Exhibition in Debrecen

A kongresszust a koronavírus-járvány miatt 2021-re halasztották. A kényszerűen becsomagolt egyházművészeti alkotások egy részét lehet megnézni a hivatal kiállító termében.

Dr. Szabó Irén a kiállítás kurátora köszöntőbeszédében elmondta, hogy már két éve folynak az előkészítő munkálatok. Ennek során állapították meg kollégáival, hogy nemcsak az Egyházunk birtokában lévő eszközökkel, tárgyakkal, dokumentumokkal lehet a közönség elé állni, hiszen hazánk számos múzeumában, levéltárában, könyvtárában fellelhetők olyan fontos dokumentumok és tárgyak, amik nem nagyon kerülnek a közönség elé. Végigböngészve az anyagokat derült ki, hogy a Néprajzi Múzeum raktárában rejtőzik a leggazdagabb anyag.

Ez nem más, mint a Magyarkomjátról ((Velyki Komiaty, UA) származó ikonosztáz meghatározó darabjai. Az egykor Ugocsa vármegyéhez tartozó Magyarkomját görögkatolikus parókiája 1913-ban a budapesti Iparművészeti Múzeumnak adta el rokokó ikonosztázionját, melyet az 1960-as években a Néprajzi Múzeumnak adtak át. Az ikonosztázion eredettörténetét, szétszóródott darabjait 2006-ra sikerült feldolgozni, illetve azonosítani. Faragójára, festőjére, pontos készítési dátumára vonatkozó levéltári források eddig nem kerültek elő, azonban stíluskritikai megfontolások alapján megállapítható, hogy művészei szorosan követték az ungvári székesegyház 1776 és 1780 között készült ikonosztázionját. A magyarkomjáti együttes faragója talán az a kassai Johann Feck szobrász lehetett, aki Ungváron is dolgozott. Az ikonok festője és az állványzat aranyozója pedig a szintén Kassán élő Venceslaus Viller volt. (Az ikonosztázról és annak felújítási munkálatairól ITT írtunk részletesen)

A szemet gyönyörködtető együttesen kívül mindhárom egyházmegyéből érkeztek tárgyak a kiállításra: 18. századi ikonokat, oltárképet és liturgikus tárgyakat is meg lehet csodálni.

A lelkes restaurátori munka sajnos nagyon hirtelen zárult le, mert a Budapesten kialakított műhelyt idén tavasszal a koronavírus-járvány miatt be kellett zárni és a munkálatokat a restaurátorok magánműhelyekben fejezték be. A megszépült tárgyakat el kellett költöztetni a fővárosból és végül a Metropóliába érkeztek meg a bedobozolt ikonok.

„Meglátva a hivatal kiállítótermét arra gondoltam: ne hagyjuk bezárva ezeket a képeket, legyenek közkincsek, amíg a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus be nem mutathatjuk őket. Így született meg ennek a »kamarakiállításnak« a gondolata. Több szempontból fontos ez a tárlat, de a restaurátoroknak, a kiállításon dolgozóknak különösen azért, mert most először látják így egyben ragyogni.” – emelte ki Szabó Irén, majd gondolatait II. János Pál pápa után szabadon azzal zárta, hogy ezekre a tárgyakra úgy tekintsünk, mint a hit megmaradt élő tanúira.  

Fülöp metropolita atya köszöntőjében arról beszélt, hogy bár a lakosság kis töredékét, körülbelül hat százalékát adják Magyarországon a görögkatolikusok, mégis úgy gondoljuk, hogy e kicsinység hordoz értékeket és ez nem feltétlen nagy számokban mérhetők.

„Ezért is készültünk oly nagy lelkesedéssel a NEK-re, ahol nemcsak korábbi korok alkotásait akartuk bemutatni, hanem a jelenüket és jövőnket is vázoltuk volna, egyfajta misszióként megjelenve.” – mondta Fülöp metropolita majd hozzátette, hogy bízik benne 2021-ben már nem lesz akadálya a budapesti bemutatkozásnak, ami után a tárlat anyaga a Nyíregyházán felépülő múzeumba kerül.  

A főpásztor emlékeztette a megnyitón résztvevőket, hogy az Egyház Krisztus urunk parancsa szerint továbbítja az Isten erejét és minél több embert el akar vezetni Atyánkhoz. Így aztán az Egyház minden egyes tevékenysége ezt hordozza, el van benne rejtve, ha úgy tetszik. A Metropólia szándéka is az volt a nagy kiállítással, hogy közelebb vigyük az Istenhez az embereket, akik megnézik. Ezért is akartuk, hogy legalább akkor a töredéke látható legyen.

„Élni akar az Egyházunk és ezt az életet kaptuk az Istentől, azért, hogy továbbadjuk.” – világított ré a metropolita. Az ikonokra kitérve azt mondta, hogy azok mindig transzcendens üzenetet hordoznak, nemcsak egy-egy szentet vagy jelenetet ábrázoló képek. Ezekkel is tanít az Egyház éppen ezért nem mindegy, hogy hogyan készülnek, erre vonatkozóan előírások is vannak. De nemcsak ábrázolnak és tanítanak, hanem cselekvésre is késztetnek.

„Egy érzékeny lelkületű ember, ha egy igazán jó ikont lát, akkor annak az életét átformáló, átalakító hatása van. A most kiállított ikonok korábbi korok híveinek az életét formálták, imádságát befolyásolták, erősítették és ennek következtében a kiállító tér kvázi szakrális teret is alkot.” – emelte ki Fülöp metropolita atya és beszédét azzal zárta, hogy azért kapott helyet a Metropólia Hivatalban ideiglenesen a tárlat, mert Egyházunk szíve is itt dobog.

Az Életre kelt ikonok kiállítást dr. Kemecsi Lajos a Néprajzi Múzeum főigazgatója nyitotta meg, aki szerint számos szempontból példaértékű a tárlat, de mindenekelőtt azért, mert a 21. században a várhatóan legfontosabb kérdéssel: a felekezeti identitással foglalkozik érzékenyen és felkészülten.

A szakember méltatta a restaurátori munkát és örömét fejezte ki, hogy egy állami intézmény és egyházi partnere ilyen szorosan és eredményes tudott együttműködni. Felhívta a figyelmet a Néprajzi Múzeum egyházi gyűjteményének értékeire, ami az intézményben 1968-ban vált önállóvá és mára csaknem 15 ezer darabból áll.

A vírus miatti előírásokat betartva a tárlatvezetésre nem a kiállítótérben, hanem az aulában került sor, amiben dr. Terdik Szilveszter művészettörténész, az Iparművészeti Múzeum munkatársa közreműködött.

A tárlatot a nagyközönség 2021. június 30-ig nézheti meg, hétköznapokon, munkaidőben.

Szöveg és fotó: H Varga Eszter/ Hajdúdorogi Főegyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye