Spiritual balm at all times

Szent Miklós myrai főpüspök az egységes keresztény Egyház nagy, és szentéletű alakjaihoz tartozik. Bár Keleten született és élt, Nyugaton is igen ismeretes személye. Még a másvallású emberek is megemlékeznek róla. A hitetlen emberek is különös, ajándékozási alkalomnak tartják évenkénti napját. Sajnos, a világban sok ostobaságot, és tiszteletlenséget követnek el emlékével kapcsolatban, aminek semmi köze szent személyéhez.

1. Egyházunk Jézus Krisztust, szavait idézve, így nevezi: a világ Világossága. Szent Miklós főpüspökre ezt a szép jellemzést mondhatjuk el: az Egyház egén fényesen ragyogó csillag. Világító csillag: mint főpap tanított, hirdette Jézus evangéliumát, utat mutatott az akkori még nagy részben pogány világnak. Részt vett az első egyetemes zsinaton, és ő is elítélte a kor veszedelmes téves tanítását: az arianizmust. Szent alakját leginkább úgy festik le, úgy ábrázolják a szent képeken, hogy kezében Jézus evangéliuma van, amiből, mint főpásztor tanította a rábízott híveket. Az igaz hitnek szabálya volt ő. Amit ő tanított az embereknek, az Istentől származó, Jézus Krisztustól hallott igazság volt. Tanítása után lehetett, sőt kellett is mennie azoknak az embereknek, akik életükben a keresztény Egyház tagjai sorában akartak maradni. Nem volt vértanú, de az üldözések alatt szenvedett keresztény hitéért. Nem tiszteljük a vértanúk között. Tanú volt mégis, a görög mártyr szó elsődleges értelmében, a jézusi, keresztény hitről tanúskodó főpap. Szent Miklós tehát nem volt gyermek-boldogító ember, akitől meglepetéseket, és édességet vártak az akkor gyermekek.    

2. Görögszertartású Egyházunkban Szent Miklós főpap személye nagy tiszteletnek örvend. Az okot megmondja számunkra az ünnep egyik éneke: „igazi főpásztor voltál, mert Krisztus evangéliumát betöltve, lelkedet adtad a te népedért.” Mit jelentett ez? Azt, hogy ő nemcsak ismerte, hanem erősen gyakorolta Jézus parancsát, az emberek iránti szeretetet. Emberek iránti jóságáról, szeretetéről történetek sokasága kering Egyházunkban. Nem ismertetek ezekből most egyet sem. Csak arra akarok emlékeztetni, amit nagyon sok, főleg szülő megtett ma gyermekei örömére. Szent Miklós főpap úgy járta az Istenhez vezető utat, úgy akarta Istent minél jobban szolgálni, hogy az embereket kereste. Az emberektől Isten felé! Az emberek által Isten felé! Ez lehetett a szent főpap életének iránytűje. Jézus tanításából azt tudta, hogy a végső ítélet napján az örök élettel jutalmazó Jézus azokat a jó tetteket fogja megjutalmazni, amiket az embereken keresztül tettek Neki. A szent főpap Jézust nem látta testi szemeivel, de meglátta minden emberben, aki segítségért hozzá fordult, az emberré lett Jézust.

3. Szent Miklós főpap, mint halandó ember, 1700 évvel ezelőtt elköltözött az élők közül. Isten magához hívta, hogy megjutalmazza. Szent teste jelenleg az olaszországi Bári városában nyugszik, tőlünk nagyon messze. A szent ember meghalt, de azóta sem halt meg a világon, sőt, ma is benne él a keresztény Egyházban az a szellem, amely szent Miklóst éltette, és cselekvésre indította. Ma is léteznek a világon Szent Miklóst utánozó hősök, a felebarát iránti szeretet hősei. Ti, itt jelenlevő, és szavaimat olvasó kedves Testvérek, ti is lehettek ilyen emberek. Sőt, nagyon kívánatos lenne, ha minden, magát kereszténynek mondó ember egész életében gyakorolná Szent Miklós szerető tetteit. Ugyanazt kell tenni most is, amit ő tett: az emberektől kiindulva Isten felé menni az élet útján! A földi emberek által az égben lakó Istent megtalálni minél inkább a földi életben. Ha ez minél több keresztény embernek sikerülne, akkor nyugodtan fejezhetné be földi életét. Nem volna fontos, hogy az ember elporlad, vagy a sír besüpped, vagy jeltelenné is válik. A Jézus szavait követő, a jóságos főpásztort: Szent Miklóst utánozó keresztény neve Isten előtt örök emlékezetben lenne.

Egy mosolyogtató mondást így hallottam: Ha a jó Isten meghalna, az emberek Szent Miklóst választanák meg jó Istennek. Ez egy vágy az emberek részéről. Arra vágynak vele, hogy, az emberek iránti szeretet, amelyet Szent Miklós nagyon, és főleg emberek előtt rejtve gyakorolt, mindig megmaradjon a világban. Ámen.

Szöveg: Lakatos László, fotó: P. Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye