Epiphany in Nyírgelse

Harminchárom Nyírgelsén eltöltött, hűséges esztendővel a háta mögött Kerékgyártó András atya újra felmutathatta az értünk megkeresztelkedett Krisztus jelképét a gelsei híveknek, ahogy a vízszentelés szertartása során vízbe mártva keresztjét megszentelte a vizet.

Az elöregedő szabolcsi település vallását gyakorló görögkatolikusai közül sokan elmaradtak az utóbbi időben – főként a járvány miatt, az ünnep s a szentelés azonban nem maradhat el. S ha – hétköznapra eső ünnepnapról lévén szó – kevesen is, de áhítattal imádkozták együtt lelkipásztorukkal Aranyszájú Szent János liturgiáját és a nagy vízszentelés szertartásának szövegét.

András atya prédikációjában a karácsonyi történet lényegét elevenítette fel elsőként: az Úr látta, hogy az ember nem tud magától visszatalálni hozzá, így hát eljött közénk, emberré lett.

Ez az istengyermek felnőttként beáll a Jordán partján álldogáló, Keresztelő János szavait hallgató, a maguk bűnét megbánni akaró, keresztelkedni vágyó emberek közé: szolidaritása is megmutatkozik ebben. „Jézus részt kér a bűnbánókká váló bűnös emberek életéből” – mondta az atya.
A tékozló fiú történetét idézte fel, ahogyan az eltévelyedett gyermekét váró édesapa hazatérő gyermeke elé fut. Hiszen nem azért szereti őt az atyja, mert bűnös, hanem azért, mert ő a gyermeke. Jézus példabeszédében világossá válik tehát, hogy „Isten szereti a bűnös embert is, és várja, hogy az megtérjen hozzá. Ha senki nem is szeret téged a földön, a Mennyei Atya szeret és hazavár.”

Vízkeresztkor azt is ünnepeljük, hogy „a víz által Isten gyermekei lehetünk. A Jordánba lépő Jézus felett elhangzik az Atya szózata: ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Amikor megkeresztelkedünk, ugyanez elhangzik fölöttünk is. A keresztségben Isten tudtunkra hozza, hogy »te már az én gyermekem vagy«: ezért hívhatjuk az Urat Mennyei Atyánknak.” – magyarázta András atya.

A Jordánnál történtek tehát nemcsak hitigazságokat jelentenek (az Isten három személyű, Jézus Krisztus értünk emberré lett), hanem azoknak személyes vonatkozásait is: amikor megkeresztelkedem Isten a gyermekévé fogad.

„Úgy kell tehát élnem, hogy ne hozzak szégyent rá, hogy mikor majdan elébe állok, elmondhassa rólam: te vagy az én szeretett gyermekem, akiben gyönyörködtem. Ha pedig elbotlok bűneimmel, tudjak visszatérni Atyámhoz.”

A Szent Liturgia végén parókus atya megszentelte a vizet, melyben immár Jézus jön hozzánk segíteni. A közösség jelenlévő tagjai közül mindenki vitt haza ebből a vízből.

A szenteltvíz hitük szerint gyógyítja az abból ivókat – ezt vallja az egyik hívő, György is, aki az év minden hétfőjén iszik az ilyenkor hazavitt szenteltvízből néhány kortyot testi-lelki gyógyulására.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye