Miért jó szentatanázosnak lenni? – III. rész

Grunda Dávid görögkatolikus áldozópap, 2017 augusztusától a Máriapócs Nemzeti Kegyhely és Parókia diakónusa, majd káplánja. Görögkatolikus papi családból származik, négy testvére van, édesanyja hitoktató. Felesége, Angéla pszichológus, kislányuk Minna Mária Felícia. A gimnázium elvégzése után önkéntes munkát végzett Belgiumban a Bárka közösségénél, és Németországban is dolgozott. Papképzését Nyíregyházán, a Papnevelő Intézetben kezdte, majd három év után Rómában a Pápai Görög Kollégiumban folytatta. Tanulmányait a Szent Atanáz Hittudományi Főiskolán és a Gregoriana Pápai Egyetemen végezte. Már felszentelt papként és gyakorló hitoktatóként döntött úgy, hogy beiratkozik a főiskola rövid ciklusú hittanár-nevelőtanár képzésére.

Mi indított arra, hogy elvégezd ezt a szakot?

A motivációt egyértelműen az adta, hogy elkezdtem tanítani Máriapócson 2017-ben. Előtte Rómában tanultam, évekig csak teológiával foglalkoztam, ahol nemzetközi közegben beszélgettünk Istenről, s ezután hirtelen ott találtam magam egy csomó kisiskolás gyerekkel, s fogalmam sem volt hogyan kezdjek neki…

Ezt jól példázza, hogy másodikos gyerekeknek bevittem a Bibliát, és mondtam nekik, hogy nyissák ki egy adott oldalon, mert együtt szerettem volna velük olvasni, majd a 28 gyereknek egyesével kellett kinyitnom a könyvet, hogy megtalálják az adott szakaszt. Mire végigértem, szegények halálra unták magukat. A téma és módszerek meghatározása mellett a harmadik ok az volt, hogy nem tudtam semmit a hátrányos helyzetű gyerekekkel való foglalkozásról sem, különös tekintettel a BTMN-es és SNI-s gyerekekre. Egy tanév nehézségei és küszködése után döntöttem úgy, hogy elvégzem ezt a képzést a főiskolán. 

Hogyan szereztél tudomást erről a szakról?

Egy volt évfolyamtársam és egy római pap barátom (aki el is végezte a képzést) is mesélt nekem a szakról: a tematikáról, a felépítéséről és a követelményekről is.

Mi jut eszedbe a képzésen szerzett első benyomásaidról?

A képzésen megtapasztaltam, hogy a problémám nem egyedi, és a közös sorsvállalás oldja a feszültséget, hiszen nem vagyok egyedül, akinek ez nem megy automatikusan. Az első tanítási évben ugyanis azt gondoltam, hogy velem van a baj, s ez csak nekem nem megy. Aztán meghallgattam a többiek sztorijait, s akkor jöttem rá, hogy nem csak én vagyok így. Mindenki hasonló nehézségekkel küzdött, és találtam egy közeget, ahol meg tudtuk osztani a tanítással kapcsolatosa problémáinkat. Ebben a közegben mindenkinek szüksége volt támpontokra és szupervízióra, nekem személy szerint pedig az volt az egyik legfontosabb, hogy végre tudtam reflektálni a munkámra. Komoly probléma volt számomra, hogy nem akartam hazavinni az iskolai gondokat, hogy a családomat, a feleségemet terheljem vele. Itt kaptam azt a tanácsot is, hogy ne ez határozza meg a mindennapjaimat. A lelkiismeretes felkészülés és az óráim legjobb tudásom szerinti megtartása után nem szabad, hogy a napom többi részét is ez határozza meg. A szupervizió az a professzionális alkalom, ahol lehetősége és tere van a problémáknak a kibeszélésre.

Milyen konkrét tantárgyaid voltak, és kikkel jártál a képzésre?

A képzést egy év alatt végeztem el, és konkrétan csak pedagógiai tantárgyaim voltak. A tanulmányok hosszát a végzettség függvényében határozzák meg, én egy év alatt végeztem el, mert teológiát már nem kellett tanulnom. A szaktársaim között voltak görögkatolikus papok éppúgy, mint hitoktatók. Volt olyan, aki kifejezetten azért jött, hogy ne csak általános iskolában, hanem középiskolában is taníthasson, vagy éppen nevelőtanárból képezte át magát.Havonta 1 alkalommal volt a képzés levelező munkarendben, mely mellett mindannyian dolgoztunk. A tanulmányainkat töltekezésként éltük meg, mindenki nyitott szívvel vett részt rajta, a találkozásaink pedig felszabadult légkörben zajlottak. Mindenki hasonló problémákkal küzdött, és hasonló élethelyzetben volt a munkájával kapcsolatban.

Miben más a főiskolánk, mint egy másik felsőoktatási intézmény?

A tanulmányi osztály támogató légkörét mindenképpen szeretném kiemelni. Egy belátható követelményrendszer mellett biztosítottak számunkra családias légkört, amelyben mindenkivel személyre szabottan kommunikáltak. A munkám mellett töltekezni és tanulni jártam, s bár voltak követelmények, amiket teljesíteni kellett, de nem hatott rám fenyegetőleg, ha egy papírt nem adtam le időben, ha nem tudtam a határidőkre figyelni, ilyen dolgokban rugalmasan segítettek, és a munkám mellett ez nagyon megkönnyítette a mindennapjaimat. 

Mit tudtál beépíteni a munkádba az itt tanultakból?

Mára már sokkal jobban osztom be az időmet, mert megtanultam jó óravázlatot írni. Megtanultam az önreflexiót, azt, hogy ha jobban figyelek magamra, akkor a kipihentség hatással van a türelemre, s így az óráimat is könnyebb megtartani. Rugalmasságot is tanultam, hogy az óráim alkalmazkodjanak specifikusan a diákokhoz, és ne ragaszkodjak mereven a tanmenethez. Megtanultam, hogy mindenre időt kell szánnom, s amennyit én tanítok, az papként igenis egy fél állás, és akként is kell hozzáállnom. Rájöttem, hogy a munkám célja nemcsak a tudás átadása, hanem a nevelés is. A keresztény alapismeretek megtanítása mellett a mozgás, a játékok beépítése is szerves része a hittanórának, és ezt is percre pontosan bele kell építenem az órákba kisgyerekek esetén. Ez nemcsak tudássá vált számomra, hanem a képzés attitűd formálás is volt a tanításhoz való hozzáállásomban.

Kinek és miért ajánlanád ezt a képzést?

Azoknak a papoknak, akik hitoktatnak, mindenképpen ajánlom, mert támpontokat és segítséget kapnak, hogy a munkájuk professzionálisabb legyen. Nyugodtabbá, magabiztosabbá válhatnak, és a célok megértését is segítik azok a konkrét keretek, amiket ez által a képzés által elsajátítottak. De ajánlom minden olyan tanárnak, akinek a munkájához szüksége van támpontokra, szupervízióra és egy közegre, ahol megoszthatja a saját eseteit, ha azt érzi, hogy kudarcot vall a hétköznapokban. Itt tanácsot kap, hogyan csinálja másként, hogyan tud jobbá válni abban, amit csinál, hogy az ne teher legyen, hanem professzió, amihez igazán ért.

További információk:
www.gyerehozzank.szentatanaz.hu

Kapcsolódó:

Miért jó szentatanázosnak lenni? – I. rész

Miért jó szentatanázosnak lenni? – II. rész

Szöveg: Vándor Ilka/Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola, fotó: magánarchívum

Nyíregyházi Egyházmegye