„Zarándulás” Kárpátaljára és Lembergbe

A szokásosnál is hamarabb csörgött az ébresztő óra 2016. október 7-én Nyíregyházán, a propedeutikus évüket töltő papnövendékeknél.

Fáradtan dörzsöltük meg a szemünket, de a fáradságot legyőzte a nagy izgalom: ma Lembergbe utazunk. A busz hajnalban indult a nyíregyháza-kertvárosi templom elől. A társaság legnagyobb részét a kertvárosi egyházközség hívei tették ki, kiegészülve a hitoktatókkal és velünk, papnövendékekkel. A cél, ami vezérelt bennünket: zarándokolni és kirándulni, tehát „zarándulni”.

A határt átlépve egy pillanatig sem éreztük magunkat külföldön, otthon voltunk Kárpátalján. Ezt elősegítette az ungvári szeminárium egyik papnövendéke, Petrás László is, aki őszinte személyével, élettörténetével és kifogástalan helyismeretével még közelebb hozta hozzánk a kint élő magyarságot.

Útközben megálltunk Szolyván, ahol megtekintettük az emlékművet a világháborúkban és a Szovjetunió idején elhurcoltak névsorával. Megtaláltam Csépes János görögkatolikus áldozópapot, dédnagypapámat is, aki életét adta Krisztusért, a hitéért és a katolikus egyházért. A lembergi szállásunk elfoglalása után, ami a régi szemináriumban volt, a városban sétáltunk, este pedig nemzeti öntudatunkat megőrizve szurkoltunk a Magyarország-Svájc vb-selejtezőn.

Szombat délelőtt Lemberg legmagasabb pontjával, a Fellegvárral kezdtük a városnézést; gyönyörű panoráma fogadott bennünket a dombtetőn. Ezt követően a Szent György Székesegyház felé vettük az irányt, ahol a kegytárgyboltban is volt lehetőségünk nézelődni. Számomra különösen szép élményt nyújtott az örmény katolikus templom, ahol egy diakónus bemutatva az örmény rítus dallamvilágát, énekelt nekünk egy gyönyörű zsoltárt. Utunkat folytatva estére megérkeztünk Antalócra, ahol a fatemplomban énekelt szép Parakliszt követően egy ifjúsági szállón hajtottuk álomra a fejünket.

Vasárnap a reggeli után indultunk Munkács felé. A vár lábánál találkoztunk Popovics Bélával, „Munkács eszével”, aki egy nagyon tartalmas, hiteles és hazafias előadás keretében mutatta be a várat és a várost. A „zarándulás” utolsó nagy állomása Ungvár volt, ahol magyar nyelvű görögkatolikus Szent Liturgián vettünk részt. Nagy meglepetésünkre a Liturgián a székesegyház kórusa énekelt több szólamban; lélekemelő élmény volt, s később tudtuk csak meg, hogy a mi tiszteletünkre vállalták a kórustagok a szolgálatot. Az ungvári szemináriumban elfogyasztott bőséges ebéd után jól esett azt lesétálni az Ung folyó partján, a belvárosban….

Szeretném megköszönni az előkészítő évfolyam nevében Obbágy László atya meghívását és Szabó Konstantin atya áldozatos munkáját, ami elengedhetetlen volt ahhoz, hogy megvalósuljon ez a szép „zarándulás”. Továbbá köszönjük a Rákóczi Szövetség utunkhoz nyújtott támogatását, a kertvárosi egyházközségnek és a hitoktatóknak pedig, hogy befogadtak bennünket, s hogy együtt zarándokolhattunk, kirándulhattunk velük. 

Feczák László M.

Nyíregyházi Egyházmegye