Adj kevesebbet, de ne feledkezzél meg a jótékonykodásról (Tób4, 8) – bagetteket vittek egyedülállókhoz és nehéz sorsú családokhoz a megyében

Tudok egy nagycsaládról, számukra néhány évvel ezelőtt titokban gyűjtést rendeztek. A nehéz sorsú család egyik gyermekének osztálytársa beszélt a szüleinek a srácról, aki szegényesen jár, nincsen megfelelő felszerelése az iskolában. Az ő ismeretségi körük úgy érezte, szívesen teszi szebbé a karácsonyát ennek a nyolcgyermekes családnak. Szenteste a bejárati ajtajuk elé csempésztek élelmet, meleg takarót, ruhaneműket, néhány játékot. A téli vakációt követően a megsegített család tinédzsere elmesélte az osztályban, hogy angyalok jártak náluk karácsonykor. S hogy az ő édesapja összehívta az egész utcát, és mindenkit megkínált, mindenkinek adott valamit a meglepetésből…

Ez az apa tudta, hogy akik a környezetében élnek, éppúgy nélkülöznek, ahogyan az ő saját családja, a azt is, hogy mindenkinek éppen annyira jól fog esni egy kis figyelmesség, minimális segítség, mint ahogy nekik. Nagy dolog, amikor a nehézség nem megkeserít és önzővé tesz, hanem nyitottá mások problémáira!

Nagyon boldoggá tett, hogy szemtanúja lehettem valami hasonlónak.

Alapelvem, hogy a cigánypasztorációt és a karitászt nem keverjük össze. Azonban ez nem azt jelenti, hogy nem segítünk, ahol tudunk, ahol szükségét látjuk. Az elmúlt hetekben a Nyíregyházi Kenyérgyár jóvoltából bagettet osztottunk szét, összesen tíz településen. Hála Istennek, sok család részesült az adományból. Mindenki örömmel fogadta, egyrészt, mert igen finom volt maga a termék, másrészt, mert a szerény jövedelemből élőknek, különösen a hónap második felében, nagyon beosztónak kell lenni ahhoz, hogy ne éhezés legyen a vége…

Elsősorban olyan családokhoz mentünk, akiket régebbről ismerünk, akikkel van kapcsolatunk. Megköszönve a csomagot, többen is azt kérdezték: adhatok belőle a szomszédomnak, rokonomnak is? Vagy: tudnánk még adni X-nek is, ott több a gyerek… Az én szomszédom egyedül él, viszek neki is… Tudtak másokra gondolni, akartak másoknak örömöt szerezni.

Ahhoz, hogy valaki segítsen, nem feltétlen szükséges javakban bővelkednie. Nem kell, hogy feleslege termelődjön, amitől szabadulni akar. Ahhoz, hogy valaki segítsen, főként érzékenység és empátia kell. Örülök, hogy a szeretetnek ilyen foka mutatkozik egyházunkban, közösségeinkben.

Szöveg és fotó: Orosz Rita

Nyíregyházi Egyházmegye