Gyakran nem találunk időt és megfelelő alkalmat, hogy éljünk, hogy igazán érezzük azt, ami jó. Ez nem így volt azokkal a fiatalokkal, akik 2010. április 17-én részt vettek az ifjúsági búcsún. Igazán érezhettük a szeretetet, a kegyelmet és azt, hogy még vannak hozzánk hasonló fiatalok, akik hisznek Jézus feltámadásában. Úgy gondolom, főleg az ifjúság van nehéz helyzetben. Nincs hely és nincs túl sok olyan szervezet, ami összefogná az embereket. Olyan program, ahol felszabadultak legyünk. Nehéz megtalálni a jó közösséget. De az egyház sok friss és energikus tábort ajánl a nyáron is mindenkinek.

Mi öten érkeztünk Arnótról. Kissé izgatottan kezdtünk neki az útnak, hiszen ez volt az első alkalom, hogy így együtt megyünk bárhová. Számomra nagyon fontos, hogy együtt mentünk, mivel még jobban összeszokott ez a friss közösség. De nem ez volt a legtöbb, amit ott kaptunk. Annyira örülök, hogy ott lehettem. Minden program érdekes és kellőképpen szórakoztató volt. A beszélgetések, a rodeó bika (Riska). Az ebédet minden csoport magának főzte meg. Nagyon sok ember volt egy csoportban, így nem is jutott mindenkinek feladat. Mi a kék csoportba voltunk, ami Miskolc és környékéről érkező fiatalokat tartalmazta. Egy igazán profin elkészített paprikás krumplit ettünk. Hittan versenyre is sor került. Ami inkább a szórakoztatás célját szolgálta. Könnyed, mégis érdekes feladatsort tölthettünk ki. Közben tovább folyt a bikagolás. Mellette pedig folyamatosan készíthettünk vászonvirágokat, kukoricacsuhéból csokrot vagy nyulat, és a vállalkozó kedvűek faraghattak. Én virágokat készítettem. Először próbálkoztam meg vele, éppen ezért szükségem is volt segítségre. Csak néztem, hogy a többiek milyen kreatívan készítik el a szebbnél szebb virágokat. A csuhéból készült csokor már számomra is könnyebbnek bizonyult. Élvezettel tekergettem körbe és illesztettem egymás mellé az anyagokat. Mindebből a csapat is szerezhetett pontokat. Hiszen így jutalmazták az alkotásokat. Közben sportverseny is volt. Minden csapatból 10 ember versenyzett. Voltak nehéz, de vicces feladatok. Például el kellett szaladni az udvar másik oldalára és 10-szer körbe forogni, aztán visszafutni. Ez sokaknak nagyon nehezen sikerült. Többen találkoztak inkább a palánkkal.

Az előadások nagyon tetszettek. Sok gondolat maradt meg bennem. Deák Csaba előadása nagyon tartalmas gondolatokat adott át mindenkinek, rendkívül érdekes és szemléletes történetekkel. Ófehértóról gyalogosan mentünk át Máriapócsra, püspök atya vezetésével. Közben vecsernyét végeztünk. Minden kereszt mellett megálltunk. Nagyon gyönyörű volt az egész. Felemelő érzés volt, ahogy közösen énekeltünk, dicsértük az Istent. Meg kell még említeni a szombat esti táncházat, ahol remek új lépéseket tanultam meg, és az előtte lévő előadást, amit a kispapok adtak elő. A történet nagyon eredeti és kiválóan kidolgozott volt. A szereplők bele tudták élni magukat a karakterekbe. Egy rossz történet címmel adták elő. Egyben volt tanulságos, és vicces. Mégis úgy gondolom, hogy mindenkiben mély gondolatokat hagyott. Nagyon tetszett ez is. A nap végi értetkőzés pedig egy kitűnő lezárása volt a napnak. A lányokat a zarándokházban, a fiúkat pedig a tornateremben szállásolták el. Kaptuk vacsorát, ami nekem nagyon ízlett.

Először úgy tűnt, hogy nem lesz elég hely, de mégis megoldottuk. Így mindenki kényelmesen elfért. Nagyon fáradtan feküdtem le, de lélekben feltöltődtem. Másnap reggel pedig frissen indultunk az új napnak. A vasárnapi mise is nagyon szép volt. Az idő megengedte, hogy kint legyen. Ez is a jó Isten kegyelme, hogy előtte és utána is szakadt az eső, de azon a két napon nem 9 pap misézett. Seszták István helynökatya tartotta a magvas gondolatokkal telt prédikációt. A lezárás volt a legszomorúbb. Nem azért, mert a csapatom nem nyert, hanem, mert szívesen maradtam volna még és nagyon sajnáltam, hogy máris vége. A liturgia után eredményhirdető gála volt. Kiosztották a nyereményeket az utolsóknak is. De igazi vesztes nem volt. Mindenki, aki eljött kapott valamit. Ez a két nap, számomra igazi felüdülés volt testben és lélekben is. Itthon pedig még az idő is kevés lenne hozzá, hogy mindent elmeséljek és az érzéseimet kellőképpen kifejezhessem, úgy ahogy azt szeretném.

Én azt gondolom, mindenki nevében mondhatom, hogy itt boldogok voltunk. De én mindenképpen. Mindenki mosolygott és örült. Hétfőn, amikor iskolába kellett menni nem éreztem magam úgy, mint eddig. Valami megváltozott. A Szűzanya közelsége segített abban, hogy magabiztosabban folytassam életemet. Tele örömmel és Isten szeretetével.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum