délután keretében közös étkezéssel, és gyermekbarát foglalkozások kíséretében folytathatta az ünneplést, immár kötetlen együttlét formájában. 

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye