Miért jó szentatanázosnak lenni? – I. rész

Zsófi elsőéves, egyszakos hittanár szakos hallgató, 18 és fél éves. Demecserben él, 30 kilométerre Nyíregyházától édesanyjával és két bátyjával. Ötödikes korától a nyíregyházi Szent Imre iskolában tanult egészen az érettségiig, amely Zsófi szerint meghatározó volt az életében nemcsak a hite szempontjából, hanem a hivatás- és az egyetemválasztás szempontjából is.

Mi szerettél volna lenni kiskorodban?

Nyolcadikban pszichológusnak készültem, ez volt az első komolyabb ötletem. Mások meghallgatása, a titkaik megőrzése nem áll távol tőlem, így úgy gondoltam, hogy nekem ezzel kell foglalkoznom felnőttkoromban. Később váltottam, rájöttem, hogy amit én szeretnék, azt katekétaként is lehet csinálni, csak esetleg máshova helyeződnek a hangsúlyok. A vallásos emberek sokkal szívesebben bízzák rá magukat papokra, lelki vezetőkre vagy éppen a hitoktatókra, titkaikat, nehézségeiket jobban megosztják velük, mint egy pszichológussal.

Mit tudtál korábban a főiskoláról?

A Szent Atanáz főiskola, mivel ebben a városban tanulok ötödikes korom óta, nem volt ismeretlen számomra. Ismertem idejáró hallgatókat: papnövendékeket és hittanárszakosokat is. Őáltaluk sok mindent megtudtam a főiskoláról, és jártam is itt különböző események, rendezvények alkalmából is. Római katolikusként nem tántorított el, hogy az intézmény görögkatolikus, hiszen az osztálytársaim között is voltak görögkatolikusok, és gyakran részt vettem különféle görögkatolikus eseményeken, mint pl. a nyári ifjúsági zarándoklat. Szóval egyáltalán nem állt tőlem a bizánci szertartás, és most, hogy idejárok a főiskolára, egyre jobban kezd összeérni bennem a két rítus.

Miként döntöttél, hogyan zajlott a választásod?

Nehezen döntöttem el a jelentkezésemet. A környezetemben néhányan nem igazán segítették a választást. Nem jól reagálták a szakválasztásomra és a főiskola választásomra sem. A barátaim azt kérdezgették, hogy miért akarok Nyíregyházán maradni, miért nem megyek Budapestre, és mit fogok ezzel a szakkal kezdeni. E mögött a szak mögött azonban én sokkal többet látok, mint pusztán hittant tanítani, és abszolút van bennem hivatástudat ezzel kapcsolatban. Szerencsére azonban édesanyám és a hozzám legközelebb álló emberek támogattak mindenben, és időközben rájöttem, hogy egyszerűen csak nem merem kimondani, amire igazából vágyom. Végül úgy határoztam, hogy ezt egyedül fogom eldönteni, átimádkozom, és az lesz, amit én gondolok, és nem az, amit mások mondanak nekem.

Február elején igazából már annyira bíztam ebben a dologban, hogy máshova nem is adtam be a jelentkezésemet. Tavaly még nem lehetett a kétszakos képzést választani, de ha lehetett volna, valószínűleg ezt választottam volna akkor is, mert bár másik szakban is gondolkodom, de még nem alakult ki bennem teljesen, hogy mi is legyen az.

Hogyan érzed most magad, olyan a főiskola, ahogy elképzelted?

Arra számítottam, hogy itt egy családias környezet fog várni, amelyben az atyák, a tanáraink, illetve a hallgatók együtt egy olyan közösségben tudunk fejlődni, hogy egymásra is figyelünk közben. Egymás lelki fejlődésére is, és nem csak a tárgyi tudás terén.  Ez az elképzelésem teljes mértékben beigazolódott, s mivel nem vagyunk sokan a csoportunkban, abszolút mértékben tudunk figyelni egymásra.

Azt hittem, hogy sokkal nehezebb lesz a Szent Imre után máshova járni, mert ott annyira otthon éreztem magam. Viszont most mégis annyira a helyemen érzem magam a főiskolán, hogy azt mondhatom könnyű volt megélni a váltást. Nincs bennem semmi szorongás vagy negatív érzés, hiszen azt tanulom, ami érdekel, amivel később foglalkozni szeretnék, és olyan emberek vesznek körül, akikkel megtaláltuk a közös hangot. Ezt még úgy is elmondhatom, hogy november óta az órák az online térben működnek, de azóta is beszélgetünk, érdeklődünk egymásról, nem szűnt meg a kapcsolattartás.

Kinek ajánlanád a Szent Atanáz főiskolát?

Nyíregyháza nem egy nyüzsgő nagyváros, hanem inkább egy olyan nyugodt környezet, amelyben igazán arra lehet koncentrálni, ami fontos. Viszont ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy itt ne lenne élet. A főiskola családias légkörét is mindenképpen ismét kiemelném.

Igazából senki ne féljen attól, hogy ez egy vidéki intézmény, semmivel nem kevesebb a főiskolánk, mint egy budapesti egyetem! Merjenek bátran jelentkezni!

http://www.gyerehozzank.szentatanaz.hu/

Szöveg: Vándor Ilka/Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola, fotó: magánarchívum

Nyíregyházi Egyházmegye