First January in Máriapócs

Szöveg és fotó: Orosz Rita/Máriapócs Nemzeti Kegyhely2021. január 4. 16:30

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 1417 napja íródott

A főpapi liturgia szolgálatába a szerzetestársak, a helyi, illetve közeli településről érkező atyák vettek részt.

Ami pedig tovább erősítette a családias, szeretetteljes hangulatát ennek az évkezdő imádságnak az, hogy máriapócsi ministránsok és kispapok vették körül az oltárt, s a diakónusi szolgálattevőt is családi kötelék fűzi a kegyhelyhez.

Ilyen légkörben mutatta be püspök atya két, nemrégiben Kárpátaljáról érkezett rendtársát, József testvért és András atyát. Mindketten ukrán anyanyelvűek, s bár tanulnak magyarul, még András atya prédikációját Ábel atya fordította.

Ebből csupán egy gondolat: Jézust a szülei a mai napon körülmetélik, majd hazaviszik. Értésünkre adva, hogy az otthon, a családi közösség éppúgy fontos számára, mint ahogyan (12 évesen mondja ki, hogy „Atyám házában a helyem…”) a templom. Nem választhatja szét a keresztény ember az életét a templomi és az otthoni létre, viselkedésre. Otthonainkban is Krisztus jelenlétében élünk.

Lakóterünkben teremtsük meg azt, ami minden percben emlékeztetni tud bennünket arra, hogy nem „felejtettük” a templom falai között az Üdvözítőt. Kedves személyes példát is hozott saját életéből András atya. Elmesélte, hogy az ő nagyapja sosem rakta az asztalra otthon a kalapját. S kérdésre, hogy miért, azt válaszolta: amikor beteghez az Eucharisztiával érkezett hozzájuk a pap, arra az asztalra helyezte Krisztus testét és vérét. Úgy tekint a bútordarabra, mint ami ezáltal megszentelődött. Akárcsak a szentélyben az oltárra.

Szép ünnepet kaptak a pócsiak és Pócsra érkezők ezen a pénteken, ám Belekánics András atya szavaiba kapaszkodva máris érdemes a következő nagy eseményre készülni. Január 6-án ténylegesen is megszentelhetjük otthonainkat. Sajnálatos, hogy nem a megszokott módon. De annak is lehet jelentősége, ha maguk a házban lakók fogalmazzák meg Vízkeresztkor: minden hely szent, ahová Istent beengedjük…

Görögkatolikus egyházunk január 1-jén Nagy Szent Bazilra emlékezik.

Nagy Szent Bazil keresztény szellemű családba született, tíz testvérből három fivér lett püspök. Édesanyját, Emíliát és nővérét, Makrinát is a szentek között tiszteljük. Bár a szülei először Bazilt ügyvédnek szánták, tanulmányai során életre szóló barátságot kötött Nazianzi Gergellyel, s ez a kapcsolat meghatározóvá vált Isten-keresésében is. Otthonába történő visszatérése után édesanyja, nővére és egyik fivére példáját követve a szerzetesi életformát választotta. Közösséget szervezett a hozzá hasonló hivatású szerzetesek számára. Az Életszabályok című munkája a mai napig meghatározza a keleti szerzetesi közösségek, kolostorok életét. Nevét viseli a bazilita szerzetesrend, melynek férfi és női ága is van. Sőt, arra is lehetőség van, hogy a szerzetesrenden kívül, de a lelkiséget képviselve éljünk.

Máriapócson a parochiális közösség, a bazilita harmadrend és a kegyhelyre zarándoklók január elsején minden évben együtt ünnepelhetnek a szerzetesrend tagjaival.

Szöveg és fotó: Orosz Rita/Máriapócs Nemzeti Kegyhely

Nyíregyházi Egyházmegye

Nagy Szent Bazil