Idén egy alig 20 fős, ám de annál lelkesebb csoport gyűlt össze Máriapócson a kántorok és éneklők lelkigyakorlatán. Sajnos nem tudott mindenki velünk maradni, mert várta őket otthon a szolgálat.

Hogy miért is jöttünk el?

A kis csoportunk egy része lelki feltöltődésre vágyva, mások a görögkatolikus dallamkincsünk megismeréséért és az együtt, az Istenszülő előtt eltöltött imádságos időért jött.

Az elmélkedéseket és próbákat Tisztelendő Orosz Gábor, máriapócsi segédlelkész atya vezette, de Kocsis Fülöp ésrek-metropolita atya is jelen volt, ahogy ideje engedte. Gábor atya rávilágított nekünk, hogy hogyan is kell végeznünk kántori szolgálatunkat. Gyakorlottan, képzetten, naprakészen kell a hívek elé állnunk, mivel hatalmas kincs van a kezünkben, a dallamaink, énekeink ismerése és tudása, valamint az a feladat, hogy összekötő kapocsként szolgáljunk a hívek és az áldozópapok imádsága között. Fontos, hogy a hívekkel együtt tudjunk énekelni, de ugyan akkor a papot se siettessük, mert a csendes imái a legfontosabb részei a liturgiának, ezért kell imádkozva énekelnünk, megadni az énekeinknek az őket megillető máltóságot, elmélkedve, nem rohanva, mert hatalmas tanítás rejlik a sorok között.

Továbbá igyekeznünk kell, hogy ne csak egy „megszokás” legyen az éneklés, hiszen akkor nem is Istennek éneklünk, hanem magunknak és így talán, ha egy olyan ember lép a templomba, aki nem ismeri a szertartásunkat, akkor ne egy megszokásból éneklő tömeget lásson, hanem lássa azt, hogy miért is vagyunk ott, hogy kinek és hogy miért is szólalnak meg belőlünk azok a hangok, hogy azt az embert is magával tudja ragadni.

Számunkra külön örömre adott okot vasárnap Érsek atya vezetésével bemutatott Szent Bazil liturgiája, melynek dallamait oly sokat gyakoroltuk, hogy együtt énekelhessük és hogy minél szebben. Úgy éreztük, hogy sikerült a ránk bízott feladatot megoldani. Fülöp atya köszönetét fejezte ki mindnyájunknak a liturgia szépségéért és méltóságteljes lelkületéért.

A Fülöp érsek atya által bemutatott Előszenteltek liturgiája elindította bennünk az elmélyülést, a ráhangolódást, amelyet szombaton is magunkkal tudtunk vinni és a vasárnap általa bemutatott Szent Bazil liturgiája méltóan zárta ezt a családias légkörű, tapasztalat és eszmecserékkel tarkított, imádságban együtt töltött időt.

Véleményem szerint valamennyien lelkileg feltöltődve, megerősödött hittel és szívvel tértünk haza otthonainkba, iskoláinkba, de ami a legfontosabb, a kántorszékbe. Ezúton is hálánkat szeretnénk kifejezni ezért a lehetőségért a szervezőknek és a lelkigyakorlat vezetőinek. Imáinkba foglaljuk őket.

Lesku Máté Levente

Fotó: Majer Zsuzsanna

Hajdúdorogi Főegyházmegye

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum