Sajópálfalán adtak hálát a szezonért a görögkatolikus motorosok

Mindig öröm a találkozási pontra érni, újra üdvözölni a motoros társakat, látni a szemekben, hogy mindenkinek van mesélnivalója. Így indultunk Nyíregyházáról és Debrecenből, hogy aztán a két csapat Tiszaújvárostól együtt folytassa útját a könnyező Szűzanyához.

A Szent Liturgián Zolcsák Miklós atya emlékeztetett minket, hogy kis hittanosként megtanultuk, miért élünk a világban: hogy „Istent megismerjük, Istent szeressük és neki szolgáljunk”.

Arra mutatott rá, hogy kis közösségünk akkor töltheti be igazán a szerepét, ha ugyanezekre irányul. A közösségünk alkalmat adhat megismerni Isten szeretetét, mind az együttlétek, mind a motorozások alkalmával felfedezett tájak, megismert embereken keresztül. A közösségi együttléteink pedig kiváló lehetőséget teremtenek, hogy növekedjünk a szeretetben illetve egymás segítésén keresztül szolgáljunk neki.

A zarándokházban jó hangulatban fogyasztottuk el ebédünket; egy motoros társaságnak mindig akad megbeszélni valója: megosztásra váró élmények, hasznos tippek a motorok tartására, és persze a tervek, amelyek már a jövő évi szezonra irányulnak.

A találkozás, jó beszélgetések lezárásaként természetesen nem a legrövidebb úton indultunk haza, elvégre motorosok vagyunk: megállapítottuk, hogy Erdőbénye és környéke az őszi színekben pompázva is gyönyörű, bármikor érdemes erre túrázni!

Most legtöbbünk elteszi a motorokat téli álomra, és tavasszal újra együtt rójuk az utakat, addig pedig marad a közös tervezgetés izgalma.

Egy biztos pont van a következő szezonban: ahogyan a templomban fejeztük be az ideit, úgy a következőt is ott fogjuk kezdeni, a Jóisten áldását kérve!

Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye, szöveg és fotó: Szirmai Máté

Nyíregyházi Egyházmegye