Minél nagyobb mértékben terheljük meg a testet, annál könnyebb lesz a teher, melyet a lélek hordoz! – Szent Bernát eme gondolatait olvashatjuk a Hajdúdorogi Egyházmegye honlapján. Azt, hogy a képességeiknek megfelelően a diákok is legyenek terhelve, hiszen a teher bár fáradtsággal jár, de megerősít, és így válik tartalmassá az életünk, a Szent Bazilban is hiszik. A Szent Bazil Görögkatolikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium az egyházmegye közös igazgatású intézménye. Óvodája, általános iskolája helyi beiskolázású, a középiskolájába pedig szerte az országból, sőt még Kárpátaljáról is érkeznek diákok.

Az iskola szellemisége vonzó – hallom. Szinte családias légkör jellemzi az intézményt. Nyitottak, s az oda jelentkezőknek az ígérik, hogy a megfelelő oktatás mellett a szabadidő hasznos eltöltésére is ügyelnek. Bár a szaktárca már elvetette a szót, mégis diákotthonnak nevezendő a kollégiumuk.

Az első reklám maga a diák, aki hazaviszi az itteni szellemiséget. Ettől nagyobb pr- tevékenységet aligha végezhetünk– fogalmazott Szilágyi Gábor, aki hiszi, az oktatásnak folyamatosan meg kell újulnia.

Miért vonzó – nem csak a görögkatolikusok számára – az intézmény?

Szilágyi Gábor: A szülők örömmel adják hozzánk a gyermekeiket, biztonságban érzik őket, mert a nagyvárosok kihívásait ki tudjuk zárni. Nyitott és befogadó az intézmény, családias a légköre, minden diákot értékesnek tartunk. A tanáraink észreveszik a bennük rejlő tehetséget, és igyekeznek kibontakoztatni. Bár egy vidéki kistelepülésen vagyunk, nem szó szerinti értelemben zárjuk ki a nagyvárosok kihívásait: felügyelettel mindenhová elvisszük a tanulóinkat. Saját buszunkkal havonta kirándulunk, megyünk evezni, túrázni, az énekkarral járjuk az egyházközséget, moziba, plázába is eljutnak a gyerekeink. A hangsúly azon van, hogy az oktatás területén próbálom, próbáljuk a legjobbat nyújtani, de a szabadidő hasznos eltöltésének megvalósítását is feladatunknak tekintjük. Bevezettük a néptáncoktatást, vár az énekkar, szabad időben történik a kántorképzés, de a kerámiázásnak, az ikonfestésnek is hódolhatnak az érdeklődő tanulók. Szép új tornacsarnokunkban a sportra nevelés is megvalósul, és újra szeretnénk könnyűzenekart felállítani. Felügyeletünkkel, de nem gátat szabva a tevékenységeknek, szórakozhatnak is a diákok. Sajnálom, hogy megszűnt a diákotthon kifejezés, mert a 87 bentlakó diákunkat befogadó kollégiumot otthonosnak tartom. Azért is, mert több olyan diák lakja, akiknek a családi környezete miatt kell a mi gondoskodásunk.

Sokszor kiemeli, hogy a diákokat terhelni kell. Bírják a „gyűrődést”?

Szilágyi Gábor: A mai ifjúság terhelhető, azt tapasztalom. Úgy jó, ha a szellemi kapacitásuk le van kötve, és a szabad­idős tevékenységeik is jól szervezettek. A probléma ott kezdődik, amikor a szülő szelektál, hogy például a zene vagy a sport a fontosabb. Teher alatt nő a pálma – szokták mondani. A teher bár fáradtsággal jár, de megerősít, általa lesz tartalmas az életünk. Fontos, hogy a képességeiknek megfelelően legyenek terhelve a diákok, ez a középiskola lényege. Ebben a korban történik meg az a fejlődés, ami a jövőt megalapozza. 9-10. osztályban rá kell startolni a tanulásra, a nyelvvizsgára, hogy 11-12. osztályban kialakuljon a fiatalban, mi szeretne lenni. Ha ezt nem tudja, s kénytelen a szülő választani, az nem biztos, hogy szerencsés. Nincs olyan gyerek, akivel ne lehetne előre jutni, csak meg kell találni hozzájuk a kulcsot. Szoktam mondani, olyanok ők, mint egy szekrény; a tudásra (s van, akikben a lelkiségre is) vonatkozóan kezdetben űr van bennük. Ha megvan hozzájuk a kulcs, akkor ezt az űrt kell értékkel telerakni, s az egy életen át elkíséri őket. A Szentírásban is fellelhető tanításokat igyekszünk becsempészni a „szekrényekbe”.

A lelkiséget hogyan „teszik hozzá” a tanításhoz?

Szilágyi Gábor: A lelkiségre vonatkozóan nagyon nagy űr van a gyerekek életében. Rengeteg lelki programot, lelki gyakorlatot tartunk, minden osztályhoz hívunk atyát, hogy a felnőtté válásról, lelkiségről, erkölcsösségről, sok egyébről beszélgessenek. Éjjel-nappal a diákok rendelkezésére áll az iskolalelkész. Megvan minden foglalkozásnak a varázsa, a nem vallásos diákok is részt vesznek benne. Mindegy, hogy csintalan, vásott, vagy jó egy diák, ők az elsők; velük örülünk, velük vigasztalódunk. Az én ajtóm is nyitva áll előttük, nem egyszer jön be egyik-másik sírva, s előfordul, hogy késő estébe nyúlóan beszéljük meg a bajukat. Az a cél, hogy megnyugodva menjenek vissza a társaikhoz, kisimuljanak a bennük lévő görcsök. Szükség van erre a mai világban, amikor olyan morális értékek vannak válságban, mint a szeretet, s a család. A kamaszkorral is millió probléma jár, sok öröm, sok bánat kavarog a lelkükben, amihez idő kell, hogy a felszínre kerüljenek. A bajt a lelkükben próbáljuk megkeresni. Úgy vélem, rossz gyerek nincs, csak olyan, aki nem érti az órákon, amit hall, vagy olyan, aki problémával küzd. Mindkét eset megoldása a mi feladatunk. Van, hogy egy gyerek elesettsége, problémája abban gyökerezik, hogy nehéz helyzetben van a családja, egy keresetből sokan élnek, így nehézséget okoz például a kollégiumi ellátás kifizetése is. Ezért alapította Kocsis Fülöp érsek-metropolita a Szent Bazil-ösztöndíjat, amire idén egymillió forintot különítettünk el. Ez egy vállalás, szerződéskötés a diák részéről, az áll benne, hogy – a képességeihez mérten – dolgozzon, építse fel magát.

Az, hogy wifi van a kollégiumban, sokat elárul a nyitottságukról…

Szilágyi Gábor: Úgy vélem, a tanároknak nemcsak szakmailag kell felkészültnek lenniük, hanem emberileg is, mert a jó tanárok példaképek is. Tudni kell megújulniuk, ha kell, a hozzáállásukon változtatni, ápolni a kapcsolatot a diákokkal. Köztudott, hogy a diákok folyton fent lógnak a világhálón. Ezt nem megtiltani kell, hanem értelmes feladatot adni nekik abban a közegben. Ezért van wifi hálózat a kollégiumban, ezért kell kihasználni a tanároknak is a közösségi oldal adta teret és lehetőséget, hiszen a gyerekek szinte előttünk járnak a digitális eszközök használatát illetően. Mint kiemeltem, nem burok tehát ez a vidéki iskola, mert partnerek vagyunk abban is, hogy az ide járók belekóstoljanak mindabba, ami a korosztályuknak érdekes lehet.

Forrás: www.haon.hu

Fotó: Matey István

Hajdúdorogi Főegyházmegye

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum