Május 3. és 5. között került sor a miskolci Fényi Gyula jezsuita gimnáziumban a 16. alkalommal megrendezett egyetemi pasztorációs konferenciára.

A programban előadások, kerekasztal-beszélgetések szerepeltek. A konferencia vendége volt többek között Csomós József református püspök, Hámori Ádám ifjúságkutató, Blanckenstein Miklós, az esztergomi szeminárium rektora. A május 4-én az ifjúságpasztoráció témájában lezajlott püspöki kerekasztal-beszélgetés résztvevői voltak: Bölcskei Gusztáv református, Ittzés János evangélikus, Kocsis Fülöp görög katolikus püspök és Ternyák Csaba római katolikus érsek.

A konferencia záródokumentumát az alábbiakban közöljük:

Az evangelizáció formái az egyetemen

Szociológiai felmérések által bizonyított tény, hogy bár anyagiakban, technikai lehetőségekben sokkal gazdagabb a mi világunk, mint a korábbi, a fiatalok között nő a pesszimizmus, sokakból hiányzik a jövőkép, a hosszú távú elköteleződés. A régi, gyökerekben hordozott vallásosság már a családi otthontól hiányzik. A transzcendens világ helyét kitölti a televízió, a számítógép, a játékok és az élvezetek. Kevés a szellemi értékek felé vonzódás és az Egyházba vetett bizalom.

Az egyetemi lelkipásztorkodás szinte a nullpontról kell, hogy elinduljon. Olykor szinte elképesztő a hallgatók kulturális és vallási lemaradása, téves képzeteik az Egyházról. Ennek ellenére mégis élteti az egyetemi pasztorációt az őskeresztényekre jellemző rendíthetetlen hit, a Krisztusról ránk hagyott Evangélium, amelyet hirdetnünk kell, akár alkalmas, akár alkalmatlan (2Tim 4,2). Az ún. preevangelizáció keretében szeretnénk elérni az egyházi középiskolák végzős diákjait, és tudatosítani bennük, hogy az egyetemi világban is számíthatnak az Egyház segítségére, jelenlétére életükben.

Az evangelizáció fontos vonása az egyetemi világban jelenlétünk, megszólalásaink, tanúságtételünk, közösségeink. Mindezt leginkább emberi kapcsolataink révén tudjuk felajánlani, hatékonnyá tenni. Egy alternatív társadalmat, tartós, boldog és kiegyensúlyozott életet tudunk kínálni. Azt szeretnénk, ha lelkipásztori szolgálatunk „lázítana” a szépre, a jóra, az igazra, ha az egyházi képviselők elérhetők lennének, ha olyan új utakat találnánk a fiatalok szívéhez, amelyek már régen is megvoltak, de amelyeket újra felfedezhetünk. Ilyenek lehetnek: az inkulturáció, Isten igéjének ereje, a bensőséges imaélet, amely misszionáló erejű lehet, az egyházszeretet és a keresztény erkölcsiség képviselete. Mindezt a személyes megszólítás erejével, nem erőszakkal, hanem szelíd erővel, annak tudatában, hogy nem csak a fiatalok az Egyház jövője, hanem számukra is az Egyház a jövőjük, reménységük.

Az evangelizáció útját nehezíti az ún. Bologna-folyamat bevezetésével előállt helyzet, a szakismeretek és az oktatás prioritása az értékrend-átadással, a neveléssel szemben, az a rövid idő, amíg a hallgatók egy héten az egyetemen vannak (keddtől csütörtökig), a sok, már lelki sérültséggel, sebekkel érkező diák lelkiállapota, a liberális felsőoktatás nehézségei, a deviancia. Sajátos missziós feladat vár ebben a helyzetben az Egyházra. Szükséges, hogy ne csak a hallgatókat szólítsák meg, de a tanárokat, oktatókat, az egyetem egész szférájában ténykedő valamennyi embert is. Ehhez a József Attila-i gondolatra nagyon szükség van: „adódjatok össze!” (A számokról)

Az evangéliumból ismert Zakeus példája arra ösztönöz minket, hogy felkeltsük a vágyat egyre többekben arra, hogy látni kívánják Jézust, s tegyenek is valamit azért, hogy ez megtörténjen. Ebben sokat segíthet mind az intézményes struktúra, a lelkészségek és egyetemi gyülekezetek hazánkban és határainkon túl is ígéretesen növekvő száma, valamint a lelkészek és munkatársaik elkötelezett, személyes pásztori szolgálata.

Mindehhez nagy bátorítást jelent az Egyház felelős főpásztorainak, vezetőinknek figyelme és az Egyház erkölcsi, anyagi támogatása, amely nélkül az egyetemi pasztoráció eszköztelen. Még több főállású munkatársra lenne szükség! Ezért kérjük az egyetemi lelkipásztori szolgálatban tevékenykedők további segítségét és munkájuk megbecsülését, értékelését!

Az evangelizáció ügye közös ügyünk, elsősorban Krisztus ügye, aki emberi eszközein keresztül ma is képes csodákat tenni, megtéríteni, a jó útra vezetni, ösvényeinket Országa felé irányítani.

Miskolc, 2010. május 5.

a részt vevő egyetemi lelkészek és munkatársaik

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum