Hogyan kell gyónni I. – avagy gyónással a koronavírus ellen: miért gyónjak?

Ez a járvány olyan pszichikai nyomás mindannyiunkon, hogy nem tudom, van-e ember, aki számára ne jelentene komoly megterhelést. Nemcsak a miatt, hogy félünk a betegségtől, hanem mert elgyengülnek a szociális kapcsolataink, kevesebbet találkozunk szeretteinkkel,barátainkkal, ha ugyan találkozunk, és az sem olyan, mint régen. Amikor nő rajtunk a nyomás idegesebbek, fáradtabbak, frusztráltabbak leszünk. Van egy pszichológiai törvényszerűség a frusztráció, regresszió, agresszió között, tudniillik ezek együtt járnak, egymás után következnek. Minél frusztráltabb vagyok, annál agresszívebb, és olykor magamat is meglepem, hogy olyan bántásokhoz folyamodom, ami egyébként nem jellemző rám. Mostanság talán több a békétlenség bennünk, körülöttünk.

A bűnbocsánat szentsége a gyógyulás szentsége. Általánosságban elmondható, hogy az ember szorongása, frusztráltsága csökken, ha az a tapasztalata, hogy tehet valamit, amivel könnyebbé válik a helyzete. Szerintem a gyónás lehetősége ebbe a kategóriába tartozik, tehetek valamit azért, hogy könnyebb legyen, magam is „könnyebbé” váljak. Minden kapcsolta olyan, hogy azt megterhelik a konfliktusok,amit valahogy el kell boronálni, tisztába kell tenni, ahogy fogalmazni szoktunk.

Ha letagadjuk a konfliktusokat, elhidegülünk egymástól, akár Istentől is. Ha valamely rokonoddal, vagy barátoddal megszakadt a kapcsolat, akkor ott nagy valószínűséggel van valamilyen sérelem, ami nem lett átbeszélve. A gyónás a kapcsolatok rendezését szolgálja. Nyilván ez egy folyamat. Átgondolom, hogy kivel, kikkel kapcsolatban voltam türelmetlen, önző, ítélkező,netán rosszindulatú, vagy egyenesen bántó. Elismerem a felelősségeimet, és megpróbálom ezeket kijavítani. Nem érvényes a gyónás, ha nincs meg bennem a helyrehozásnak a szándéka, amennyire legalább is ez rajtam múlik. Ha loptam,visszaadom, ha megsértettem, bocsánatot kérek, ha hazudtam, kijavítom korábbi állításomat stb. Ezzel nem megszégyenülök, hanem sokkal inkább megkönnyebbülök.

Ha valaki van annyira érett, hogy rendezni akarja másokkal a korábbi tévedéseit, akkor ő sokkal inkább az emberek elismerését váltja ki, mint elmarasztalását. Nagyon sokszori tapasztalatom, hogy igazából mindkét fél békülni akar, csak senki nem meri elkezdeni a békülést. Ha ezeket mind sorra vettem, elvégeztem, akkor elmegyek gyónni. Ezzel kerül pont a dolog végére! A feloldozás egy olyan eseménnyé válik, ami után tényleg egy új, felszabadultabb időszak következhet.

Milyen az, amikor az ember megszabadul minden konfliktustól, ami akár embertársaival, akár Istennel kapcsolatban nyomás alatt tartja? Milyen? Szerintem semmihez nem hasonlítható érzés, Isten ajándéka. Ugyan kinek nincs erre szüksége, pláne most, a járvány idején?

Forrás: Nyíregyháza-örökösföldi Görögkatolikus Egyházközség, szöveg: Molnár Zoltán, fotó: dr. Papp Angéla

Nyíregyházi Egyházmegye