Lelki táplálék a Legszentebb Istenszülő oltalmának ünnepén

Mai napon az Istenszülő Oltalmát ünnepeljük. Vajon mikor gondolkodtunk el utoljára, hogy ki az, aki oltalmat ad? Ne az Istenre gondoljunk, hanem a ma élő emberekre… Én tudok-e védelmet, oltalmat adni? Vannak-e „rászoruló” emberek? Észre tudjuk-e venni, hogy mi magunk is oltalomra szorulunk?

Te képes vagy a mai világban igazi oltalmat adni? Sajnos nem, legalább is egyedül nem, hanem csak a Jóisten segítségével!

Te észreveszed-e a rászoruló, elesett embereket? Akik nem a „pénzedre”, hanem az „idődre” éheznek? Akik azt várják, hogy megállj, beszélj, érezz, szeress… Minden pillanatban körülvesznek minket az embertársaink, akik most még inkább távolságot tartanak. Kihasználják, hogy nem kell jó kereszténynek lenni, van mire fogni, hogy ne segítsünk a másikon.  Vajon ha nekünk lenne szükségünk a másik emberre, akkor mi is így állnánk a kérdéshez?

Ahogy a közmondás tartja: „süllyedő hajón és zuhanó repülőn nincs egy ateista se!” Mi vajon csak ekkor kérjük az oltalmat? Vagy valóban hálát is tudunk adni, mert érezzük, tudjuk, hogy akármilyen nehéz helyzetet hoz az élet, ha Isten velünk van, mindent meg tudunk oldani, hisz amit megenged az Isten az életünkben, azt az üdvösségünkért teszi, oltalmaz minket! Bele tudjuk-e olyan életbe képzelni magunkat, ahol nem kell semmi nehézséggel bajlódnunk? A válaszunk: igen, de vajon ez az üdvösségünket szolgálja, vagy egyre messzebb távolodnánk az Istentől és az üdvösségünktől? Hát nem a Mi Atyánk az, aki gondoskodik rólunk? Tudjuk elfogadni, hogy valóban az Isten jósága munkálkodik a másik embertársunkban. Ahogy az ünnepi ikon is jelzi, Szűz Mária kiterjeszti védő leplét a város fölé, hogy oltalmazza, védelmezze. Nekünk könnyű a helyzetünk, hisz tudjuk, érezzük, hogy Máriapócson az Istenszülő értünk és a ma élő emberekért könnyezet, hogy oltalmat kérjen számunkra! Példát ad, hogy ha mi nem tudunk elmenni, akkor majd mások mennek és esedeznek érettem! Olyan lelki hátteret és feltöltődést kapunk, ami a mai nehéz és sötét világban reményt, megnyugvást és útmutatást mutat az Isten és a boldogabb élet felé.

Szöveg: Kerezsi János

Nyíregyházi Egyházmegye