51 éve szentelték pappá Ferenc pápát

Jorge Mario Bergoglio 1958. március 11-én lépett be a Jézus Társasága noviciátusába. 1973. április 22-én tette le örökfogadalmait. A 17 éves Jorge Bergoglio 1953. szeptember 21-én, Szent Máté liturgikus emléknapján ébredt rá hivatására. Aznap a plébániájára belépve úgy érezte, gyónnia kell. Egy számára ismeretlen papnál végezte gyónását, ami megváltoztatta életét. „Úgy éreztem, hogy találkoztam valakivel, mintha valaki várt volna engem. Nem tudom, mi történt, nem emlékszem.

Nem tudom, miért az az ismeretlen pap volt ott, nem értem, miért akartam éppen akkor gyónni, de az az igazság, hogy valaki várt rám”

– mesélte Ferenc pápa 2013. május 18-án, pünkösd vigíliáján a Szent Péter téren az egyházi mozgalmak, új közösségek és világi társulatok képviselőinek.

„Már egy ideje várt rám. A gyónás után úgy éreztem, hogy valami megváltozott. Nem a régi önmagam voltam. Egy hangot, egy hívást éreztem: meggyőződésem volt, hogy pappá kell válnom.” Jorge Bergoglio megtapasztalta Isten szeretetteljes jelenlétét életében, megérezte, hogy megérinti szívét, és eltölti Isten irgalmassága. A gyengéd szeretet tekintete a szerzetesi életre hívta Loyolai Szent Ignác példáját követve. Életének ez az epizódja ösztönözte pápai mottóját is: „Miserando atque eligendo” („Megkönyörült, és kiválasztotta”, Mt 9,9). Az idézet Tiszteletreméltó Szent Beda áldozópap szentbeszédéből származik, és Jorge Bergoglio ezt választotta püspöki mottójául is. Szent Beda Szent Máté meghívásának evangéliumi történetét kommentálva így fogalmazott: „Jézus meglátott egy vámszedőt, és mivel szeretettel teli tekintettel nézett rá, és kiválasztotta, azt mondta neki: »Kövess engem!«”

Ferenc pápa természetesen gyakran fordul a papokhoz homíliáiban és beszédeiben. Idén a járvány kapcsán több alkalommal is utalt arra, hogy az egészségügyi vészhelyzetben a hívek oldalán álltak. Május 31-én a római papsághoz intézett levelében a pápa Isten népének pásztoraihoz szólt, akik kezükkel érintették az emberek fájdalmát, hogy közel álljanak hozzájuk és osztozzanak útjukban, megerősítve őket.

Papi közösségként nem állunk távol ettől a valóságtól, nem az ablakból néztük, hogy kint tombol a vihar, hanem megtaláltuk a módját, hogy jelen lehessünk közösségeinkben, és elkísérhessük őket. Láttuk a farkast közeledni, de nem menekültünk el, nem hagytuk magukra a nyájat”

– hangsúlyozta a pápa.

Ezt követően a papokat bölcsességre, előrelátásra és közös elkötelezettségre buzdította, valamint arra, hogy tekintsenek a jövő felé. A Szentatya szerint nélkülözhetetlen, hogy a lelkipásztorok fejlesszék magukat, hogy figyelmesen, reményt nyújtva tudják meghallgatni az embereket, derűsen, kitartóan, folyamatosan és nem aggodalmaskodva legyenek mellettük. Ezáltal előkészíthetik és kikövezhetik azokat az utakat, amelyekre az Úr hívja őket. „Papként, gyermekként és papi közösség tagjaként rajtunk múlik, hogy vállaljuk-e a felelősséget a jövőért, amit testvérként vetítünk előre” – fogalmazott a római papsághoz írt levelében Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió, Magyar Kurír, fotó: Vatican News

Nyíregyházi Egyházmegye