Az ifjúsági búcsú idén Ófehértón kezdődött. Nagy lelkesedéssel vártuk a szombat reggeli indulást, hogy a vonat hiba miatt ugyan kicsit késve, de bekapcsolódhassunk a programokba.

Először kerületek szerinti csapatokra osztottak bennünket, és máris kezdődhetett a paprikás krumplifőző-verseny. Amíg az üstökben rotyogott az ebéd, a bátrabbak meglovagolhattak egy rodeo-bikát. Ebéd után párhuzamosan folyt a hittanverseny a kézműves foglalkozásokkal. Lehetett csuhéjazni, fafaragást készíteni, virágot kötni. Mi ez utóbbiban vettünk részt. Ezek után sportvetélkedőn szurkolhattunk csapattársainknak. Délután 5 órára érkezett meg Fülöp püspök atya, az ő vezetésével, vecsernyét énekelve indultunk Máriapócsra. Ezen 7 km-es zarándoklaton közelebb kerülhettünk a Jóistenhez és egymáshoz is. A pócsi kegytemplomhoz érkezve elsőként az Istenszülőt köszöntöttük, majd a lelki töltekezés után kapott testi táplálékot a zarándokházban fogyasztottuk el. A lányok a zarándokházban, a fiúk pedig az iskolában foglalhatták el szállásukat.

Az esti programok között elsőként a kispapok színdarabját néztük meg. A Tékozló fiú történetét dolgozták fel, amivel sikerült elgondolkodtatni a közönséget. (Ezt a darabot talán ősszel a Svetits Gimnáziumban is előadják majd.) A szabadtéri programok sora táncházzal folytatódott, ahol a Nyírség Táncegyüttes irányításával különböző tájegységek táncaival ismerkedhettünk meg. Igaz, ez nem sikerült elsőre mindenkinek, pl. nekünk sem, de egy sajátos koreográfiát kidolgozva így is jól éreztük magunkat.

A szombati napot az Akathisztosz eléneklésével zártuk. Számunkra ez volt a nap fénypontja. Ahogy az a 200-230 fiatal a háromszólamú éneket énekelte! Az angyalok dalát képzeljük ilyennek.

Vasárnap reggel 7 órakor a fáradt ajkakról kicsit fátyolosabban szólt az ének: utrenyével kezdtük a napot. Reggeli után Deák Csaba atya tartott előadást a találkozó mottójáról: „Mozdulj!” A záróliturgián Seszták István atya ösztönzött bennünket arra, hogy a kenethozó asszonyokhoz hasonlóan ez a nap jelentsen számunkra kezdetet, és legalább akkora lelkesedéssel vigyük haza és hirdessük a feltámadás örömhírét, mint ők tették. A Liturgia után következett az előző napi versenyek értékelése, a díjkiosztó gála. Örömünkre szolgált, hogy nemcsak az arcunk lett piros a napsütéstől, de piros csapatunk 2. helyezést ért el. A búcsúebéd után a csapatok nemcsak tortáikat osztották meg egymással, de telefonszámaikat, a hétvégén készült fényképeiket, autóban elfoglalható helyeiket is.

Fájó szívvel, de lelkileg feltöltődve tértünk haza. Nagyon jól éreztük magunkat, amit a képek is bizonyítanak. Szabó Tamás atya elköszönő szavai szerint mindenki nyertes volt, aki eljött. Ha nyertesek szeretnétek lenni, jövőre ti is gyertek!

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum