Egy személyes ígéret beteljesedése, mely minden ember örömét szolgálja – lelki táplálék a találkozás ünnepén

A találkozás ünnepének is szokták nevezni, hiszen a gyermek Jézus találkozik az öreg Simeonnal. Ez nem egy véletlenszerű találkozás, ennek jelentősége van. Simeon „kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektől, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét” (Lk 2, 26). Mivel érdemelte ki ezt a kitüntetést? A választ szintén a Szentírásban találjuk, azért, mert „igaz és istenfélő” ember volt, aki „várta Izrael vigaszát”. Sokan várták, de ő igaz ember volt, mint József, aki nem akarta hírbe hozni Máriát, vagy mint Nátánael, akiben nem volt semmi álnokság. Nem azért igaz, mert az emberek annak tartják, hanem azért, mert Isten nyilvánítja annak.  Igaznak lenni azt jelenti, hogy olyan, amilyennek Isten akarja látni. Máté meghívásának leírásában olvassuk ezt a kijelentést: „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket” (Mt 9,13). Valóban, de bűnös emberi világunkba az igazak útján lép be a Megváltó. A malaszttal teljes Istenszülő, az igaz József, és a Simeonhoz hasonló igaz és istenfélő emberek által készül elő a megváltás és a szentek által árad szét a világban az üdvösség evangéliuma.

Simeon életének korábbi szakaszáról nem tudunk semmit, de mint minden hithű zsidóra, őrá is a reménységgel teli várakozás volt jellemző. Most, a templomban való tartózkodása sem csupán egy öregember időtöltése, hanem a „Szentlélek indítására” ment oda. Egy ember, aki életében kereste az Istent, s most élete végén a Szentlélek vezeti őt. Csodálatos! Ez a találkozás nem maradhatott el, Simeonnak találkozni kellett a gyermek Jézussal.

Nemcsak meglátta, hanem karjaiba vette. Mintha az egész emberiség nevében vette volna át Máriától. Mindazok nevében, akik hittel és reménységgel tárják ki kezüket Jézus felé erőt, vigasztalást, testi-lelki gyógyulást remélve tőle. Az életből való elbocsátását kéri, hiszen ennél nagyobb örömöt már nem adhat neki a földi lét. Ábrahámról és az Ószövetség többi nagy alakjáról olvashatjuk, hogy „az életet megelégelve halt meg” (Ter 25,8). Nem azért, mert minden kívánsága teljesült, vagy minden terve megvalósult, hanem azért, mert megérezte, hogy Isten gondoskodó szeretete mindig vele van, és ez a szeretet a megváltásban csúcsosodik ki. Simeon örömében ott van az egész Megváltót váró és megváltott emberiség öröme.

Ez az ünnep egy csodálatosan szép találkozás, hiszen egy személyes ígéret teljesedik be benne, mely túlmutat önmagán, és az egész megváltásra szoruló emberiség javát szolgálja. Egy öregember hálája, mely a több évszázados várakozás beteljesedésének öröméből fakad. Reményt és bátorítást ad. Az életében Istent kereső, a Szentlélek indításait követő igaz ember az Úr templomában mindig találkozni fog Megváltójával.

Kapcsolódó:

A találkozás ünnepe – Urunk bemutatása a templomban

Az Úr találkozása Simeonnal – animáció

Gyertyaszentelő

Szöveg: Szemán László, fotó: pinterest

Nyíregyházi Egyházmegye