„Lakóhelyet választok közöttetek.” (Lev 26,11) – a mándoki egyházközség egykori templomához zarándokolt

Megható volt látni azoknak az arcára kiülő érzelmeket, akik még jártak ebbe a templomba. Az idősebbek a templom előtt állva mesélték el, hogyan emlékeznek vissza gyermekkoruk templomára: hol ültek gyerekként, hol fújt át a szél a deszkák között, milyen volt egy vasárnapi misén részt venni az akkori közösség tagjaként. Felemelő érzés volt, hogy újra vasárnapi Szent Liturgiát ünnepelhettek a mándoki hívek a fatemplomban! Az új templomunkból indultunk hajnalban, hogy régi templomunkhoz érkezzünk, amely 300 esztendőn át szolgált a mándokiak imádságának helyéül: ez arra emlékeztetett bennünket, hogy az Isten ragaszkodik hozzá, hogy Mándokon is legyen temploma, hogy az ott élők is érezhessék jelenlétét, szeretetét.

A Szent Liturgia után Terdik Szilveszter művészettörténész beszélt a templomról, sok érdekes történetet felelevenítve a közösség több évszázaddal ezelőtti életéből: fiatalok és idősek egyaránt szívesen hallgatták, hogy őseink miként küzdöttek hitükért. Úgy éreztem, más volt itt hallgatni egy történelmi előadást, hiszen ez arról szólt, ahogyan dédapáink, ükapáink tanították az Istenhez való ragaszkodást a szüleinknek. Nem pusztán történelmi ismeretek voltak ezek: ahol az előadás befejeződött, onnan néhányan már személyes élményekkel tudták folytatni a történetet.

A Skanzenben való séta, a kiállítások megtekintése után jól esett az ebéd, és a pihenő. Mielőtt hazafelé vettük volna az irányt, még tettünk egy sétát Szentendre csodálatos belvárosában is, ahol szintén sok bizánci emléket, köztéri kereszteket, templomokat láttunk, és ezeken keresztül ismerhettük meg az itt élő keleti keresztények életét. Egy kis szabadidő még lehetőséget adott mindenkinek, hogy családjával fedezze fel Szentendre szépségét, megkóstolhassa a helyi különlegességeket, majd hazafelé vettük az irányt.

Úgy gondolom, hogy egy minden szempontból tartalmas vasárnap végén kicsit fáradtan, de lelkileg feltöltődve tértünk haza. A hazaút vidám hangulatú beszélgetéssel telt, és megállapítottuk, hogy mindannyian reméljük: minél hamarabb lesz lehetőségünk újra együtt zarándokolni!

Szöveg: Szirmai Máté, fotó: Sütő Blanka, Szirmai Máté

Nyíregyházi Egyházmegye