Hogyan kell gyónni IV. – Feloldozás

… feloldozlak téged minden bűnödtől, amelyet Isten és méltatlanságom előtt bevallottál…

A Krisztustól kapott és az ő nevében gyakorolt papi hatalom gyakorlásának legfontosabb pillanatai közé tartozik, amikor egy bűnbánónak megadja a pap a feloldozást bűnei alól és ezzel megmenti, sőt új élettel tölti el a lelkét! A feloldozás nem kiérdemelt jutalom, hanem mindenestül ajándék. Jézus szeretetből értem vállalt keresztáldozata rá a fedezet.

Ha ajándék, akkor csak elfogadni tudom,hálával! Ez sem mindig egyszerű, sokszor előfordul, hogy tanulni kell. Elfogadni,hogy nekem valami nem jár, viszont mégis megkapom. Megfigyeltem, hogy nem mindenki tud ajándékot elfogadni, van, aki egyből viszonozni akar, vagy adósnak érzi magát, lekötelezettnek, netán megvásároltnak az ajándék elfogadása okán. Van is ebben valami, hiszen az emberek világában az ajándék nem mindig önzetlen, ott lehet valami kimondatlan elvárás mögötte, s ha így van, végső soron már nem is ajándék, hanem inkább üzlet.

Isten ajándékozása nem ilyen. Ha létezik egyáltalán önzetlenség a világban, akkor az Istentől jön! Furcsa módon nem kér, nem akar, nem vár érte viszonzást, és amikor én megértem ezt az önzetlenséget, akkor mégiscsak viszonzok valamit, de nem félelemből, vagy kényszerből, hanem vágyakozásból, miszerint szeretnék hozzá hasonló lenni! Fejlődni csak a megtapasztalt önzetlen szeretet légkörében lehet!

A feloldozás utáni bűntudatot el kell utasítani! Amit szívből megbántam, és meggyóntam, azért már nem kell, hogy bántson a lelkiismeret. Még egy lelki készségre szükségünk van tehát: ez pedig az elengedés. Elengedni magamnak is, másoknak is a bűnöket, sérelmeket! Annak tudatában teszem ezt, hogy Isten nekem elengedte a „tartozásomat”, ezért én is elengedem másoknak is, meg magamnak is a „tartozásaimat”.

Erre igenis képes az ember, minden ember, mert ez egy döntés! Nem az érzéseimet akarom erőszakosan megváltoztatni, hanem a hozzáállásomat!

Senkin nem akarok semmiért bosszút állni, nem táplálok haragot a szívemben, a sebeket hagyom begyógyulni, nem kapargatom fel újra és újra, hanem mint egy falevelet, amelyet a kezemben őrizgettem, kinyújtott karral szélnek eresztek, elengedem, és látom, ahogyan a szél messze fújja tőlem…

Amikor nincs feloldozás: sajnos előfordul olyan is, amikor a pap nem tud feloldozást adni, ha pl. valaki kitart egy bűnös életállapotban, vagy egyáltalán nincs meg benne a megbocsátásnak a szándéka, vagy valaki azt állítja, hogy semmilyen bűne nincsen.

Ebben az esetben ugyanis úgysem következne be a bűnöktől való megszabadulás, mert a gyónó részéről hiányzik valami abból, amit az előző részekben igyekeztem bemutatni. Ilyenkor inkább szeretek magam úgy fogalmazni, hogy halasszuk el a gyónást egy későbbi alkalomra, amikor valóban elnyerhető a vágyott megbékélés Istennel, embertársaimmal és önmagammal is.

A bűnbocsánat szentsége Katolikus Egyházunk egyik legnagyobb kincse és nélkülözhetetlen lehetőség, amikor életünk megújulására törekszünk: a lélek újjáéledése, a szív elcsöndesedése, a megbocsátás öröme, az ünnep előszobája...

Forrás: Nyíregyháza-örökösföldi Görögkatolikus Egyházközség, szöveg: Molnár Zoltán, fotó: dr. Papp Angéla

Nyíregyházi Egyházmegye