Lelki táplálék az év első napján

Egy újabb esztendőt hagytunk, magunk mögött. Elmúlt, soha többé nem tér vissza. Ma már újesztendő köszöntéseit halljuk és mondjuk, de ezen köszöntések is néhány nap múlva elhalványodnak. Az esztendő első napjaiban gyakran beszélgetünk arról, hogy mit hoz az előttünk lévő új esztendő. Hogy mit hoz? Az nagyban függ a bennünket körülvevő társadalmi körülményektől, a mi mindennapi cselekedeteinktől, életfelfogásunktól; s mindezeket átfogja és meghatározza az Istennel való kapcsolatunk.

Az előttünk lévő esztendőre úgy is tekinthetünk, mint egy versenypályára. Felsorakozunk a rajtvonal előtt, s elindulunk. Nagyon rég óta az olimpiáknak van egy hármas jelszava: „Citius, altius, fortius” vagyis „Gyorsabban, magasabban, erősebben”. Tekintsünk most az előttünk lévő esztendőre úgy, mint egy olimpiai versenyszámra, s nézzük meg hogyan tudunk mi e három szempontnak eleget tenni a hétköznapi és a keresztény életünkben.

CITIUS= gyorsabban.  Talán itt a gyorsaságot nem a hajtott életre kell érteni, mert amúgy is túlhajszolt az emberek élete, s a versenypályán idő előtt kiesnek. Meg kell tanulnunk beosztani időnket és erőnket. Gondoljunk csak a halálozási statisztikai adatokra, a betegek létszámának növekedésére, a magas gyógyszerfogyasztásra stb. Ilyen eséllyel nem lehet versenyt vagy életet nyerni. Itt a gyorsaságot elsősorban a mértékletes földi életre és a lelki életre kell érteni. Oly rövid az élet – nemcsak az esztendő – s egyáltalán nem mindegy, hogy miként érünk célba, s mikor és hol esünk el. Fel kell gyorsítani a lelki életben való előrehaladást, s lassítani a földi élet örömének, élvezetének a hajszolását. Ha nem ezt tesszük, akkor csak a halált sietettjük. Mindenki szeretne nyugodt, csendes és boldog életet élni, de ezért tennünk is kell valamit, mert magától nem fog megvalósulni. Mi Pál apostollal valljuk, hogy nem hervadó koszorúért futunk, hanem hervadhatatlanért. Én is futok, - mondja az apostol – de nem céltalanul. / Vö. 1 kor 9,5—2 Tim. 4,8./

ALTIUS= magasabban. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen magasra rakjuk a mércét: a hitéletben – erkölcsi életben – vallásos életünkben – az evangéliumi értékek megvalósításában – a szentségek vételében. Van akinél ezek a mércék a mélységeket hódítják, mások a szentek életének magasságát szemlélik. Pál apostol írja: „Akkor majd föl tudjátok fogni az összes szentekkel együtt, mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység, megismeritek Krisztusnak minden ismeretet fölülmúló szeretetét…” /Ef: 3,18./ Értelmezhetjük ezt úgy, hogy csak Krisztus szeretetének befogadása által tudjuk helyesen értelmezni a földi és a lelki életünket. Akik ezt nem ismerik azok az élet értelmét és célját sem látják.

FORTIUS= erősebben. Az influenzajárvány idején gyakran hangoztatják az orvosok, hogy a gyenge, vagy a legyengült szervezetek számára életmentővé válhat a védőoltás. A jelenlegi világjárvány megoldását is az oltástól várjuk. A mi életünket is meg kell erősíteni, hogy ellent tudjunk állni, az állandó kísértésekkel szemben. A gonosz lélek ma is körbejár, mint ordító oroszlán és nézi, hogy kit nyelhet el. A gyengék elbuknak a harcban, s a vereség azt jelenti, hogy elveszítjük önmagunk felett a helyes irányító készségünket. Amikor már nem vagyunk urai önmagunknak, amikor sodor az élet, akkor már a bűn szolgaságában vergődünk, célhoz már nem érünk. Pál apostol azt írja Timóteusnak: „Légy hát erős fiam, Krisztus Jézus kegyelméből” /2Tim: 2,1/ „Mert nekünk erőseknek az a kötelességünk, hogy elviseljük az aggályosok gyarlóságát.” /Róm: 15,1/

Három fontos szempont szerint kell alakítanunk az életünket ebben az esztendőben. A Krisztus által felkínált győzelmi koszorút csak úgy szerezhetjük meg, ha a keresztény életünkre jellemző lesz a gyorsaság, a magasság és az erősség.

Szöveg: Buda Attila, fotó: P. Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye