Decemberben zárult az Új Európa Alapítvány a MOL Gyermekgyógyító Program keretében meghirdetett pályázata, melyre a Kelet-Magyarországi Fiatalokért Alapítvány pályázott sikeresen. A programban a lelki egészség szempontjából rizikócsoportba sorolható gyerekek és fiatalok támogatása került előtérbe, így jelen esetben azokkal a gyerekekkel foglalkoztak tréning keretében, akik pszicho-szociális problémákkal küzdenek.

 „A program célja az állami gondoskodásban élő gyerekek és fiatalok családból való kiemelésének lélektani támogatása volt, vagyis a Szent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat gyermekvédelmi intézményeiben (Hajdúsági Gyermekvédelmi Központ és a Szent Lukács Gyermekvédelmi Központ) élő gyerekek és fiatalok számára önismereti gyógyító csoportokat hoztunk létre.” – ismertette Asztalos Erika, pszichológus és Tóth András mentálhigiénikus szakember a munkájuk célját. „Élmény és művészetterápiás programokat támogatott a program és mi ebbe tudtunk bekapcsolódni. Három csoportot alakítottunk, melyek 5-5 alkalommal találkozott október 1. és december 31. között kétheti rendszerességgel. Egy csoportot egy pszichológus és egy mentálhigiénés szakember csoportvezető koordinált. Olyan gyerekeket választottunk ki pszichológusként, akik alkalmasak a lélektani munkára. Egy olyan módszertan dolgoztunk ki, mely alkalmas arra, hogy a gyerekek saját élményű értelmi, érzelmi és testi szinten éljenek meg mindent. Így a gyerekek intra- és interperszonális kapcsolatait fejlessze, az érzelmekre való rálátást megtanítsa, az érzelmi teher kimondását segítse elő náluk, az identitás erősítse, valamint a társadalomba való könnyebb integrálódást segítse elő. Ez utóbbi hosszabb távú eredmény lesz majd.”

A szakemberek (Asztalos Judit, Asztalos-Nagy Erika, Gergely Rozália, Tóth András és Tóth Andrásné) munkájukkal nem objektív statisztikai eredményeket értek el. A csoportvezetők elmondták, hogy az érzelmi intelligencia fejlesztése, a kommunikáció fejlesztése kézzel fogható eredmény volt. Példaként kiemelték, hogy a gyerekeket meg kellett tanítaniuk E/1-ben gondolkozniuk és beszélniük, hogy az önmagukra való reflektálást és fókuszálást el tudják sajátítani. Az „én” mellett új kapcsolódási pontokat alakítottak ki, mely a csoport és az emberi kapcsolatokban, mint erőforrásban teljesedett ki. A hosszabb távú célhoz hozzátartozik, hogy a gyerekek környezetükben könnyebben tudjanak majd boldogulni az emberi kapcsolódási szinten.

A „gyógyír” nem csak a gyerekekben indult el, hanem „gyógyították” egymást, ugyanakkor ez a folyamat a csoportvezetőkre is hatott.

A program felelősei mindenképpen gondolkodnak folytatásban, hiszen elmondásuk szerint az igazi terápiás munka igazából az öt alkalom után következne, hiszen akkor értek el egy olyan lélektani állapothoz, hogy még mélyebben tudjanak dolgozni a gyerekekkel.

A következő témákkal foglalkoztak:

-          én a csoportban

-          belső erőforrások (érzelem, érzelmi terhek…)

-          erősségek (együttműködés) egyéni és társas szinten

-          a nemiségből fakadó szerepek, változások, életből fakadó hátrányok újraértelmezése

-          veszteségekkel való szembenézés (gyászolás)

-          lezárás, búcsú, jövő felé tekintés (útravaló batyu adása)

Nagy élmény volt számomra, hogy két csoport lezáró alkalmával jelen lehettem és kérdezhettem a gyerekektől. Amanda így foglalta össze az utolsó alkalmat: a vidámság napja. Valóban az volt: csupa vidám gyereket láttam!

Szerettétek-e a foglalkozásokat? Mi volt bennük jó?

Krisztián: Igen. Nem kellett iskolába menni. Voltak játékos feladatok, filmnézés, gyurmázás, festés is. Új ismeretségeket szereztünk.

József: Megismerkedtünk, beszélgettünk, megismertük egymás tulajdonságát.

Dani: Jó is és rossz is volt az öt alkalom. Azért volt rossz, mert néha unalmas volt. Szeretet adnék a többieknek ajándékként a többieknek.

Józsi: Nagyon jó volt. Sok vidámságot ajándékoznék a többieknek. A zenehallgatás tetszett a legjobban.

Mi tetszett nektek a legjobban?

Fruzsi: A beöltözős játék tetszett: a tojásból született lány története volt.

Márk: Gyümölcskosár és az édességkosár játék. Mindenkinek volt egy neve, hogy milyen gyümölcs, akinek nem jutott szék, az kiesett. Én a szőlő voltam.

Amanda: Én alma voltam a gyümölcsös játékban, amely egyre pirosabb lesz az öt alkalom alatt.

Krisztián: Amikor a kedvenc hősünket lerajzolhattunk.

Roland: Amikor a felfújt lufikat díszítettünk ki a ránk jellemző tulajdonságokkal.

Szeretnétek-e hasonló programban részt venni?

Roland: Ha nem lenne iskolaidőben, az jobb lenne. Így nem maradnék le az anyagról.

Milyen élményekben gazdagodtatok? Mit kaptatok az öt alkalom során?

Edina: Sokat nevettünk. Amikor gyurmáztunk és zenét hallgattunk közben.

Niki: Személyes találkozások

Dani: Ismerkedés.

Józsi: Összetartás, segítség.

Tóth Teodóra

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum