Interwiew in Tuzsér with TÓTH Tiborné

Nem véletlen, hogy Tuzséron rendezték a 72 óra kompromisszum nélkül elnevezésű szociális önkéntes akció megyei megnyitóját. Treszkai Róbert megyei koordinátor az ünnepélyes megnyitón így fogalmazott: ezen a településen nem érvényes 72 óra megjelölés, mert itt „8760 óra önzetlen segítséget látok, ugyanis az év minden napján és órájában azon dolgoznak, hogy az itt élőknek sokkal jobb legyen a helyzete, minél több élménnyel gazdagodjanak.” Művészetek Háza munkatársainak mindennapi tevékenysége és az itt működő tanodában való helytállásuk valóban az év minden napjára kiterjesztett kompromisszum nélküli odafordulás és segítő szolgálat. A Művészetek Házának munkatársával, a helyi önkéntes munkák megszervezőjével és koordinálójával, Tóth Tiborné Vera nénivel beszélgettünk. Vera néni, aki legfőbb segítőjét is elveszítette néhány hónapja eltávozott lánya személyében, a tuzséri Művészetek Háza közösségi ház és tanoda életébe is bepillantást adott a beszélgetés során.

Idén újra bekapcsolódtak a 72 óra kompromisszum nélkül akcióba. Milyen tervekkel és hány gyermekkel kezdődik a mostani projekt Tuzséron?

Már évek óta részt veszünk az önkéntes akciósorozatban. Három évvel ezelőtt felvettem a kapcsolatot az iskolával és azóta is közösen munkálkodunk. Így mondhatom, hogy a településen 410-en veszünk részt idén, s hasonlósan nagy létszámmal vettünk részt az elmúlt években is.

Mind a három napon tevékenykedünk, célunk a közösségi ház udvarának fejlesztése. Árvácskát vásároltunk, felástuk a virágágyásokat, beültettük a virágokat. Holnap a tavaszi virághagymákat ültetjük majd el: tulipánokat, nárciszokat, krókuszokat. A kicsit nehezebb fizikai munkára a férfiak között kezdtünk csapatot szervezni, hiszen szeretnénk holnap a hátsó udvart rendbe rakni. Oda filagóriát tervezünk a gyerekeknek építeni a közeljövőben, hogy nyáron a hőségtől tudjuk óvni őket, és a járvány ideje alatt pedig szabad levegőn lehessünk, amikor azt az időjárás engedi. A filagóriához szükséges tehát a terepet előkészíteni, s a területet kerítéssel szeretnénk biztonságossá tenni.

Mennyire szeretnek bekapcsolódni az itt élő gyermekek ebbe az akcióba és a Művészetek Háza közösségi életének mindennapjaiba?

A hozzánk járó fiatalok nagyon lelkesen vesznek részt ezeken az alkalmakon, a munkás napokba még szívesebben bekapcsolódnak, mert itt a munkájuk gyümölcsét is látják. A virág, amikor kinyílik, csodálattal tölti el őket. Azt is megengedem nekik, hogy az általuk ültetett virágokból egy-egy szálat elvihessenek anya vagy nagymama születésnapjára, névnapjára, egyéb alkalmakra, vagy a temetőbe.

Tavasszal is csinálunk egy ehhez hasonló TESZ-VESZ napot: Tegyük Együtt Szebbé – Veled Együtt Szebb lesz a környezet elnevezésű alkalmat. Ilyenkor is szívesen vannak jelen, mikor ásunk, vetünk, gyomlálgatunk.

Hiszem azt, hogy a gyerekkel csak akkor van probléma, ha nem foglaljuk le, s ha olyan elfoglaltságot adunk neki, ami elgondolkodtatja a teremtett világ szépségéről, vagy amikor az elvégzett munka öröme eltöltheti, akkor nem lesz magatartásbeli problémája, tevékennyé válik és nem rosszat fog tenni, hanem ehhez hasonló dolgokba kapcsolódik be.

Szerencsés elhelyezkedése van a közösségi háznak-tanodának, hiszen az iskolától nem messze fekszik, s a legtöbb gyermek elhalad a ház előtt. S ugyanakkor Ön jelen van az iskolában is gyakorta. Mi jellemző inkább: maguktól is betérnek a gyermekek, vagy szükséges megszólítani őket?

Az utóbbi időben talán már túlzottan is kötődtek a személyemhez a gyermekek, igyekszek kicsit több távolságot tartani. Ugyanis nem nagyon jellemző, hogy nekem menni kell utánuk, ha meglátnak, örömmel jönnek. Időnként olyan is előfordul, hogy otthon sem mondja, hogy betért ide. Így hát az első mondatom kell, legyen: anyáék vagy nagymama tudják-e hogy itt vagy.

Szeretnek ide járni, s a gyerekek nem is úgy mondják, hogy tanodába, vagy foglalkozásra mennek. Az ő kérdésük így hangzik: „lesz ma tábor?”, „lehet jönni táborba?” Ez az elnevezés a gyerekek körében az első általunk szervezett táborhoz köthető. Ezt mi már tizenöt éve megrendezzük.

Hány éve lett ez az épület a Művészetek Háza, és hány éve működi egyúttal tanoda is itt?

2014-ben egy pályázat keretében vásárolhattuk meg az ingatlant, de csak 2015-ben tudtuk felújítani. Ugyanakkor mi a vásárlás kezdetétől birtokba vettük ezt a házat. Persze nagy átalakításon ment keresztül; hat éve használjuk, tanoda két éve működik a közösségi ház berkein belül.

A görögkatolikus egyház jótét működése Ön által, és az egyházmegye szociális jelenléte itt, Tuzséron már jóval korábbra tehető.

Isten kegyelméből én mindig is nyitottabb voltam a hátrányos helyzetű, a szegényebb családok, gyermekek felé. 22-23 éve foglalkozom velük: magánemberként kezdtem el, később hitoktató voltam a görögkatolikus egyháznál, akkor már hivatásszerűen, s azóta is csinálom. A lányommal együtt csináltuk, ő legnagyobb partnerem, mindenben segítőm volt. Most azért kérem a Jóistent, hogy küldjön hűséges elkötelezett segítőket, hogy ne éljem meg teherként ezt a tevékenységet, hanem ugyanolyan örömmel és elhivatottsággal tudjam végezni, mint a korábbi években.

Úgy érzem a szavaiból, hogy kicsit egyedül is van. Talán ez a mozgalmas időszak segíthet abban, hogy a terhet megossza másokkal is.

Valóban kicsit nehezebb most, de nem érzem annyira, hogy egyedül vagyok. A tevékenység súlya alatt ugyanakkor kezdek fizikailag fáradni, hiszen nem vagyok teljesen egészséges. Naponta kérnem kell a Jóisten kegyelmét, még ahhoz is, hogy fel tudjak kelni az ágyból, s hogy tudjam lelkesen végezni a munkám. Nagyon szükséges, hogy minél többen érezzék fontosnak a gyerekekkel való ilyetén foglalkozást: az önkéntesség meghatározó a mi tevékenységünkben, ha az önkéntesek nem jönnének és nem segítenének olyan intenzitással, ahogy azt most teszik, lehet, hogy én nem is tudnám csinálni olyan színvonalon, ahogy eddig, a mércét olyan magasra téve, ahogy korábban tettem önmagam számára.

Önnek is fontos tehát az önkéntesség, de vajon mit ad azoknak, akik eljönnek önkénteskedni. Bizonyára beszélgetett már erről azokkal, akik becsatlakoztak rövidebb-hosszabb időre ide a Művészetek Háza tevékenységei.

Időnként megkérdezem, hogy nem teher-e nekik, hisz van, aki más településről érkezik. Szeretném legalább a vonatköltséget megtéríteni, vagy szeretném én hazavinni, hogy ne a családtagjait terhelje a külön úttal időt, fáradságot, anyagiakat nem kímélve.

Azt szokták mondani, hogy jó itt lenni. Hát én nem tudom, remélem, tényleg így van.

Mi itt minden napot imádsággal kezdünk, az imaórák közül azt végezzük, ami éppen következik. Valószínűleg a görögkatolikus mély imahagyományaink azok, amik a közösségben megélt örömöt is adják ehhez: hogy fizikailag kicsit elfáradnak, de lelkileg képesek megújulni, és hétről hétre újra visszajönni ide segíteni. Ez az Isten kegyelme, amit én szavakkal nem is tudok megmagyarázni, megérteni. Szeretném, jó is ezen gondolkozni.

Azt látom, hogy az Isten a segítségünkre siet, reménytelen helyzetekből reménnyel tudunk kijönni.

Hogyan indult idén a 72 óra akció Tuzséron?

Az idei teljesen más, mint a korábbi években volt: egyszerre nem lehetünk sokan együtt. Ezért mi már hetek óta munkálkodunk: az iskolai tanulók osztályonként beosztva szépítették környezetüket – ültettek virágot, szedtek szemetet, a Tisza-part környezetét tették szebbé, a Lónyai kastély kertjében lévő grófi sírkertet gereblyézték, tették gondozottabbá, a Művészetek Házánál is ültettünk virágot, hulladék fákat vágtunk össze. 15 embernél nem voltunk többen együtt.

Ma volt az akció Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei megnyitója, ennek a Tuzséri Művelődési Ház adott otthont. Még tavaly Andi lányommal egy ismert dallamra a 72 óra kompromisszum nélkül himnuszát is megalkottuk, s ezt idén is elénekeltük, a tuzséri általános iskolások is műsort adtak, Nyírkátáról érkeztek vendégek, akik cigánytánccal színesítették az ünnepi alkalmat.

A Művészetek Házánál elültetésre került a tanoda fája, valamint Andrea lányom emlékére egy fügefa. Szocska Ábel püspök atyánk köszöntő beszéde nagyon sok erőt adott mindannyiunk számára. Ábel püspök atya kérésére a fügefát magam ültethettem el, s ez nagyon szíven talált. Bár nagyon szerettem őt, de azt érzem, hogy talán most el tudtam őt elengedni.

Kapcsolódó:

Ünnepélyes keretek között nyitották meg Tuzséron a 72 óra kompromisszum nélkül akciót

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye