A katolikus kultúra, a család és a nevelés szolgálatában – Átadták az MKPK kitüntetéseit

A kitüntetéseket a testület nevében az MKPK elnöke, Veres András püspök adta át.

Az MKPK Pro Cultura Christiana díjat adományozott Orient Enikő textilművésznek. A díjjal a püspöki konferencia elismerését fejezi ki azért a szolgálatért, amelyet munkássága folyamán Orient Enikő a katolikus kultúra továbbadásáért végzett.

Orient Enikő 1953-ban született Budapesten. Katolikus családban nevelkedett, ahol fontosnak tartották az értékek teremtését és mentését. A művésznő meglátása szerint: „Emlékeznünk kell a gyökereinkre, hogy bizalommal tekintsünk a jövőbe. A földi lét mellett nem szabad elfelejtenünk az égiekkel való kapcsolatot sem.”

Gyermekként Enikő is, mint a kisgyerekek általában, nagyon szeretett rajzolni, és ez meghatározta egész életét. Felvételt nyert a kisképzőbe, azaz a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola Textil szakosztályába. Kiváló szaktanára, Rónai Éva gobelinművész már ekkor felismerte tehetségét. Felsőfokú tanulmányait a Magyar Iparművészeti Főiskola Textil Tanszékén folytatta, ahol 1977 és 1982 között Polgár Csaba mestertanár mellett elsajátította a textilfestés sokrétű lehetőségeit. Pályafutása kezdetén – a főiskola előtt és után – néhány évig nagyipari tervezőként dolgozott.

Időközben felvetődött a tanítás lehetősége, mivel felkérést kapott az induló Nádasdy Kálmán Alapfokú Művészeti Iskolába, először egy képzőművészeti csoport vezetésére, majd két esztendő elteltével szaktárgyak oktatására. Évtizedeken át tanított tárgykultúrát, kézművességet, textil szakot, és innen is ment nyugdíjba.

Felívelő pályafutását jelzik az elnyert magyar és nemzetközi díjak. 1983-ban első alkalommal vehette át a Goldberger Textilművek jubileumi naptárpályázaton elért I. helyezését. 1990-ben megkapta a Fiatal Iparművészek Stúdiójának díját, valamint kétszer elnyerte a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének művész-tanári díját.

Orient Enikő alkotásainak meghatározó eleme a látható és láthatatlan világ megjelenítése, motívumai természeti előképek. Szemlélete közel áll a japán művészethez, amiről így vélekedik: „az origamihoz és a kirigamihoz közel állok, illetve az egyszerű, természetes színű anyagokat is kedvelem, ami talán összekötő szál lehet a japán művészettel”. Ezért sem meglepő, hogy nemzetközi versenyen három egymást követő évben is díjat kapott.

A következetesség mellett mindig keresi az új kifejezési formákat, anyagokat, technikai megoldásokat, ily módon alakította ki a textil origamit. Az évenként megrendezésre kerülő Szent Erzsébet rózsája díj átadáson a kitüntetett egyik ajándéka az Enikő által készített csodás textil rózsacsokor. Orient Enikő alkotásainak központi eleme – Prokopp Mária művészettörténész méltatása szerint – a kapcsolattartás Istennel és embertársaival. Ez a szemlélet tükröződik vissza alkotásaiban, mint például a Kenyér és bor színében című képben, a Miatyánkban vagy az Üdvözlégy című műben. „Nemcsak szakrális témával foglalkozom, de munkáimon mindenképpen látszik, hogy nem az élet fonákságait, hanem a jobbító szándékot próbálom megfogalmazni” – vallja a művésznő.

1985-től napjainkig számos hazai – egyéni és csoportos – kiállításon láthattuk műveit  Budapesttől Szombathelyen át Kismartonig, Párkányig számos városban. Az utóbbi években az Ars Sacra Fesztiválon találkozhattunk textilmunkáival, legutóbb 2020 nyarán három kiállításon: Mátramindszenten, a Kuklay Antal által írt könyv bemutatójával összekötött kiállításon, Martonvásáron a Tér-idő távlata című tárlaton és egy maszkfotó kiállításon a Józsa Judit Galériában. Az új esztendőben, 2021-ben a Szegedi Dóm Látogatóközpont virtuális kiállításán gyertyaszentelőig látható alkotásának címe: Fény az éjben, ami láthatóvá teszi azt az üzenetét is, hogy „Bár a nehézségeket én is megélem, de észre kell venni a fényt az éjben.”

Orient Enikő életét átszövi a textil iránti szenvedélye, ahogy saját szavaival megfogalmazta: „A textil elvezeti az embert egész életében, a pólyától a szemfedőig.”

*

Az MKPK Apor Vilmos-díjat adományozott Radnai Jenőnek. A díjjal a püspöki konferencia elismerését fejezi ki azért a több évtizedes szolgálatért, amelyet munkássága folyamán Radnai Jenő a családpasztoráció területén végzett.

Radnai Jenő 1937-ben született értelmiségi katolikus családban. Édesapja gépészmérnök, édesanyja matematika-fizika szakos tanárnő volt, de a felmenői között jogászok, tanárok, tisztviselők, orvosok és művészek is megtalálhatóak. Neveltetésében fontos szerepet játszott a mélyen megélt katolikus hit, a buzgó Mária-tisztelet. Vidám, élénk, boldog gyerekkora volt, még Budapest ostromakor is családja szeretete jelentett biztos támaszt számára.

Középiskolai tanulmányait az Érseki Katolikus Gimnáziumban kezdte, itt latin volt a kötelező idegen nyelv, de 1948-ban, amikor az iskolát államosították, előbb franciát, majd angolt, később oroszt kellett tanulnia, közben negyedik nyelvként a németet a családjában sajátította el. Sokan kétségbeejtőnek találták ezt a nyelvi zűrzavart, de szülei arra biztatták, hogy éljen a lehetőséggel, mert a nyelvtudás minden pályán előnyös. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen végezte, és 1961-ben villamosmérnöki diplomát szerzett. Két évig az Orion Rádió és Televízió gyár, majd nyugdíjazásáig a Magyar Rádió fejlesztőmérnöke, később 1991-től műszaki igazgatója lett. Nyelvtudása révén hamar bevonták a nemzetközi tárgyalásokba. Sokat dolgozott a Nemzetközi Rádió és Televízió Szervezetben (OIRT) mint a Magyar Rádió műszaki munkatársa, 1985-ben a szervezet prágai központjába került főmérnökként, ahol világesemények közvetítésének szervezésével, műszaki hátterének biztosításával foglalkozott. Hat évig Prágában élt a családjával, két lánya ott járt iskolába és egyetemre.

1990-ben lejárt a külföldi megbízatása, és hazatért családjával Budapestre. Ekkor már javában zajlott az 1991-es pápalátogatás előkészítése, így felkérték a pápalátogatás rádiós és televíziós közvetítéseinek koordinálására. A papsággal, az egyházi vezetőkkel, a hazai és a külföldi rádiós-televíziós, valamint a vatikáni szakemberekkel együtt készítették elő az öt helyszínen zajló pápai misék és a Szentatya programjainak közvetítéseit.

Később, 1998-ban Blanckenstein Miklós – II. János Pál pápa Népstadionban tartott ifjúsági találkozójának egyházi felelőse és az Esztergomi Főegyházmegye akkori pasztorális helynöke, akivel sokat tanácskozott a pápalátogatás előtt –, felkérte, hogy az egyházmegye családreferenseként szervezze meg az egyházmegye családpasztorációját. Feleségével akkor már tagjai voltak az Equipes Notre-Dame házaspáros mozgalomnak, így volt kapcsolatuk a családpasztorációval. Radnai Jenő a felkérést elvállalta, majd nemsokára Bíró László püspök úr, a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke rábízta az egyesület alelnöki tisztségét. Ebből a pozícióból szervezte a magyarországi családpasztorációt, a különféle hazai és nemzetközi találkozókat, építette és ápolta a kapcsolatokat, szerkesztette és terjesztette a kiadványokat. Nevéhez fűződik Magyarország csatlakozása az Európai Katolikus Családegyesületek Szövetségéhez (FAFCE) és a háromévenként rendezett Családok Világtalálkozóin való magyar részvétel megszervezése.

Jó együttműködést alakított ki az osztrák, a német, a lengyel, a cseh és a határon túli magyar családközösségekkel. Minden év novemberében megszervezte Máriabesnyőn a családkongresszust, a hazai és a határon túli magyar családok találkozóját, valamint évente két alkalommal a családpasztorációban aktív papok tapasztalatcserét és együttműködést szolgáló összejövetelét. Minden év elején megrendezték az egyházmegyei családreferensek évindító találkozóját, hogy kitűzzék és összehangolják a családpasztoráció aktuális feladatait.

Radnai Jenő szeretettel fordult a családok felé, nagy lelkesedéssel és hozzáértéssel végezte munkáját. Sokat segített abban, hogy a családpasztoráció ne maradjon pusztán elmélet, hanem élő gyakorlat legyen.

*

Az MKPK Pro Paedagogia Christiana díjat adományozott Grolyóné Szabó Évának, a Katolikus Pedagógiai Intézet korábbi munkatársának. A díjjal a püspöki konferencia elismerését fejezi ki azért a szolgálatért, amelyet munkássága folyamán Grolyóné Szabó Éva a katolikus oktatás és nevelés területén végzett.

Grolyóné Szabó Éva óvónőképző szakközépiskolában érettségizett, majd a Kecskeméti Főiskola óvodapedagógus szakán szerzett diplomát. Ezt követően óvónőként helyezkedett el a romhányi, majd a dunakeszi napköziotthonos óvodában. Tapasztalatot szerzett beosztott óvodapedagógusként és megbízott vezetőként egyaránt.

1997-ben katolikus intézmény, a fóti Gondviselés Óvoda óvodapedagógusa lett. Innen kérte fel 2002 augusztusában Bajzáth Erzsébet M. Eszter nővér, a Katolikus Pedagógiai Intézet akkori vezetője, hogy vállalja el az Intézet óvodai referensi tisztségét. A feladat egyben azt is jelentette, hogy építse ki a katolikus óvodák pedagógiai szakmai támogatásának rendszerét. Felkérésekor Eszter nővér így érvelt: „eddig csak egy óvodának segítettél, ezentúl rengetegnek tudsz segíteni”. Ezek a szavak győzték meg arról, hogy elvállalja a feladatot.

Éva nemcsak életre hívta az intézetben az óvodai feladatellátás rendszerét, hanem tizennyolc éven keresztül elkötelezetten, szakmai tudását folyamatosan csiszolva, hittel és odaadóan szervezte azt. 2003-ban óvodavezetői, valamint vallásos és erkölcsi neveléssel foglalkozó munkacsoportot hozott létre, hogy segítse az óvodavezetőket feladataik minél hatékonyabb ellátásában, valamint az óvodapedagógusokat a mindennapi vallásos és erkölcsi nevelés alakításában. Segítette az új óvodák beilleszkedését a katolikus óvodák családjába, óvodai szakértőként és szaktanácsadóként is dolgozott. Továbbképzéseket, szakmai konferenciákat szervezett, amelyeken egy-egy nevelési évben 1300–1400 katolikus óvodapedagógus, dajka vett részt. Szakmai napok keretében lehetőséget teremtett arra is, hogy katolikus óvodáink bemutatkozhassanak egymásnak, megmutathassák az intézményükben folyó nevelő, fejlesztő munkát. Az évek során országszerte óvodáink több mint fele látta vendégül az érdeklődő óvodavezetőket, óvodapedagógusokat.

Fáradhatatlanul bővítette a programok körét, népdaléneklő és népmesemondó versenyt, pedagógiai, szakmai témájú pályázatokat írt ki óvodapedagógusoknak, a Szent Erzsébet-, a Szent Márton-, majd a Szent László-évben a gyermekeknek rajzpályázatokon keresztül teremtett lehetőséget arra, hogy bekapcsolódjanak az események méltó megünneplésébe. A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra várakozva nyolc hónapos felkészülésre hívta meg az óvodákat.

Nevéhez kötődik a Jézus hív és vár című ima- és énekgyűjtemény, amely szinte valamennyi katolikus óvoda mindennapjaiban jelen van.

Közel két évtizeden át a programok végén mindig ugyanazokkal a szavakkal bocsátotta útjukra a munkatársakat: „Kedves kollégák, dolgozzunk továbbra is a Jóisten dicsőségére, embertársaink segítésére és a gyerekek örömére!” Ezt a hitvallást szolgálta munkájával mindvégig.

A pihenés megérdemelt éveit tölti férjével, Grolyó Jánossal, akivel harmincnyolc esztendeje élnek szentségi házasságban. Életüket családjuk, különösen is négyéves unokájuk teszi még teljesebbé és boldogabbá.

Forrás: Magyar Kurír, MKPK Sajtószolgálat, fotó: Merényi Zita

Nyíregyházi Egyházmegye