Április 7-én Budapesten, a Szent István-bazilikában Székely János esztergom-budapesti segédpüspök vezetésével, a történelmi egyházak vezetőinek részvételével tartottak ökumenikus imaalkalmat a Jezsuita Roma Szakkollégium szervezésében.

Az imádságot Székely János esztergom-budapesti segédpüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia cigánypasztorációs referense, Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita, Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke és Laborczi Géza evangélikus lelkész, a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat elnöke tartotta; jelen volt a Jezsuita Roma Szakkollégium rektora, Antal István a kollégium diákjaival és tanáraival együtt. A liturgián a Boldog Ceferino Alapítvány templomi kórusának tagjai szolgáltak énekekkel.

Székely János püspök köszöntőjében elmondta, hogy az első roma világnapot 1971. április 8-án tartották, miután összeült Londonban az első roma világkongresszus. Kevesen tudják, hogy ezt a nagy jelentőségű eseményt – amelyen megszületett a cigányság himnusza, zászlaja, meghatározták irodalmi nyelvét – az Egyházak Világtanácsa hívta életre. A romák öntudatra ébredésénél ott volt tehát a Krisztusban való hit. Székely János hálát adott a cigányság kultúrájáért, családszeretetéért, istenhitéért, tehetségéért, örömre való készségéért – elmondta, hogy mindezeket a kincseket Isten elé hozzák az imádságban és fohászkodott azért, hogy a cigány értelmiségiek példaképei, mesterei legyenek népüknek.

„Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a hit által Krisztus Jézusban. Hiszen mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusra, Krisztust öltöttétek magatokra: nincs többé zsidó, sem görög, sem szolga, sem szabad, sem férfi, sem nő; mert mindnyájan egy vagytok Krisztus Jézusban. Ha pedig ti Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai, s az ígéret szerint való örökösök” – szólt  a szentlecke tanítása, amelyről Bogárdi Szabó István református püsök elmélkedett. Kiemelte, hogy Pál apostol egy különleges egységre hivatkozik itt, amely az Ábrahámnak adott ígéreten alapul. Megáldalak és áldássá teszlek; annyi lesz a magod, mint a tengerparton a homok – ígéri Ábrahámnak Isten. Jézus azért jött, hogy helyreállítsa az egységet, Isten benne teljesíti be az ígéretet. Az ígéret örökösei,  áldottak a galaták, és az ígéret örökösei, áldottak vagyunk mi is,  ha Krisztust öltözzük magunkra – buzdított a református püspök.

Laborczi Géza református lelkész olvasta fel Lukács evangéliumából az emmauszi tanítványok történetét, majd Kocsis Fülöp érsek-metropolita mondott szentbeszédet. Az emmauszi tanítványoknak hosszas magyarázatra volt szükségük, ahogyan Tamás apostolnak szüksége volt az érintésre. Jézus pontosan tudja, kinek mire van szüksége és eszerint adja tanítását, tanításán keresztül önmagát. A hagyomány szerint Kleofás mellett a másik tanítvány Lukács volt, akinek lelkében a hosszú egzegézis olyan mély nyomot hagyott, hogy evangélistává lett. A két tanítvány a Jézussal való találkozást követően, miután a kenyértörésben felismerték, találkozni akart az apostolokkal. Visszatérnek a közösséghez, megosztják az örömüket egymással. A történetnek ezt a jelentős pillanatát kapcsolta össze a Kocsis Fülöp érsek a roma szakkollégisták életével: cigányok és nem cigányok tanulnak együtt a szakkollégiumokban, feladatuk, felelősségük, hogy tanulmányaik után térjenek vissza közösségükhöz, vigyék el az örömhírt. Hirdessék, hogy lehet együtt élni, közösségben Krisztussal. Fontos üzenet ez a mai világ számára– hangsúlyozta.

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” – idézte János evangéliumát biztatóan Székely János püspök, aki egy, a sorsát átoknak érző cigány kisfiú története kapcsán azt hangsúlyozta, nagy áldás, ha valaki rábred, ő is Isten remekműve. Ahogyan a fának fontos, hogy erős gyökerei legyenek, mert akkor tud erős ágakat teremni, úgy fontos a cigányságnak, hogy erősen kötődjön múltjához, kultúrájához. A legerősebb gyökér azonban Istenhez köt minket, aki mindenkiért meghalt a kereszten. Isten szeretett gyermekei vagyunk, amikor megszülettünk, Isten ujjongott az életünk felett – hangsúlyozta a püspök.

Boldog Ceferino példáját idézte fel a hívek előtt, aki egyszerű roma családból származott, mégis népe tanítója lett. Leszoktatta az embereket a káromkodásról, újévor az első dolga az volt, hogy  a kórházban meglátogatta a betegeket, a gyerekeknek mesélt az evangéliumról. Mindannyiunk küldetése ez, hogy tanítók legyünk – tette hozzá, és Choli Daróczi József cigány költő, pedagógus példáját idézte fel, aki minden héten meghívta kis tanítványait egy kakaóra, kiflire és mesélt nekik. Legyetek ti is népetek tanítói, fényei! A Jézus által meggyújtott fényt ne rejtsük véka alá, legyünk mécsesek sokak számára! – buzdította Székely János a szakkollégium roma diákjait.

Ezt követően a diákok mécseseket gyújtottak – indiai szokás szerint vízre, itt a kőre tették –, hogy emlékeztessen ez a fény arra, Isten fényességet gyújtott bennünk, életet, hitet adott és buzdítson, hogy világosság legyünk mások számára.

Az imaóra áldással és a Boldog Ceferino Alapítvány kórusának énekével, a Zöld az erdő kezdetű, cigány himnuszként is ismert roma dallal zárult. A Miatyánk magyar és lovári nyelven is elhangzott, Székely János püspök az áldást is lovári nyelven mondta.

Fotó: Lambert Attila

forrás: Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum